Ahol nem látni a fától az erdőnyi bajt

2016. 04. 15. 14:21

Különösen érzékeny téma Marosvásárhelyen a fák, zöldövezetek ügye, s természetesen ez is átpolitizálódott, illetve román-magyar konfliktus formájában foglalkoztatja a közvéleményt. A júniusi helyhatósági választás közeledtével ismét felizzanak az indulatok. Bögözi Attila írása.

 

A világjáró blogernek tetszett ez a látvány, a város első emberének viszont nem    Fotók: Erdélyi Riport archív, Antal Erika, andreasmoser.wordpress.com

 

Marosvásárhelyen őszi-tavaszi szezonja van a gyilkolásnak. A Florea-féle városvezetés szakszerűtlen csonkításokkal, fakivágásokkal évek óta valóságos dzsihádot folytat a város utcáin, terein, néha még a Maros partján is, a vegyi kombinát meg az ideiglenes szemétlerakatok környezetszennyezését valamelyest enyhítő díszfák ellen, tovább zsugorítva az amúgy is rohamosan csökkenő városi zöldövezetet, illetve annak lombkoronákban mérhető felületét.

Megszoktuk, politikai csatározások közepette a szemben álló feleknek semmi sem szent, az övön aluli meg felüli ütések beviteléhez szinte bármit felhasználnak.

A Marosvásárhely utcáin, közterein álló fák mindig is érzékeny pontját jelentették a város közhangulatának, ezért Dorin Florea polgármester hamar rájött, hogy a politikai diverzió legolcsóbb és egyik leghatásosabb eszköze, a fák kíméletlen mészárlása, amit még etnikai színezettel is meg lehet cifrázni. Például, ha Vásárhely egyik emblematikus sétányán, a középkori vár alatt levő Bulevárdon, a város egyik legrégibb, egybefüggő, öreg fasorára, a még Bernády György által Bécsből hozatott, s az akkori Bethlen Gábor sétány mentén ültetett terebélyes, boltozatos koronájú, Észak-Amerikában őshonos nyugati ostorfákra (celtis occidentalis) szabadítja rá a láncfűrészek kommandóit.

Ma jóformán egyetlen fa sincs biztonságban a városban

 

A sánta kutya esete az ostorfákkal

Ez még tavaly történt. És hiába írta, ugyancsak a tavaly, egy németországi blogger, Andreas Moser, aki világutazóként számos helyen megfordult már, hogy a legutóbbi időkben Vársétányra keresztelt Bulevárd, Európa legszebb és legromantikusabb sétánya, Floreát ez sem hatotta meg.

Mint ahogy szemében vörös posztó a magyar utcanévtáblák kihelyezése; a magyar köztéri szobrok állítása (Sütő András főtéri mellszobra mai napig sem áll, pedig erre is évek óta van érvényes tanácsi határozat!); a magyar iskolák, meg általában minden, ami magyar vonatkozású ebben a városban, úgy a köztéri fák is (kiváltképpen a Bulevárdon), a polgármester eszközei lettek abbéli igyekezetében, hogy a város magyarságát, önérzetében megsértve, porig alázza. Csak azért, hogy politikai céljait elérje.

Hogy a Vársétánynál maradjunk, Florea szerint, a Bulevárd önmagában is csúnya (nesze neked világjáró blogger!), a fák törzse elkorhadt, emiatt fennáll a balesetveszély, és ő személy szerint nem vállal felelősséget amiatt, ha valamelyik öreg fa rádől egy gépkocsira, házra.

Mekkora álszent! De hamar ki is bújt a szög a zsákból, mikor a polgármester radikális, de szerinte szükséges megoldást javasolva, kerek perec kijelentette, a 117 éves fákat kíméletlenül ki kell vágni, és helyükbe fiatal fákat kell ültetni, például platánokat. Odáig ment a polgármester, hogy ehhez a tömeges famészárláshoz a lakosság részéről bátor hozzáállást kért.

Hát megkapta! De nem úgy, ahogy eltervezte.

