Ahol nem látni a fától az erdőnyi bajt

2016. 04. 15. 14:21

Különösen érzékeny téma Marosvásárhelyen a fák, zöldövezetek ügye, s természetesen ez is átpolitizálódott, illetve román-magyar konfliktus formájában foglalkoztatja a közvéleményt. A júniusi helyhatósági választás közeledtével ismét felizzanak az indulatok. Bögözi Attila írása.

 

A világjáró blogernek tetszett ez a látvány, a város első emberének viszont nem    Fotók: Erdélyi Riport archív, Antal Erika, andreasmoser.wordpress.com

 

Marosvásárhelyen őszi-tavaszi szezonja van a gyilkolásnak. A Florea-féle városvezetés szakszerűtlen csonkításokkal, fakivágásokkal évek óta valóságos dzsihádot folytat a város utcáin, terein, néha még a Maros partján is, a vegyi kombinát meg az ideiglenes szemétlerakatok környezetszennyezését valamelyest enyhítő díszfák ellen, tovább zsugorítva az amúgy is rohamosan csökkenő városi zöldövezetet, illetve annak lombkoronákban mérhető felületét.

Megszoktuk, politikai csatározások közepette a szemben álló feleknek semmi sem szent, az övön aluli meg felüli ütések beviteléhez szinte bármit felhasználnak.

A Marosvásárhely utcáin, közterein álló fák mindig is érzékeny pontját jelentették a város közhangulatának, ezért Dorin Florea polgármester hamar rájött, hogy a politikai diverzió legolcsóbb és egyik leghatásosabb eszköze, a fák kíméletlen mészárlása, amit még etnikai színezettel is meg lehet cifrázni. Például, ha Vásárhely egyik emblematikus sétányán, a középkori vár alatt levő Bulevárdon, a város egyik legrégibb, egybefüggő, öreg fasorára, a még Bernády György által Bécsből hozatott, s az akkori Bethlen Gábor sétány mentén ültetett terebélyes, boltozatos koronájú, Észak-Amerikában őshonos nyugati ostorfákra (celtis occidentalis) szabadítja rá a láncfűrészek kommandóit.