Városnapok a viták felett

Egyre több Erdélyben és a Partiumban a többnyire magyar napoknak nevezett fesztivál. Szerveznek Szatmárnémetiben, Sepsiszentgyörgyön, Aradon, Kolozsváron, Nagyszebenben, sokadalmat Székelyudvarhelyen, újabban forgatagot Marosvásárhelyen. Antal Erika utóbbi terveiről számol be, Kustán Magyari Attila a város határait túllépő szentgyörgyiről, továbbá a tömegeket vonzó kolozsvári napokról, Sike Lajos pedig szíve csücskéről, a Partiumi Magyar Napokról.

A különböző elnevezésű rendezvénysorozatok közös célja a magyar népi és városi kultúra megismertetése, megszerettetése nemcsak a magyarokkal, de a románokkal is, mindenkivel, aki elvetődik valamelyik fesztiválra. Mert van, akit a népművészet érdekel, mást a rockkoncert, van, aki csak kikapcsolódni akar, jókat enni, tiszta bort kóstolni. Ami még jellemző ezekre a napokra, hogy alig van bennük politika, és ami a legérdekesebb, a készülődés és fesztivál idején háttérbe szorulnak a pártharcok. Mulatság van, értékek és bóvlik sorakoznak egymás mellett, mindenki válogathat ízlése szerint.

Vásárhelyen vásár tartatik Magyar kulturális rendezvények sorozatát készül szervezni augusztus végén a Marosvásárhelyért Egyesület. Soós Zoltán múzeumigazgató szerint Marosvásárhely olyan székely vásáros hely volt, ahová nemcsak a Székelyföldről érkeztek, de jöttek ide a Mezőségről és a Szászföldről is. Az egykori hangulatot szeretnék a Vásárhelyi forgataggal felidézni, azt a színes, vásári forgatagot, amely bemutatná Marosvásárhely értékeit, kultúráját, vonzóvá tenné a várost a lakói s vendégei számára egyaránt.
Akár a Félsziget Fesztivál elköltöztetése okozta űr betöltésére is alkalmas lehet ez az ötnapos forgatag – vélik a szervezők. Az ötlet a Kolozsvári Magyar Napok sikeréből született, illetve abban is gyökerezik, hogy az 1997 óta a nyár elején minden évben sorra kerülő Marosvásárhelyi Napok rendezvényprogramjából lassan kiszorultak a magyar rendezvények, illetve szinte valamennyi kulturális program erre a sorsra jutott.
A forgataggal kapcsolatos felvetés Portik Vilmostól, az Erdélyi Nemzeti Tanács helyi elnökétől származik. Elképzelését, hogy a kolozsvárihoz hasonló napokat szervezzenek, megosztotta több civil szervezettel, kulturális intézmény vezetőjével, s ők hamar felkarolták. Nyitottan fogadták az ötletet az egyházak és a politikum is. Portik megkereste Soós Zoltánt, a Maros Megyei Múzeum igazgatóját, a városi önkormányzat RMDSZ-es képviselőjét, és Soós örömmel vállalt szerepet a szervezésben.
A múzeumigazgató érdeklődésünkre elmondta, hogy egyeztettek a tanácsban, az RMDSZ-frakció és a kulturális bizottság is támogatja a kezdeményezést. Utóbbinak az elnöke, dr. Kikeli Pál is a szervezők mellé állt.
A változatos program vázlatát a Vármúzeum épületében működő Múzeum kávézóban ismertette Portik Vilmos és Soós Zoltán. A Vásárhelyi forgatag több helyszínen kínál programokat nem csupán a magyaroknak, de a románoknak is, hiszen – vélik a szervezők – ez nagyszerű alkalom arra, hogy Vásárhely román lakossága jobban megismerje a magyar közösségek hagyományait, kultúráját. Talán az a fal is ledől, legalábbis repedezik, amely oly szilárdan áll a románok és magyarok között.
A fő helyszín a Bolyai tér lenne, ott állt Marosvásárhely legkorábbi piactere, az volt az egykori város központja. A Vásári forgatagnak a Vártemplom előtti macskaköves utca, a Vársétány alsó része ad helyet, ahol a helyi termelők számára szerveznek vásárt. Helyi termesztésű zöldségek, gyümölcsök, méz, sajt, kolbász, mézes pogácsa lesz kapható. Kiállítanak a környékbeli népművészeti és kézműves mesterek, továbbá könyvvásárt is terveznek az erdélyi magyar kiadók részvételével.
A Koncertforgatagra hazai és külföldi előadókat hívnak, nosztalgiakoncertek, magyarnóta-estek, népzenei előadások várják majd a közönséget. Ennek helyszíne a Sörpatika, a Fő tér, a vár lesz. Lesznek képzőművészeti, fotó-, régészeti tárlatok, illetve olyan előadások, amelyek az életmód, a média, a környezetvédelem, a függőségek tematikáját járják körül.
Várhatóan bekapcsolódnak a forgatagba a színházak is: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, a Yorick Stúdió, az Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színház. A népzenei és néptáncbemutatók lebonyolításában a Maros Művészegyüttesre és a Folk Center Alapítványra számítanak a szervezők.
Lesz gyermekváros, illetve kézműves kuckók, ahol nemezelésre, szövésre, kosárfonásra, ékszerkészítésre, maszkfestésre, bábozásra, festésre, karikatúrakészítésre tanítják a gyerekeket. A sporttevékenységek között nemcsak a férfias sportok kedvelői kapnak teret, a nők mozgáskultúráját is szeretnék bemutatni, s az idősebbek is bekapcsolódhatnak.
Érdekesnek ígérkezik a Marosvásárhelyről elszármazott ikrek és a testvérvárosok találkozója, illetve a marosvásárhelyiek világtalálkozója is. Külön hangsúlyt kap a gasztronómia, s nem csak az ilyenkor szokásos felhozatalra számíthatnak a vásárhelyiek, akik segíthetnek megfőzni a város legnagyobb székelygulyását. Marosvásárhelyen nagyjából ugyanaz körvonalazódik, mint Kolozsváron: félretenni a pártoskodást a kultúra, a város érdekében.