A radikális város- meg környezetvédők jó előre figyelmeztettek: nem szabad bedőlni az ilyen politikai porhintésnek, mert szavahihetősége ezeknek annyi, mint annak a hitele, aki mondja. A Florea-féle városvezetés, ahelyett, hogy szakszerű, következetes tervek mentén, a törvények betartásával végezné a zöldövezetek karbantartását, a famészárlásokat amolyan gumicsontként használja, amivel időről-időre beeteti a közvéleményt, s ennek a kommunikációs háborúnak az a lényege, hogy a lakosság azt a következtetést vonja le, hogy a polgármester akarja a fejlődést, egyes zöldek meg környezetvédők (nota bene: főként magyarok!) azonban akadályozzák azt.

Szakács László, a Rhododendron környezetvédelmi szervezet és a város fakivágási bizottságának tagja az Erdélyi Riportnak is megerősítette, hogy a környezetvédelmi szervezet korábban műszeres vizsgálatot végzett a fákon, ami megállapította, hogy a fák zöme (néhány kivételével) egészséges. Florea pedig hazudik, amikor azt állítja, hogy az ostorfák törzse elkorhadt. A környezetvédő állagmegőrzésről beszélt, hangsúlyozva, hogy a fakivágás nem megoldás, hiszen ma már létezik olyan eljárás, a fasebészet, amivel az idősebb fákat is lehet kezelni, gondozni. Elmondta: van egy magyarországi találmány, amelyet Fakoppnak hívnak, s amely ultrahang segítségével képes számítógépes felvételt készíteni a törzsről, és ezek alapján világosan megállapítják, mennyire életképes egy fa. Ilyen diagnosztikai készülék nélkül minden kijelentés csupán felelőtlen hadoválás.

Nyilván, egy ilyen műszer nem olcsó dolog (5-6 ezer eurót is elkérnek egyért), de Peti András alpolgármester még tavaly bejelentette, hogy a polgármesteri hivatal elindította a vásárlási eljárást, céleszköz a nagy nekibuzdulásból mai napig sem lett, viszont a fakivágások továbbra is folytatódnak, most épp a tavaszi nagytakarítás leple alatt.

A sokat emlegetett ostorfák az idén tavaszi kizöldülés előtt

 

Megcinkelt tanácsülés, némi hársfaillattal

Florea az idén azért ment neki újból az ostorfáknak, hogy elterelje a közvélemény figyelmét arról, hogy hűséges fegyverhordozójának, Claudiu Maior volt alpolgármesternek, épp városmenedzseri tisztséget próbál a helyi tanácsból kipasszírozni.

Az ügy előzménye, hogy az ANI (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség) szerint Claudiu Maior 2013. július és 2014. április között megszegte a korrupcióellenes 2003. évi 161-es törvénynek a helyi tanácsosok összeférhetetlenségére vonatkozó 90. cikkelyét, valamint a helyi választott tisztségviselők státusára vonatkozó 2004. évi 393-as törvény 75. cikkelyét, amely meghatározza azt a rokonsági fokot, amelyen belül tilos szerződéses viszonyban lenni a helyhatósággal. Ezt a határozatot erősítette meg, alig egy hónappal ezelőtt, a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék, melynek ítélete szerint Maior nem jelöltetheti magát a következő három évben egyetlen választott tisztségre sem, és nem is tölthet be semmilyen köztisztséget ebben az időszakban.

A politikai boszorkánykonyhán viszont történt egy műhiba – ennek elemeit az Erdélyi Riportban korábban részletesen itt ismertettük. Lényege, Florea megfeledkezett arról, hogy a közigazgatási törvény szerint a citymenedzseri tisztség létrehozása kizárólag a hivatalban levő polgármester hatásköre, és megengedte Maiornak, hogy a városmenedzseri tisztség létrehozásáról szóló határozattervezetet az alpolgármester terjessze a tanács elé, amitől a határozat – utólag derült ki – jogilag semmis, az egész procedúrát újra kell csinálni.

