Zsákutcában a KRESZ-reform

Élek a feltételezéssel: a KRESZ az a jogszabály, amivel talán leggyakrabban találkozunk mindennapjaink során, és sajnos – ki gyakrabban, ki elvétve – a családi kassza kárára vétünk is ellene. Utóbbi két dolgot jelenthet. Vagy nem ismerjük megfelelően a szabályokat, vagy annyira életszerűtlenek, hogy képtelenség igazodni hozzájuk. Az állandó módosítási ötletekről az átlagember azt sem tudja, életbe léptek-e már. Tasnádi-Sáhy Péter riportja.

A felsőházi szakbizottságok után nemrégiben a szenátus plénuma előtt is elbukott az a tervezet, amely több módosítást is eszközölt volna a közúti közlekedést szabályozó, jelenleg is érvényben lévő 2002. évi 195. sürgősségi kormányrendeleten. Az indítvány szerint többek közt tilos lenne a kezdő gépjárművezetői jogosítvánnyal rendelkezőknek 110 Kw-osnál (kb.147 lóerő) nagyobb teljesítményű autót vezetniük, ha nincs legalább egy év tapasztalatuk. Emellett (a kezdő motorosokkal egyetemben) csak minimum ötévnyi tapasztalattal rendelkező kísérővel indulhatnának útnak éjszaka. Ez még a megalapozottabbak közül való javaslat, mivel statisztikák szerint a romániai közúti balesetek 27 százalékát kezdő sofőrök okozzák.
Kétesebb hatású módosítás lenne viszont a büntetésekre vonatkozó javaslat, mely szerint a rendőrség bevonhatná azon gépkocsivezetők jogosítványát, aki nem fizeti ki a közlekedési bírságot. Emellett az ittas vezetést ugyan szigorúbban büntetnék: 0,8 ezrelékről 0,5 ezrelékre csökkentenék azt a véralkoholszint-értéket, amelytől már bűncselekménynek minősül a volán mögé ülni, ugyanakkor Románia csatlakozna azon európai országokhoz, ahol egy minimális alkoholmennyiség – 0,2 ezrelék a vérben – még megengedett.
A sebességkorlátozáshoz is hozzányúlnának: 50 km/óra helyett 60 km/óra lenne a megengedett sebesség lakott területen, továbbá a jelenlegi 100 km/óra helyett 110 km/órára növelnék a gyorsforgalmi utakon megengedett maximális sebességet a B kategóriájú járművek számára.

Útvesztőben a tervezet A javaslatcsomag ebben a formában nem valószínű, hogy hatályba léphet, mert februárban ellene szavaztak a jogi és a közigazgatási szakbizottságokban, március 3-án pedig a szenátus előtt is elbukott. A szakbizottsági szavazás során a hírek szerint az RMDSZ volt a mérleg nyelve, ennek hátteréről Pataki Csaba szenátort, a jogi szakbizottság tagját kérdeztük:
„A két halálos áldozatot követelő januári repülőgép baleset nyomán lemondott, liberális párti Radu Stroe belügyminiszter még tavaly októberben állt elő az általa rendkívül fontosnak és sürgősnek beharangozott törvénytervezettel, mely a meglévő szabályozást módosítaná. Aztán hónapokig tanakodott fölötte a jogi és a közigazgatási bizottság paragrafusról paragrafusra, már csak azért is, mert rengeteg módosító indítvány érkezett. Előfordult olyan is, már Stroe lemondása után, hogy a belügyminisztérium képviseletében senki sem jelent meg, amikor pedig végszavazásra került sor az összevont bizottságokon belül, akkor a liberálisok azt kérték, hogy küldjük vissza a kormánynak az egyébként általuk beterjesztett indítványt. Nem is értettük, hogy van ez. A PSD-sek mellette, míg a liberálisok ellene szavaztak, mi pedig Klárik László kollégámmal tartózkodtunk, mert vannak olyan pontok, amikkel mi sem tudunk egyetérteni.

Ezek közé tartozik a büntetési tételek megemelése, amely messze túl van a romániai átlagsofőr pénztárcájának tűréshatárán, valamint azt gondoljuk, hogy az alkoholfogyasztással kapcsolatos szabályok megváltoztatása kinyitná Pandora szelencéjét, és ezt nem akarjuk.

