A születés létkérdései a Szerelempatak partján

2015. 11. 28. 16:20

BALÁZS LAJOS tanár úr neve bizonyára ismerősen cseng az Erdélyi Riport olvasói számára, hiszen szerzőként és interjúalanyként is szerepelt már lapunkban. A székely paraszti kultúra sorsfordulóinak kutatója, az Amikor az ember nincs es ezen a világon - Paraszti nemi kultúra és nemi erkölcs Csíkszentdomokoson című könyvének bizonyos fejezetei szolgáltak alapul a Szerelempatak című dokumentumfilmhez. Most a PKE Nyelvmentor programjának előadójaként járt Nagyváradon. Az elhangzottakat Tasnádi-Sáhy Péter összegezte.

 

Dr. Balázs Lajos egyetemi docens, néprajzkutató

 

Balázs Lajos néprajzkutatót, a Sapientia Egyetem humán tanszékének alapítóját impozáns tömeg várta a PKE-n, pedig a megjelentek nagyobbik része bizonyára nem tudta, amit nekem már volt szerencsém tapasztalni: a tanár úr magával ragadó előadó. Ennek titka azt hiszem rendkívül egyszerű: szenvedélyesen szereti, amit csinál. Ha nem így lenne, bizonyára nem kutatná az emberi élet sorsfordulóit (születés, párválasztás, halál, illetve a mindent átszövő nemiséget) immáron negyven éve, méghozzá ugyanazon helyen, Csíkszentdomokoson. Mint bevezetőjében elmondja, az ő szerszáma nem a gereblye, ami minden szemetet összeszed a felszínen, hanem az ásó, amivel mélyre lehet jutni. Állandó kutatási témája iránti érdeklődését szerencsés véletlen szülte: első munkahelyként Balánbányára helyezték ki tanárnak, szombatonként Csíkszentdomokoson várt hosszan a buszra hazafelé menet. Ezekben a tétlen órákban látott számtalan esküvőt, temetést, és megérezte, hogy valami titok rejtőzik a felszín alatt. Hiszen a közösségen belül mindenki tudja, hogy mi a dolga, mi a szerepe az adott helyzetben, szerette volna kideríteni, honnan származik ez a tudás. Hamar rájött arra is, hogy a születés, a párválasztás és a halál olyan események, amelyek körül összesűrűsödik a paraszti élet minden titka. Ahogy Balázs Lajos fogalmazott: ez egy másképpen elbeszélt történet, így Széchenyi híres mondását is érdemes pontosítani, nemcsak nyelvében él a nemzet.
Mind a három sorsfordulóban közös, hogy olyan létkérdések, amik krízist hoznak létre, központi kérdésük, hogy milyen lesz ezután? A három sorsforduló közös nyelve fedőbeszéd, semmit sem neveznek a nevén.
Jelen előadás központi témája, a születés illetve szülés mindközül a leghosszabb és legproblémásabb sorsfordulat. Balázs Lajos meglátása szerint a paraszti rétegtől mindig kért a társadalom (katonát, élelmiszert), a parasztoknak viszont mindent, így a tudást is, maguknak kellett megszerezniük, így az ő tudásuk önsegélyező. Emellett erkölcsös is, mert felelős, a közösség tagjai egymás javára alkalmazzák.

A születéssel kapcsolatban három szakasz különíthető el, a prenatális, azaz a várandósság ideje, illetve a pre- és a posztliminális, azaz a születést közvetlenül megelőző, valamint az azt követő időszak.
A paraszti kultúrában az ember léte egyértelműen a fogamzás pillanatában kezdődik. Éppen ezért ezzel egy időben megjelenik a bűn kérdése is, mely úgy fogalmazódik meg: a gyermeket elfogadni vagy elpusztítani, hiszen a törvénytelen gyermek illetve az anyja iránt ebben a közegben nincs tolerancia.
Mint Balázs Lajos elmondja, a paraszti kultúra több száz éve tud a születéssel kapcsolatban bizonyos tényeket, amiket az orvostudomány csak a múlt század hatvanas éveiben fedezett fel magának. Ennek legfőbb megállapításai, hogy a magzat nem vegetatív, hanem az anyaméhen belül igenis aktív élete van, valamint az, hogy az anya, öt érzékszervén keresztül mediátor szerepet tölt be a világgal. Innen származik rengeteg babona: mit nézhet és tapinthat, szagolhat, hallhat a várandós kismama.

A „holdfogytára”  született gyermek kemencébe vetését mímelik
 

Ismertetett ezután számos „klinikai” gyakorlatot is, amiket problémás esetekben alkalmaztak. Említett egy esetet, amikor egy leánygyermek, valamikor még a negyvenes években, „holdfogytára” született, és nem evett rendesen. Ennek gyógyítására bonyolult gyakorlatot alkalmaztak: a kemencébe vetését mímelték, aztán az ekkor gyúlt tűzben sült kenyérfonaton háromszor áthúzták, majd a gyermeket a küszöbre fektették, a kenyérfonatot pedig egy kutya nyakába akasztották, amit kivertek a házból, hogy vigye el a rosszat. Majd teliholdas éjszakán háromszor feldobták „üreset adok, telit várok” felkiáltással. A procedúra érdekessége, hogy Kölcseyt is ezzel próbálták kigyógyítani a fekete himlőből, a kemencében pattogó friss fenyőfa parazsa vakította meg a fél szemére.
Voltak olyan praktikák is, amelyek hasznossága mai szemmel is könnyen bizonyítható, ilyen például a szülést könnyítő gyógynövényes altesti gőzölés, vagy a nyelv és a fogak épségét őrző gézbecsavart fakanál a szájban.
Balázs Lajos zárásképpen kifejtette, az újszülöttel kapcsolatban két fontos szempont érvényesült: megvan-e mindene (tud-e majd dolgozni, feltehetően, egyéb kulturális tényezők mellett, többek között ehhez kapcsolódik a fiúvárás hagyománya is), illetve kihez hasonlít (a mienk-e).
Utóbbi a születéssel kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés, hiszen a gyermekkel szemben az egyik fontos kívánalom, hogy a családhoz, illetve a közösséghez tartozzon. Ezt szolgálják a beavatási rítusok is, Csíkszentdomokoson például háromszor „keresztelik” a gyereket, egyszer az utcai keresztnél megmutatja az édesanya, egyszer a templomban, egyszer pedig otthon, biztosítva, hogy a háznál maradjon.

A tudást maguknak kellett megszerezniük, így az ő tudásuk önsegélyező

(A rajzok felhasználásáért köszönet Balázs Lajosnak.)     

 

Mi a nyelvmentor program?

A PKE Tanárképző Intézete és a Start Tanácsadó és Továbbképző Iroda – az NKA támogatásával útjára indított – Nyelvmentor programja kettős célt szolgál. Egyrészt neves romániai és magyarországi nyelvészek, szemiotikusok és kultúratudományokkal foglalkozó kutatók tartanak egy-egy előadást az egyetem hallgatóinak, és minden érdeklődőnek, másodsorban a hallgatók és oktatók közül néhányan bejárják a Bánság és a Partium nagyobb középiskoláit, olyan témákat érintve, mint a nyelvi jogok, játékos nyelvtantanítás, ünnepek és szokások, nyelv és hatalom viszonylata. A Nyelvmentor program régióközi szempontból hiánypótló szerepet vállal: különböző intézményeket fog össze, míg a középiskolák irányába felhívja a figyelmet a nyelvtantanulás, a kultúra gyakorlati oktatásának hasznosságára, izgalmára.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!