Ilyenkor mindig jól jön egy kis diverzió, hogy a közvélemény ne ott fürkésszen, ahol a hatalomnak ez fölöttébb kellemetlen, hanem vesse szépen magát a régi-új gumicsontra, s azt rágja, amíg elvásik a foga, ezért újból kilátásba helyezte a fakivágásokat a Vársétányon.

Ez történt a színfalak mögött március végén, amikor a környezetvédők, a civil szférának a zöldövezetekre, meg a környezet minőségére érzékeny része, a törvénytelen, brutális fakivágásokon annak rendje-módja szerint fel is háborodott, Florea pedig a március 31-i tanácsülésen majdnem elérte célját, minek azonban ezúttal látványosan keresztbe tett a tanács RMDSZ frakciója.

Azt történt, hogy a napirend megszavazása után Soós Zoltán ülésvezető az RMDSZ-frakció nevében elégedetlenségét fejezte ki a városszerte folyó indoktalan fakivágások miatt, és bejelentette: tiltakozásképpen a Budai Nagy Antal utcában facsemetéket fognak ültetni, az akcióra pedig meghívja tanácsos kollégáit is. Javasolta, hogy e célból tartsanak szünetet, amit a képviselők többsége megszavazott. Az RMDSZ-frakció kivonult a teremből, a képviselők gyalog sétáltak el a Budai Nagy Antal utcába, ahol tíz hárscsemetét ültettek el a nemrég kiirtott mintegy hetven fa helyébe.

A polgármester dúlt-fúlt mérgében, majd elviharzott a tanácsülésről, amiben őt a többi román tanácsos is követte, így, amikor az RMDSZ-es frakció az ülést folytatandó, visszatért a gyűlésterembe, a tanácsülés már rég füstté vált.

És ezzel Florea baráti segélytervei is. Egyelőre. Mert nem olyan fából faragták őt, hogy meghajoljon a közakarat előtt. Ő amúgy is messziről fütyül a helyi tanácsi határozatokra, pláne azok betartatására, mivel ezek betartását a helyi rendőrségnek kellene követnie-ellenőriznie, annak a helyi rendőrségnek, amelynek, élén Bretfelean Valentinnel, legfőbb feladata – a kétnyelvű utcanév tábláktól a vársétányi fakivágásig – a polgármester érdekeinek kiszolgálása. A prefektúra meg a megyei tanács – mely intézmények elvileg és törvény szerint is beleszólhatnának eme folyamatokba – politikai színezet szerint inkább cinkosai a Florea-féle törvénytelenségeknek, mint éber őrei a törvényességnek.

Ez az érem egyik oldala.

A lombkoronák metszésének szakszerű és hivatalos módja...

 

Pusztába kiáltott szó

Az RMDSZ-frakció látványos kivonulását a tanácsülésről lehet kampányakciónak nevezni (mint ahogy az is volt), de vitán felüli, hogy mélyen felkavarta a helyi politika állóvizét. Üzenete legalább ezúttal világos volt: Az RMDSZ-képviselők egy tanácsülés elhalasztása árán is, de figyelmeztették Dorin Floreát, hogy a Vársétányon tervezett famészárlást nem fogják megengedni.

Volt, aki számára nem volt ennyire egyértelmű az üzenet. „Először a napirendi pontokat kellett volna megtárgyalni, mert azért kapják a fizetést, hogy havonta 3 órát gyűlésen legyenek, remélem nem is fognak az RMDSZ részéről jelöltetni képviselőket a választásokon, ha nem hajlandók a munkájukat elvégezni,” – fogalmaz egy facebook-os kommentelő, mire a frakcióvezető így reagált: „Markáns figyelmeztetés volt. Ez sem jó? Ön mit tett a fák megmentése érdekében? A korhadt vagy életképtelen fákat ki kell vágni, viszont ilyen mennyiséget mi nem szavaztunk meg! A Vársétány egyedülálló promenád Romániában. Azt is megcsonkítaná vagy eltörölné a föld felszínéről a Druzsbás Piskótabetyár. Önnek jobban tetszik a betonrengeteg? Tudja, akkor kihez kell társulni, nem?”

