Visszahonosítják Erdélybe a szürkemarhát

Színe és szarvhosszúsága jellegzetes, súlya hatszáz kilótól egy tonnáig terjed, húsa ízletes és méregdrága, döfése végzetes, híre megalapozott, útja kitaposott – mi kellhet ennél több, hogy az Erdélyben valaha őshonos szürkemarha tartásának nyomába eredjünk. Domján Levente a hortobágyi puszta helyett a Gyergyói-medencében, a Cengellér-tetői fenyőerdőkben bukkant szürhemarha-csordára. Írása az Erdélyi Riport 2012/16. számából.

Aki erdélyi, székelyföldi gazdaemberként azt képzeli, hogy a magyarság emblematikus haszonállatával, a szürkemarhával csak a magyar Alföldön vagy csak a délibábos Hortobágyon találkozhat, nagyot téved. Egy közel ötven egyedből álló csordára a fenyőerdők között, a Gyergyói-havasokban találtunk, pontosabban a Gyergyóditrótól Tölgyes felé mintegy 14 kilométerre húzódó, Cengellér-tetőn kiépített farm közelében. A gazdaságot létrehozó és működtető Csend Völgye Kft. ugyanis pontosan az itteni kiterjedt, patakokkal és fenyőligetekkel övezett – turisták és hívatlan látogatók által egyelőre még nem háborgatott – hegyi legelőt találta legalkalmasabbnak a szürkemarhák szabad tartására és tenyésztésére.

Nehéz volt a kezdet Érkezésemkor – szerencsémre – a Zeusz névre hallgató termetes pásztorkutya barátsággal fogad, és Köllő Zoltán, a farm ügyvezető igazgatója érdeklődésemre tájékoztat a magyar Alföldtől igencsak messze eső hargitai szürkemarhatartásról. „A szürkemarha 2004-2005 táján települt vissza Erdélybe. Akkor egy 14-15 darabos állományról beszélhettünk, ennyit hoztunk az első telepítési körben vissza” – emlékszik a kezdetekre Köllő. A szürkemarha visszatelepítése azonban korántsem ment zökkenőmentesen, mivel – mint fogalmaz – a szakhatósági kötekedés és betegség behordozásának vádja miatt a Székelyföldre visszatelepített törzsállományból három állatot azonnal le is kellett vágniuk. „Állítólag ez egy olyan betegség volt, ami a szimentáli típusú román tarka tehenek 70 százalékában is megtalálható. De végül is – mivel a szürkemarhák behozatalakor, 2004-ben már Magyarország is az Európai Unió tagja volt, a közösségi szabályok is azt írták elő, hogy állat egyik országból a másikba csak betegségmentesen szállítható. Ezzel azt is elárultam, hogy az első néhány jószág a Hortobágyról származott. Aztán később egy 14 fős anyaállatcsoport, majd 19 fős törzsállománynak való újból a Kunsági Nemzeti Parkból került hozzánk” – magyarázza vendéglátóm.

Lassú bővítés mellett döntöttek A mostani törzsállomány magvát 35 tehén és egy bika adja, ám a borjakkal és növendékekkel együtt a Cengellér-tetői szürkemarhacsorda ma mintegy ötven egyedből áll. Ez ugyan már gazdaságos állománynak számítana, de a fejlesztési tervben az állomány továbbszaporítása szerepel: a cél a mostani törzsállomány megháromszorozása lenne. „Az első elképzelésünk szerint százas nagyságrendű lenne majd az állomány, de anyagilag nem álltunk még úgy, hogy ezt rövid idő alatt, tehénvásárlással finanszírozni tudnánk. Maradt tehát a tenyésztés, de a tiszta vérvonalat megtartva. Nem akarjuk ugyanis a belterjes szaporítással az állományunk minőségét sem lerontani. Szeretnénk az apaállatunkat is lecserélni, ezért is döntöttünk a 35 darabos törzsállomány szinten tartása mellett. Ha az új bika megérkezik, akkor lehet szó évi újabb 10-20 fős állománygyarapításról” – sorolja terveit a cég ügyvezető igazgatója.

