Claudiu Maior megmentése

2016. 03. 30. 21:51

Tanulságos történet arról, hogyan lesz ma Románia nagyvárosában egy arra alkalmatlan személy a polgármester tanácsadója. Bögözi Attila írása.

 

Marosvásárhelyen a politikusok köztisztségének forgatónyomatékát könnyebb az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) vesszőcsapásaiból kiszámolni, mint a hátuk mögött álló politikai erővektor és az erőkar-vektor által bezárt szög segítségével kikurkászni.

Ha pedig ennek a mondatnak a megértése, klasszikus mechanikai ismeretek hiányában bárkinek is nehézséget okozna, gyorsan elmondom, szó nincs fizikai ismereteim fitogtatásáról. Ahova minél szemléletesebben el akartam jutni a parabolán keresztül, az a perdület. (Tessék, már megint egy fizikai fogalom, aminek ráadásul köze van a forgatónyomatékhoz, de ezt már végképp nem fogom kifejteni, csak annyit jegyzek meg, hogy a perdület a vonatkoztatási ponttól függő mennyiség.) Esetünkben ez a vonatkoztatási pont a már említett Feddhetetlenségi Ügynökség, amely az utóbbi időben úgy gyártja futószalagon a politikusok korrupciós ügyeit, mint a húsvéti nyuszi a piros tojásokat. Mert a mindenkori hatalom mindig megtalálja az ügyészségen belül azokat az embereket, akik hajlandóak politikai megrendeléseket teljesíteni. Ha pedig a politikai szükség úgy kívánja, akár túl is teljesíteni. Holott jogállamban elvileg senkit nem lehetne következmények nélkül megvádolni és alaptalanul meghurcolni. De hát köztudott, mifelénk a demokráciát is sajátos singgel mérik, és hamarabb eljut az ember az Északi-sarkra, minthogy Romániában a jogállam a korrupció felé kerekedjen. A média zöme pedig ráveti magát a korrupt politikusokra és addig marja húsukat, amíg csontvázakra vetkőztetve, ki nem múlnak a manipuláció oltárán.

Vannak azonban ebben a korrupciósra koktélosított világban piti csirkefogók, akikre viszont mérhet akárhány vesszőcsapást a Feddhetetlenségi Ügynökség – ráadásul jogosan! – mindig talpra esnek, és úgy ússzák meg a csíkos ruhát, mint vénlány az esküvőt.

Egyik ilyen szerencsés Marosvásárhelyen Claudiu Maior, Dorin Florea polgármester hűséges aktatáskahordozója. Legutóbb március elején csípte fülön a volt alpolgármestert az ANI, azzal, hogy tanácsosi mandátumának gyakorlása idején engedélyezett magánszemélyként (PFA) összesen 35.840 lejes szolgáltatói szerződést kötött a polgármesteri hivatallal.

Az ANI határozata szerint Claudiu Maior 2013. július és 2014. április között megszegte a korrupcióellenes 2003. évi 161-es törvénynek a helyi tanácsosok összeférhetetlenségére vonatkozó 90. cikkelyét, valamint a helyi választott tisztségviselők státusára vonatkozó 2004. évi 393-as törvény 75. cikkelyét, amely meghatározza azt a rokonsági fokot, amelyen belül tilos szerződéses viszonyban lenni a helyhatósággal.

Ezt ne tudta volna a politikai uborkafán az alpolgármesterségig felkapaszkodott, ízig-vérig liberális-demokrata homo politicus?

Hát, nem. Ha egyszer rajtakapták.

Érdemes visszatekinteni az előtörténetére. Alig a líceum elvégzése után alapított szállítási cégével, a Siletina Impex kft-vel Florea oldalán előbb rátette a kezét a marosvásárhelyi közszállításra, majd szétverte azt, egyszerű pártkifizetési kasszává fokozta le. Közben saját cégénél úgy volt – többek között – vezetési tanácsadó (consultant în management), hogy nem rendelkezett felsőfokú végzettséggel.

Aztán amikor politikai paprikajancsiként tanácsos lett, akkor sem szólt neki senki, hogy önmagával időnként összeférhetetlen. Mikor pedig feje felett égett a ház, tejhatalmú mentora akkor sem hagyta cserbe.

Mivel a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék március elsejei ülésén helyt adott az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) fellebbezésének, és semmisnek nyilvánította a Marosvásárhelyi Táblabíróság 2013. decemberi határozatát, illetve megalapozatlanként elutasította Claudiu Maior beadványát, s az ítélet szerint Maior nem jelöltetheti magát a következő három évben egyetlen választott tisztségre sem, és nem is tölthet be semmilyen köztisztséget ebben az időszakban, Florea gyorsan kitalált egy városmenedzseri tisztséget. Ennek várományosa nagy valószínűséggel az időközben tisztségéről – kényszerűségből – lemondott alpolgármester lett volna. Újabb műhiba. Ugyanis ő nem lemondott, hanem a törvény értelmében elveszítette tisztségét.

A citymenedzserre vonatkozó tanácsi határozatot Florea a tőle megszokott erőszakossággal átpasszírozta a helyi önkormányzaton, de még ekkor is megengedett Maiornak egy utolsó dobást, hogy ő terjessze elő a tisztség létrehozásáról szóló határozatot.

Azt, hogy a törvénytisztelet a Florea-féle városvezetés berkeiben annyira ritka, mint hintaló alatt a lócitrom, jól mutatja az a tény is, hogy annak sem néztek utána, egy ilyen tisztség létrehozására, a közigazgatási törvény szerint, kizárólag a regnáló polgármester tehet javaslatot. Hab a tortán, hogy bár az RMDSZ városi frakciója arról határozott, hogy az önkormányzati választás előtt nem támogatja egy ilyen tisztség létrehozását, mégis volt magyar részről néhány illusztris átszavazó, például Peti András, az RMDSZ városi szervezetének elnöke vagy dr. Benedek István korábbi frakcióvezető.

Még ezekkel az átszavazásokkal is csupán egyszerű többséggel fogadták el a határozatot, holott a törvény szerint kétharmados többségre lett volna szükség. Ekkor Florea a politikai sakktáblán újabbat lépet, és leghűségesebb emberét megmentendő, kinevezte saját tanácsadójának, amiért a tisztséget eddig betöltő Csegzi Sándornak (korábban ő is volt alpolgármester) mennie kellett. És ment.

Hát így alakul Marosvásárhelyen a politikusok köztisztségének „forgatónyomatéka”.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!