Márpedig a választott képviselőknek a kivonulósdi mellett – vagy inkább helyett! – számos, tisztségükből fakadó eszköz áll rendelkezésükre, hogy meggátolják a város zöldövezetének rombolását. Kezdetnek elég lenne, ha támogatnák a környezetvédők javaslatait, például városrészek védetté nyilvánításával, a zöldövezetek regiszterének elkészítésével (Marosvásárhelynek a mai napig nincs ilyen, egyébként a törvény által is megkövetelt regisztere!), hogy csak kettőt említsünk a zöldek által felkínált számos lehetőség közül.

Mert e nélkül csupán pusztába kiáltott szó marad Soós Zoltánnak az a mondata is, hogy „Ez úton felszólítom Dorin Floreát, hogy hagyja békén a Vársétány fáit.”

Hiszen tavaly is volt tiltakozás, tavalyelőtt is meg azelőtt és még azelőtt is. Aztán elült a vihar, és minden maradt a régiben. Pontosabban évről évre kezdődött minden elölről. Ha ugyan, nem folytatódott.

Marosvásárhelyen a fakivágások körül sem a téma, sem a közvita nem új keletű. Ha bárki az internetes keresőbe beírja, hogy „Nyilvános vita a fakivágásról Marosvásárhelyen” a Google nagyjából 15.000 találatot ad ki, ami nemcsak a téma iránti nagyszámú érdeklődést jelzi, hanem azt is, hogy az utóbbi, legalább két évtizedben amolyan állóvízzé alakult a fakivágások ügye, melyről a közbeszédben meg a médiában egyre több szó esik, a valóságban azonban nem történik szinte semmi. Illetve, ami a hatóságok részéről mégis, az borítékolható, hogy csak olaj a tűzre, mintha valaki-valakik, fittyet hányva minden törvényes szabályozásra, a fakivágások ürügyén, következetesen tüzelnék a közvéleményt. A háttérben pedig szép csendben zajlanak a piszkosabbnál piszkosabb ügyletek.

Előbb-utóbb ezekre is fény derül.

Városszerte ilyen csonkok merednek az égre

 

Civil kurázsi kell, mert a törvény kevés

Ma már tudjuk: az ostorfák elleni tavalyi ostrom arra kellett, hogy elterelje a figyelmet a Vársétány átalakítására tett Florea-féle drasztikus kísérletről. Az volt a terv, hogy a térnek a Rákóczi-lépcső felöli, alsó részéből kiszakítanak egy szeletet, ahol egy 8000 négyzetméter felületű teret alakítanának ki, ami teljesen átszabná a Bulevárd jelenlegi arculatát, amihez a várfal külső részén a régi kort idéző vizes árkot is hozzácsapnák.

És hiába állította Peti András alpolgármester, hogy a korábbi szándékkal ellentétben a fal tövében levő játszótér helyén nem épül autóbusz parkoló, mai valóság: a játszótér eltűnt, parkoló lett.

Mert a Bulevárd jellegének megőrzéséhez kevés az, amit az 50/1991-es, műemlék épületek védelmi övezetét 100 méterben meghatározó, az építkezések engedélyeztetésére vonatkozó, utólag módosított és kiegészített törvény előír. Nem véletlen, hogy a város- meg környezetvédők évek óta kérik, hogy a Vársétány teljes egészét nyilvánítsák kulturális-környezetvédelmi szempontból is védett övezetté.