Ami a húsmarhák iránti keresletet illeti, Köllő Zoltán egyértelmű növekedésről tudott beszámolni, annak ellenére is, hogy egyelőre csak élő állatot értékesítenek. A közeljövőre viszont az állomány felszaporítása mellett – mint elárulja – pályázati úton egy több százezer eurós befektetést igénylő húsfeldolgozó létrehozását tervezik. Az ügyvezető a hús majdani értékesítéséről most még nem szeretett volna részletekbe bocsátkozni, annyit azonban elmondott, hogy már ma is jelentős mennyiséget vásárolnának fel, ha volna. A nagy kereslet miatt persze nem veszteséges a jelenlegi, élősúlyban való eladás sem; például egy 100-120 kilogrammos borjúért hozzávetőleg 1500-2000 lejt kapnak, tehát átlagosan 15-16 lejes kilónkénti árat. Azonban Köllő figyelmeztet, a jó ár csak látszólagos: a szürkemarha súlygyarapodása nem hasonlítható a többi szarvasmarháéhoz. „A román tarka borja például négy-öt hónap nevelési idő alatt a 200 kilót is el tudja érni. A szürkemarháé viszont ugyanennyi idő alatt, ugyanazzal a táplálékkal is legjobb esetben csak 100 kilósra hízik. Ez van, sokkal lassabban fejlődik” – vonja meg a vállát a farm ügyvezetője. Ennek ellenére a világért sem mondanának le róla.

Szürkemarha: olcsón előállítható drága? Hogy választásuk más fajtákkal szemben mégis a szürkemarhára esett, annak Köllő Zoltán szerint több oka is van. Az elsőt és legfontosabbat a húsárak közötti tetemes különbséggel magyarázza. „Magyarországon a hagyományos marhahús kiskereskedelmi ára kilónként 1000 forint körüli, a szürkemarháé viszont 2500 forintnál kezdődik. A combrész például a kirakatba téve eléri akár a 3000 forintos kilónkénti árat is. Márpedig a borsosabb ár ellenére is nagy kereslet van rá, ettől függetlenül a legtöbb hentesboltban mégis nagyon nehéz hozzájutni. A Magyarországon tenyésztett szürkemarhák döntő többségét ugyanis a termelők inkább osztrák és más nyugat-európai piacokra szállítják, ott ugyanis még drágábban értékesíthető” – magyarázza Köllő. Nem véletlen – jegyzi meg –, hogy némely nyugat-európai városban szoborral tisztelegtek a fajta előtt, emlékeztetvén az utókort az 1600–1800-as évek legnépszerűbb húsforrására.

A ditrói szürkemarha borjakat azonban egyelőre csak belföldön értékesítették: az állatokat jobbára Kovászna és Kolozs megyébe vitték, de lenne vásárlói érdeklődés több Hargita megyei közbirtokosság részéről is.

A szürkemarha melletti döntés második indoka az állatok igénytelen neveléséhez, alacsony költséggel járó szabadtartásához kötődik. „Az állatok télen-nyáron szabadon vannak. A nyári időszak alatt alig kell rájuk gondot viselni, megvédik magukat még a medvével szemben is. Különösen azok a tehenek harciasak, amelyeknek borja is van. Azoktól még a pásztorok is tartanak. Õsszel az utolsó pillanatig kint vannak a legelőerdőn. Ötcentis hóvastagság alatt még szóba se jön a takarmányozás, az alól a réteg alól még bőven kaparnak maguknak eledelt. Télen ugyancsak nyári szénát kapnak. Ha nagyon nehéz a tél, akkor pótoljuk egy kis darált szemes kukoricával is. De télen is végig kint vannak, ridegtartásban. Az istállóajtó éjjel-nappal nyitva áll, s oda is csak akkor állnak be, ha nagyon nagy szél van. A mínusz húszfokos hidegeket olyan simán vészelik át, hogy be se mennek az istállóba. Ez a hideg a szürkemarhának még nem probléma” – sorolja a téli tartási tudnivalókat Köllő Zoltán. Az állatok legelőterülete 90 hektárra rúg; egyik felét megvásárolták, a másik felét bérlik. „Ez a területnagyság bőven lefedi az állatok szükségletét. Amilyen nyarunk volt a tavaly, még a legelő fele is elég lett volna ” – fűzi hozzá a szakember.

Húsmarha-támogatásra várva A ditrói tenyészetben dolgozóknak viszont más szarvasmarhatartókkal szemben a tejjel egyáltalán nincs gondjuk, mivel mint megtudom, a tehén csak akkor és annyi tejet termel, amennyi a borjújának szükséges. A tejhiány más téren hátrányként is jelentkezett, mivel így nem voltak jogosultak a hegyvidéki fejőstehéntartó gazdáknak járó támogatásra sem. „A szarvasmarha-támogatásra viszont mi is beadtuk az igénylésünket” – magyarázta a cégvezető. Köllő nagyon bízik a Mezőgazdasági Minisztérium azon ígéretében, mely szerint idéntől külön támogatási kategóriába sorolva karolnák fel a hozzájuk hasonló húsmarhatartókat.