A köztudatban ez ugye úgy kering, hogy egy pohár bor vagy sör elfogyasztását tolerálnák. Ez nagyjából fedi is a valóságot, de az alkohol mindenkinél másképp szívódik fel a szervezetben, tehát nehéz meghatározni, hol a határ. Emellett pedig – a rendőrségnek jóllehet vannak elektromos szondái, amik pontos eredményt adnak – a sofőr kérhet vérvizsgálatot, amit hivatalosan egy órán belül meg kell ismételni, szóval egy ilyen változtatásnak káosz lenne a vége.
Az alapvető probléma viszont az, hogy toldozgatunk-foldozgatunk egy valamikor egyébként sem túl jó sürgősségi rendeletet, ahelyett, hogy csinálnánk egy teljesen új alapokra helyezett szabályozást. Amellett, hogy nem konzekvens, a közlekedésbiztonságra, szervezési kérdésekre egyáltalán nem fektet hangsúlyt, jobbára korlátozó, büntető jellegű intézkedéseket tartalmaz.”
Közbevetem, hogy a közvéleményt némiképp tükröző internetes kommentelők jó megoldásnak tartanák, ha egy az egyben lemásolnánk valamelyik nyugati mintát. „Ez azért nem ilyen egyszerű. Romániában a közlekedési infrastruktúra egyedi módon működik. Egy átlagos tagországban ez ugye úgy néz ki, hogy van egy autópálya hálózat, amire ráépül egy alsóbbrendű úthálózat. Nálunk ez jelenleg teljesen másképp fest, és a közlekedési kultúra is hagy kivetnivalókat maga után. A nagyvárosokban a parkolás is komoly probléma, hisz a kommunizmusban nem számoltak szinte minden családra parkolóhellyel. Tehát ami nyugaton működik, az nálunk bizonyosan nem, az egy az egyben történő átvétel bizonyára nem megoldás,” – avat be egy új törvény megalkotásának nehézségeibe Pataki Csaba szenátor.
Cseke Attila képviselőt arról kérdeztük, milyen eséllyel indul a tervezet a képviselőház előtt: „Érdekes ennek a jogszabálynak már története is, hisz egy leköszönt miniszter nevéhez fűződik, már kezdetek óta nagy vitákat váltott ki, az ötletgazda liberálisok is időközben kihátráltak mögüle, s a szenátusban sem szavazták meg. A házszabály szerint visszavonni nem lehet, ilyenkor az a szokásos eljárás, hogy a parlament állásfoglalást kér a belügyminisztertől – aki ugye nem is egyezik meg a beterjesztő személyével – és ettől függően megy, avagy nem megy tovább, de mindenképpen szavazásra kerül. Az biztos, hogy mi ebben a formában nem támogatjuk. Például csak érdekességképpen megjegyezném, hogy a gyorsforgalmi utakon megengedett sebességekről is szó esik benne, amivel csak annyi a baj, hogy jelenleg hivatalosan ilyen megjelölésű út nincs átadva Romániában, és – mivel nem Németországban vagyunk – nem is lehet tudni, hogy mikor kerül erre sor.”

Nincs szakmai kapcsolat A nagyváradi Decebal Autósiskolában a közlekedési rendszabályokat oktató Balogh Zoltán úgy vélekedik, hogy a módosítási tervek mögött nincs átfogó koncepció, a honatyák inkább csak saját tapasztalataik, közlekedéssel kapcsolatban megélt sérelmeik alapján változtatnának, persze ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi rendszer jól működne.

„Már az egy alapvető probléma, hogy köztünk, oktatók és a vizsgáztatók között nincs érdemi szakmai kapcsolat.

Nincs sem formális, sem informális fórum, amin megismerhetnénk a vizsgáztatók pontos követelményeit, szabályértelmezési kérdésekről nem is beszélve. Velem például többször előfordult, hogy a debrecenieknek tettem fel a kérdéseimet, mert Váradon nem lehetett kapcsolatot létesíteni, abszolút nem nyitottak ilyesmire, így aztán sajnos nem is az kerül első helyre, hogy a tanuló mit tud valójában. Ha beleillik az adott vizsgabiztos által használt sémába, akkor átmehet, ha nem, akkor megbukik. Sokkal inkább a vizsgázót kéne középpontba helyeznie a rendszernek. Emellett az is kuriózum, hogy csak az lehet vizsgáztató, aki valamikor szolgált rendőrként is. Én például tapasztalataim, felkészültségem ellenére ezért nem lehetek. De az oktatói oldal sincs feltétlenül rendben, ötévente leteszi mindenki újra a vizsgát, de keveseknek okoz már pusztán az örömöt, hogy egy másik embert megtanítottak vezetni.”