Nem most hangzott el, de időszerűsége okán fölöttébb érdemes idézni dr. Hajdú Zoltánnak, a Fókusz Öko Központ vezetőjének azt a véleményét, mely szerint értelmetlen iszapbirkózásnak tűnik minden, a fakivágásokról szóló nyilvános vita, „ameddig Marosvásárhelyen nem készül el egy hosszú távú, szakszerű tájépítészeti terv, amely városrészekre lebontva a kis terek elképzelését szervesen beépíti az általános városrendezési tervbe. Ebben figyelembe kell venni, hogy a mikroklímának, a biodiverzitást biztosító ültetőanyagot és fafajtákat használjanak. Más városokban is vágnak ki fát, de ahol lehet, az egészségeseket megmentik, sőt évente növelik a zöldövezeteket, hiszen még a civilizált országok is távol állnak az egy lakosra eső zöldövezet biztosításától, arról nem is beszélve, hogy Románia ilyen téren is mennyire elmaradott. Hát még Marosvásárhely, ahol évek óta egyebet sem hallunk, csak azt, hogy egyre több zöldövezet alakul át parkolóvá, lakónegyeddé”.

Ha pedig ehhez hozzátesszük azt, amit Dan Călin Tocaciu, a Valea Soarelui Egyesület vezetője mond, hogy 2007 óta Marosvásárhelyen több mint ötezer fát vágtak ki, és az érvényben lévő szabályozások szerint minden kivágott fa helyett két újat kell ültetni, ami soha nem történt meg, akkor a jövőre vonatkozóan az is körvonalazható, milyen irányba kellene a civil, környezetvédő egyesületeknek elmozdulniuk azért, hogy ne csak a közbeszédet tematizálja a környezetünk védelme, hanem a gyakorlatban is történjen valami.

Bizony, s ez is az igazság része, hogy a sorozatos törvénysértések melegágya Marosvásárhelyen a városvezetés feletti nagyon gyenge civil kontroll, mert maga a civil társadalom is erőtlen, vérszegény. És itt csupán egyetlen példa: amíg a fenti üzenetváltást is közlő „Ne vágj ki minden fát” Facebook-csoportnak több mint 8400 tagja van az interneten, addig a különböző kerekasztal megbeszéléseken, közvitákon alig több mint kéttucatnyian voltak jelen.

A közügyek iránti effajta közömbösség lassan rátelepedett az egész városra, a politikumnak pedig nagy felelőssége van ebben – a magyarság szempontjából főként az RMDSZ-nek, – hiszen az emberekben kialakult a „hiába csinálunk bármit, úgysem változik semmi” hozzáállás. És itt lehet hivatkozni arra, hogy „mi csak tízen vagyunk a tanácsban a huszonháromból” (Soós Zoltán), meg, hogy „tízen küzdünk a 800 fős hivatali apparátussal” (szintén Soós Zoltán) és lehet olyanokat mondani, hogy „csinálja ezt az, aki úgy véli, jobban tudja csinálni, szívesen átadom a helyem”, a közös politikai felelősség alól aligha lehet kimenekülni.

Hiába ad etnikai színezetet a fakivágások ügyének a polgármester, a veszélyeztetett növényekért magyaok és románok egyaránt aggódnak

 

Akiért a (vész)harang szól

Mindezekért vészharang kongásaként visszhangzik a Rhododendron Egyesület kiáltványa, mely így fogalmaz: „a több mint egy évszázada Marosvásárhely szerves részét képező Vársétány városunk utolsó összefüggő, ökológiailag értékes nagy fákból álló zöld felülete. Megmentéséhez azonban szükség van támogatásra. Kérjük választottjainkat, a fenntartható fejlődés értelmében, biztosítsák a megfelelő védelmet e természeti és kulturális értékeknek, a Vársétány helyi érdekeltségű védett területté való nyilvánításával, tanácsi határozat által.”

Mert a ritka és kevéssé hatásos akciók épp úgy nem célra vezetőek, mint a szintén ritka, de kétségtelenül hatásos látszatpolitikai ténykedések. Mint a legutóbbi tanácsülésről történt kivonulási akció, ami látványelemeiben lehet hatásos, de ahhoz kevés, hogy megállítsák a fairtást, a fák koronáinak csonkolását, ami lassú pusztulásukhoz vezet.

Amit Floreával vagy nélküle – a marosvásárhelyiek jól felfogott érdekében – nem kellene bevárni.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!