A valamikor Erdélyben és a Székelyföldön is honos szürkemarhát a tenyésztő szerint vidékünkről – az igénytelen tartás ellenére – a lassú húsgyarapodás miatt szorította ki a vegyes hasznosítású román tarka. A legtöbb gazdának ugyanis nem volt türelme kivárni a növendékek hároméves felnőtté válási idejét, miközben ugyanez a „konkurens” szimentáli esetében másfél-két évre redukálódik. A felnőtt állatok saját tömege viszont a román tarkával szemben a 600-700 kilót is elérheti, míg a jól kifejlett bika súlya simán meghaladja az egy tonnát is. „Az első két évben nagyon nehezen fejlődik, szemre mintha egyáltalán nem gyarapodna, miközben nagyon is jól érzi magát. Csak ilyen a genetikája, a felépítése. De pont ezért a lassú fejlődési tulajdonságáért szorította ki a tenyésztésből a többi fajta is” – mutat rá a szürkemarhatartás hátrányaira a szakember.

Egyesületben könnyebb, hasznosabb Ez a szürke színű és óriási szarvú, jellegzetes kinézetű szarvasmarhafajta a Székelyföldön az elmúlt hat évben valódi reneszánszát éli. Az első hobbi tenyésztők mellett megjelentek ugyanis a több tíz állattal gazdálkodó, évről évre – üzleti alapon – állományszaporításra ráállt tenyésztők is. Mint vendéglátóm meséli, Hargita megyéből a zetelaki közbirtokosság cégük kapcsolatain keresztül már korábban is vásárolt szürkemarhát, de az is előfordult, hogy korábban továbbtartásra eladott 30 darabos borjúállományt az idős gazda megbetegedése miatt a szakmai szervezetük, az egyelőre csak erdélyi tagokat tömörítő, három éve alakult Romániai Magyar Szürkemarha Egyesület vett át. „Az egyesület azért is nagyon hasznos, mert ezen keresztül könnyebben tudjuk figyelni a szürkemarha-állomány alakulását. Tudjuk, hogy kinek hol hány darab van, ezért ha valakinek apaállatot kell cserélnie, vagy éppen tehenet akar venni, hatékonyan tudjuk a gazdákat is informálni. Az Erdélybe hivatalosan behozott – azaz fülszámmal, állatútlevéllel ellátott – állomány 99 százalékáról pontos kimutatással rendelkezünk” – újságolja Köllő.

A farmvezető, ha kell, név szerint is felsorolja az erdélyi szürkemarhatartókat, mivel mint megtudom, jelenleg csupán tízen vannak. „Még nagyon kevesen vagyunk. Hargita megyében öt, Kovászna megyében három, Kolozs megyében pedig két gazdáról van tudomásunk. A szürkemarhát tartók száma azonban évről évre nő. Tőlünk például tavaly ősszel vitt el egy gyimesbükki kolléga kilenc borjat, ugyancsak továbbtartási céllal” – teszi hozzá a szakember. Az egyesület elnöki teendőit Németh Andrea vállalta fel, aki egyben a Cengellér-tetői farm tulajdonosa is.

Újra be kell mutatni „Az a szomorú helyzet, hogy a környékbeli idős emberek még ismerték, tudták, mi az a szürkemarha, de a ma aktív generációk már nem igazán. Lényegében vissza kell honosítani, hiszen tájainkon nem is olyan rég a szürkemarha az egyik legkedveltebb hússzarvasmarha fajta volt. Az Erdélyben tenyésztett állatokat pedig nemcsak Bécsben, hanem még Olaszországban is ismerték és szerették, őseink a csordákat egész odáig hajtották, s ott adták el. Ezt az útvonalat ma szürkemarhák útjának nevezzük. Most viszont még itthon is újra meg kell az emberekkel ismertetni, hogy miről is van szó” – panaszolja Köllő. Pedig, mint kifejti, ennek a marhának a húsa nemcsak bőséges, de nagyon egészséges, és sokkal ízletesebb is, mint bármely más fajtáé. „Viszonyításul: ha a sima marhahús 20 perc alatt fő meg, a szürkemarha húsának 30 perc kell, épp azért, mert tömöttebb, erősebb, száraz, zsírmentes húsa van, hasonlóan a vadhúshoz” – magyarázta. A farmvezető mindenkit biztat, ha módja és lehetősége nyílik, legalább egy alkalommal feltétlen kóstolja meg a szürkemarhahúsból készült ételeket. Kulináris élvezeteket ígér…