A végeredmény a radikalizálódás

Hasonló válságtünetekkel küzd Románia és Magyarország, egyre intoleránsabb a fiatal generáció. Egy frissen közölt felmérés szerint az erdélyi magyar középiskolások előítéletei másokat és máshogy érintenek. Nálunk a legkevésbé megtűrtek a drogfogyasztók és az értelmi sérültséggel élők. Parászka Boróka összeállítása.

A kutatás (elérhető a bbteszocioblog.bogspot.ro webhelyen) az ilyenkor már megszokott módszerek szerint történt, a megkérdezettek arra a kérdésre, hogy „ki az, aki mellett nem laknának szívesen”. Válaszként pedig különböző társadalmi csoportokat rangsoroltak. A legnagyobb mértékű elutasítás e szerint a felmérés szerint a középiskolásokban a drogfogyasztókkal szemben van. 85 százalék mondta azt, hogy nem vállalná az ilyen típusú együttélést. Az elutasítottak második helyén a mentálisan sérültek szerepeltek, a válaszadók nyolcvan százaléka döntött úgy, hogy nem fogadja el a közelségüket. Ennél toleránsabb reakciót váltott ki a romák szomszédságára vonatkozó kérdés, az őket elutasítók aránya 75 százalék. A homoszexualitás megítélésével kapcsolatban ambivalens eredményre jutott a kutatás: a férfiak homoszexualitását a megkérdezettek 59, a nők homoszexualitását a válaszadók 38,9 százaléka utasította el. Viszonylag alacsony, tíz százalékos az elutasítottsága a más rasszhoz tartozóknak, illetve a bevándorlóknak. A legtoleránsabb ez a korosztály a szegényekkel (6,6 százalékuk nem kívánja a szegények közelségét), a nagycsaládosokat pedig a fiatalok 4,4 százaléka utasítja el. Az idézett kutatás az eredmények elemzésére nem tér ki. Hogy milyen összetett folyamatok határozhatják meg az előítéletesség alakulását és jellegét, azt jól szemlélteti, hogy Romániában az utóbbi években jelentős mértékben nő a drogfogyasztók száma, és különösen veszélyeztetett az a korosztály, amelyik ebben a felmérésben a drogfogyasztók közelségét utasította el a legnagyobb mértékben. Marosvásárhelyen egyetlen év alatt 25 százalékkal nőtt a drofgogyasztók száma, a különböző függőségeket fogyasztók egytizede középiskolás, 15 százaléka pedig egyetemista: országszerte 600 000, különböző tudatmódosító szert fogyasztó szenvedélybeteg van nyilvántartásban. Románia hasonlóan vezeti a statisztikákat a drogfogyasztás szempontjából, mint ahogyan nőnek Magyarországon az előítéletességi mutatók. Elnagyoltan azt is mondhatnánk: míg nálunk a tudatmódosító szerek, addig Magyarországon a szélsőjobboldali irányzatok terjednek nehezen követhető mértékben. Intő jel, hogy a hazai drogfogyasztók 75 százaléka 15 éves kora körül találkozik először tudatmódosító szerrel.

A hely szelleme További kutatásokat érdemel a kérdés, hogy milyen összefüggés állapítható meg a drogfogyasztásban kicsúcsosodó társadalmi válságjelenség és az ezzel szembeni intolerancia alakulása között Erdélyben. Olaru Iulia saját előítéletességi indexszel dolgozott, 1-től 10-ig terjedő skála szerint kaptak besorolást a válaszadók. Aki mindenkit elfogadott, annak az indexe 0, aki mindenkit elutasított az 10-es besorolást kapott. E szerint a felmérés szerint a megkérdezett fiúk és lányok előítéletessége nem mutatott eltérést: nemtől független a szerző szerint, hogy ki milyen mértékben toleráns vagy nem toleráns. Azt azonban megállapítja a tanulmány, hogy a lakhely jelentős befolyással bír. A falun élők előítéletességi indexe 4,81, a városon élőké pedig 4,26 százalék. Ugyancsak meghatározó az oktatási rendszer e szerint az adatsor szerint. A legelőítéletesebbek a szakiskolákban tanulók, az ő indexük 5,32. Az egyházi osztályokba járó fiatalok majdnem egy ponttal „toleránsabbak” szakiskolás társaiknál, a legelfogadóbbak pedig a reál tagozaton tanulók. A tanulmányi átlag szerinti besorolás alapján Olaru arra jut, hogy az alacsony (8-as átlagnál kisebb) átlaggal rendelkezők a legkevésbé toleránsak, a magas, 9-es átlagnál jobban tanulók pedig a legelfogadóbbak. A középiskolások közül az bizonyult a legtürelmesebbnek ebben a kutatásban, aki „meggyőződéses ateistának” vallotta magát, azok, akik csupán a „nem vallásos” meghatározást érezték találónak magukra nézve kevésbé minősültek toleránsnak, míg a leginkább elutasító magatartást a vallásos diákok tanúsították. A szülők képzettségére vonatkozó kérdéssor ugyanezt a fordított arányt hozta felszínre: a legkevésbé képzett, általános iskolai végzettségű emberek gyerekei a legelőítéletesebbek, az egyetemet végzett szülők gyerekei másfél értékkel kisebb elutasítási indexet, 4,21-et értek el. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a környezeti tényezők (lakhely, család), az intézményi tényezők (iskola, egyház) határozzák meg elsősorban azt, milyen választásokat hoz ez a generáció.

Radikalizáló rendszerhibák Ebben a rövid összefoglalóban csak az szemléltethető, hogy valóban meghatározó folyamatok érik a fiatal, 15 évnél idősebb generációt. Ezeknek a folyamatoknak a meghatározása azonban már sokkal komplexebb társadalomtudományi munkát idényel. Ami az utóbbi évek kéznél lévő statisztikái alapján, „ránézésre” is elmondható, az az, hogy vidéken, a szegénységben élők között a legnagyobb az iskolaelhagyási arány. A szakiskolai képzés reformja és minőségellenőrzése még mindig megoldatlan. Drogprevenciós program gyakorlatilag nem, vagy nehezen mérhető hatékonysággal működik. Tavaly kötelezővé tették Romániában a vallásoktatást a közoktatásban, annak ellenére – figyelmeztetett erre Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnökeként –, hogy ez sérti a lelkiismereti szabadságot, és az oktatásszervezés szempontjából sem megoldott eljárás. A vallásoktatás jellegéről, minőségéről és alternatíváiról sincs vita. A közoktatási, köznevelési rendszer működésképtelensége újabb és újabb területeken mutatkozik meg. Sok szempontból más típusú problémákkal küzd a többségi romániai, és a romániai magyar társadalom, mint a magyarországi, de a végeredmény úgy tűnik itt is, ott is a radikalizálódás.