Az iskola csak alap Barátaim most szerzik meg a jogosítványt, így módomban volt újra KRESZ-könyvet venni a kezembe, jóllehet annyi bátorságom nem volt, hogy 15 évnyi tapasztalattal nekifussak egy online tesztnek. Magyarul még csak a kérdést sem értem, iszonyat bikkfanyelv. „Én még románul tanultam, de a magyar verzió szerintem is érthetetlen nyelven íródott. Arról nem is beszélve, hogy a forgalomban, mondjuk egy rendőrrel diskurálva, így is úgy is tudni kell legalább az alapfogalmakat románul, sőt már a gyakorlati vizsgán is szükség van erre” – vélekedik a szakember.
Mint megtudom, a követelmények viszont meglehetősen komolyak. „A forgalmi vizsga átlag 20 percet vesz igénybe, ennyi idő alatt nagyjából keresztül lehet hajtani Nagyváradon, ami, hogy mást ne mondjak, 5-8 körforgalmat jelent, és ez csak egy szituáció. Összességében elmondható: haladó szintű tudásra van szükség a megkérdőjelezhetetlenül sikeres vizsgához, amit viszont 30 órányi vezetéssel nem lehet megszerezni. Az autósiskolában jó esetben csak egy alapot lehet kapni, amire aztán ráépülhet a gyakorlatban szerzett tapasztalat.”
Mivel éppen előző nap láttam az egyik híradóban, hogy a magyarországi sofőröknek kötelességük környezetkímélő módon (egyszerűen fogalmazva: minél kisebb üzemanyag-fogyasztásra törekedve) vezetni, rákérdezek, van-e nálunk is hasonló szabályozás. Legnagyobb megdöbbenésemre ez egy jó ideje már a romániai törvénykezésnek is része, csak nincs pénz a sofőrök tájékoztatásra. „Sajnos nem csak erre, hanem egyéb fontos ismeretterjesztésre, továbbképzésre sincs igény, illetve anyagi fedezet. Jómagam 2006 és 2009 között rengeteget foglalkoztam közlekedésbiztonsággal, az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztéssel, oktatással. A rendőrség támogatott, jól együtt lehetett működni velük, de nem állt rendelkezésre a programokhoz szükséges anyagi háttér. Mondjuk, még csak egy balesetmegelőzési reklámot sem látni a tévében.”
Erről eszembe jut az egyik legkézenfekvőbb speciális közlekedési helyzet, a téli vezetés. Az rendben van, hogy bevezették a téli gumit, de sokan nincsenek tisztában téli vezetésre vonatkozó szabályokkal. „Én a téli gumi kötelezővé tételével csak egyet tudok érteni, hiszen a nyári gumival szemben jó 8-10 méterrel rövidebb féktávot jelent havas-jeges körülmények között. Azt se felejtsük el, hogy a jelenlegi szabályozás szerint csak hóban kötelező, tehát szinte egész télen el lehet járni a nyári szettel. 2008-ban volt egy olyan ötletünk az iskolában, hogy a B kategóriás hajtásival rendelkező sofőröknek tartsunk néhány órás továbbképzést, azt gyakoroltatva, miként kell jeges úton közlekedni, de az embereknek nincs ilyesmire pénzük. Ausztriában – több tartományban is – ugyanez kötelező. Ha két éven belül nem megy el valaki továbbképzésre a hajtási megszerzése után, akkor elveszíti a könyvét.

A többség szabálytalan Egy jól működő rendszer utópiájából próbálok visszatérni a jelenbe. Arról kérdezem Balogh Zoltánt, hogy egy alapvetően szabálytisztelő állampolgár reálisan milyen mértékben képes betartani a szabályokat a forgalomban. „Úgy hetven százalékra saccolnám, nem is feltétlenül a szabályok hibájából, hanem mert a forgalom nagyobb része szabálytalan, amihez valamelyest alkalmazkodni kell. Rengetegen semmibe veszik az útburkolati jeleket, olasz mintára az irányjelzésről is gyakran megfeledkeznek, és persze a sebességkorlátozást sem tartják be. Pedig az egykor bevezetett ötvenes korlátot nem véletlenül találták ki, már ilyen sebességnél is lehet halálos balesetet okozni. Mondjuk én azt értem, hogy szeretnék gyorsítani a forgalmat, mivel autópályák híján nehéz keresztüljutni az országon. Nyugaton például bevett gyakorlat, hogy a tranzittelepüléseket átszelő utakon 70 km/óra a megengedett sebesség. Csakhogy ehhez óvintézkedések is kellenek, korlátot kell állítani az út mentén, hogy az autó ne mehessen fel a járdára, vagy a gyerek ne rohanhasson ki könnyedén, hisz ennél a sebességnél nehezebb megállni.”
Balogh úrnak erről nem csak elméleti fogalmai vannak, hisz az oktatás mellett mentősofőrként is dolgozik. „Ez pontosan az ellenpólusa az oktatásnak. Ott a kiszámíthatóságon van a hangsúly, a mentőzésnél pedig mindig váratlan helyzeteket kell megoldani. Sokan a mentősök szemére vetik, hogy általuk indokolatlannak vélt helyzetben is használnak szirénát, csakhogy a jelenlegi szabályozás szerint, ha csak fényjelzést használva balesetezek, akkor már nem állok a törvény védelme alatt. Jellemzően a hívásra mindig sietünk, minden esetben, tehát használjuk a megkülönböztető jelzéseket, visszafele viszont már az orvos dönti el, hogy mennyire sürgős az eset. A sofőrök hozzáállásával kapcsolatban egyébként is szinte csak negatív tapasztalataim vannak, tíz százalékuk tudja, mit kell tenni, ha mentővel találkoznak. Legtöbben megállnak az út közepén, és intenek, hogy menjek. Igaz, a szabályozás sem egyértelmű e tekintetben. Tudtommal év végéig a rohammentők megkapják a piros jelzést is a kék mellé, így előlük is egyértelműen félre kell majd állni. Ez nyugaton, sőt Magyarországon is már így van.”