A jövő (okos) kisvárosai

2016. 09. 19. 19:41

Komoly és fontos konferenciát látott vendégül a Partiumi Területi Kutatások Intézete, hiszen Nagyváradon szervezték szeptember 15-16. között a Magyar Regionális Tudományi Társaság XIV. Vándorgyűlését Kis- és Középvárosok szerepe a területi fejlődésben címmel. Tasnádi-Sáhy Péter az angol nyelvű plenáris ülés előadásait hallgatta nagy figyelemmel.

 

Az okos város egyszerre épít a technológiára és emellett takarékos is

 

Alapjáraton az ember nem ugrik ki a bőréből izgalmában a tudományos konferenciáktól, pláne, ha olyan elvont témákat boncolgatnak a szakemberek, mint a regionalitás vagy a kis- és középvárosok ügyes-bajos dolgai, kivéve persze, ha maga is egy ilyen kis-, avagy középvárosban lakik, és erősen érdekli, van-e az ilyen településeknek jövője az előtte álló aktív 30 évben.
 

A szekció első előadója, Manfred Kühn, a Lipcsei Térinformatikai Társadalomkutató Intézet tudományos főmunkatársa talán pont a lényeget foglalta össze a periféria felé hajtó tényezőket elemezve, amelyek Németországban is komoly problémát jelentenek bizonyos városok életében. Ezeknek a városoknak közös jellemzője, hogy a gazdaság gyenge, a magasan képzett munkaerő elvándorol, az ingatlanpiac pang, az intézmények egy részét be kell zárni, a káros folyamatokat megfordítani képes fejlesztésekre nincs pénz, illetve olyan háló (aktív kapcsolat más városokkal) sincs a település körül, ami kívülről friss vért pumpálhatna a rendszerbe, mint ahogy helyi szinten sincs elég döntési potenciál a hatékony beavatkozáshoz.
A zord képet árnyalja, hogy középponttá váláskor éppen ezen folyamatok fordítottja történik, tehát viszonylag könnyen látható, mit kell tenni, bár ennél azért egy fokkal bonyolultabb a képlet, hiszen a beavatkozáshoz egymásra ható, bonyolult szociális, gazdasági és politikai szövevényben kell eligazodni. Ehhez Manfred Kühn három kulcsfogalmat javasol szem előtt tartani: oktatás, fejlesztés és innováció.
 

A következő előadó, Natasa Pichler-Milanovich, a Ljubljanai Egyetem tudományos főmunkatársa kevéssé számolt azzal, hogy földi halandók is hallgatják, másodpercenként váltott a diák között, percenként kb. 200 statisztikai adatot sorolva. Ezek közül néhány érdekességet sikerült lejegyeznem: az Európai Unió lakosságának 87 százaléka él városi környezetben, 70 nagyváros a lakosság egyötödét teszi ki. Kelet-Európát tekintve jellemző a fővárosok túlzottan domináns szerepe, ezért kutatásai alapján tudatosan kéne dolgozni arányos, határokon átívelő városhálózatok fenntartásán. Ehhez az is szükséges, hogy a városi rang ne csak adminisztratív kategória legyen, hanem valódi funkciókkal is társuljon.
 

Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense viszont felélénkítette a statisztikai adatoktól eltompult elmémet, hiszen a délelőtti szekcióülésen elhangzott előadása megismétlése helyett egészen érdekes szempontot választva elemezte a kis- és középvárosok helyzetét.
Mint elmondta, elméletben a különböző döntési szintek (helyi, regionális, országos, uniós) együttműködése harmonikusnak tűnik. Van a magasabb szintekről meghatározott keret (jogi, gazdasági), amiből a helyi döntéshozók az érdekeltek bevonásával megfelelő stratégiákat alkotva megpróbálják a lehető legjobb eredményt kihozni.
Csakhogy a gyakorlatban ez messze nincs így, hiszen a kis- és közepes méretű városok egyre jobban lemaradnak a nagyvárosok mögött, mint ahogy az Unióban varázsszóként használt konvergencia sem működik a gyakorlatban, legfeljebb a GDP adatok tekintetében. A fiatalok tömeges nyugatra vándorlásának sem kizárólag a magasabb fizetés oka, hanem az általánosan magasabb életszínvonal. Ennek fejlesztésére viszont se keret nincs, se megfelelő hozzáférés a különböző hálózatokhoz.


A perifériára került városokban sok a bezárt közintézmény

 

Ezeket a folyamatokat a közgazdaságtan hajlamos valamiféle semleges hatások eredményeként elemezni, miközben ez nincs így, elég csak arra gondolni, hogy milyen aránytalanságok fedezhetőek fel a szupergazdagok és a hátrányos helyzetűek lehetőségei között, de ezt Kelet-Európában azért nehéz szóba hozni, mert mifelénk szakmai fórumokon az „osztály” kifejezés tabunak számít, ami Pogátsa Zoltán szerint tévedés, hiszen egyrészt Nyugaton használatos, másrészt a közgazdaságtan legnagyobbjai, például Adam Smith is azt mondták magukról, politikai gazdaságtannal foglalkoznak.
Pogátsa hangsúlyozta, a közgazdasági kérdéseknél a hatalom elosztását, a javakhoz való hozzáférést figyelembe kell venni, hiszen a görög gazdagok sem szenvedték meg a válságot, illetve Németországban sem mindenki részesül a gazdasági sikerekből. A korrupció vonatkozásában is szemléletváltást javasol, hiszen Skandináviában a közjavakhoz való hozzáféréshez kapcsolják, míg a megvesztegetés, amihez mi kötjük a fogalmat, az egyenlőtlenségeknek már csak eredménye.
Pogátsa Zoltán zárszóként elmondta: tudja, hogy az általa javasolt közelítésmód veszélyesebb, politikailag töltöttebb, mint az érték semleges technokrata nyelvezete, viszont véleménye szerint sokkal alkalmasabb a valóság leképezésére.
 

Az angol nyelvű plenáris ülés utolsó előadója, Lados Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Intézetének tudományos főmunkatársa az okos városokról tartott előadást. Mint elmondta, jelenleg az urbanizáció sok helyen öngerjesztő körben van: a megnövekedett népesség növeli a szén-dioxid kibocsátást, ez erősíti az üvegházhatást, a klímaváltozás pedig erősíti a népvándorlást, leginkább a megavárosok irányába. Ezzel a kör bezárul.
Az okos város ezzel szemben egyszerre épít a technológia fejlődésre és a takarékosságra, így egyesíti magában az intelligens város, illetve a zöld város koncepcióját.
Több nagyváros törekszik az okos város megvalósítására világszerte, ezek közül Bécs jár az élen, amely az összes szükséges tényezőben komoly előrelépést tett: megszületett a politikai döntés a polgárok bevonásával, átgondolt stratégiát alkottak ehhez, és azt tudatosan, mérföldkövekkel, végre is hajtják.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!