Kincses hét minden augusztusban A város magyar lakossága 2010-ig nem szervezte meg a maga fesztiválját, akkor augusztus harmadik hetében zajlott az első Kolozsvári Magyar Napok. A rendezvényt a Kincses Kolozsvár Egyesület indította útjára, Gergely Balázs főszervezésében, az EMNT, az EMNP és az RMDSZ együttműködésével. A csapatot több tucat fiatal önkéntes támogatta, mintegy bizonyítva: az egyetemi város fiatalsága jó cél érdekében aktívvá válik.
A rendezvény időpontját történelmi eseményhez kötötték: Károly Róbert király 1316. augusztus 19-én adta vissza Kolozsvár kiváltságait, s emelte a települést városi rangra. A Magyar Napok célkitűzései közé sorolták a magyar állam alapításának és Szent István napjának méltó megünneplését, lehetőség teremtését arra, hogy a városban élő magyarok és az „elszármazott tízezrek” közösen ünnepelhessenek. A szervezők hitvallása szerint Kolozsvár mint Erdély kulturális fővárosa a Kárpát-medencei, elsősorban az erdélyi magyarság kulturális seregszemléje kell hogy legyen, s ez a találkozó nemcsak a távol élő és helyi magyarokat kell hogy megszólítsa, hanem a román érdeklődőket is.
Az első Kolozsvári Magyar Napokat nagy érdeklődés előzte meg, de az ötnapos rendezvénysorozat korántsem vonzott annyi embert, mint a következő két esztendőben. Zenei kínálata, vására sikereket ért el, művészeti tárlatot szerveztek, könyvbemutatót és filmvetítést, városnéző körutat, a Román Posta az RMDSZ kezdeményezésére Kós Károly emlékborítékot is kiadott.
A második évben jelentősebb – 100 ezer eurós – költségvetéssel, nyolcnaposra nyújtózkodva jelentkezett a KMN, olyan meghívottakkal, mint Charlie, Rúzsa Magdi, a Deák Bill Blues Band. Kiemelt rendezvénye volt a 13. Szent István-napi nemzetközi néptánctalálkozó, valamint a fesztivál zárónapján kezdődő Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Némi helyszínváltozást iktattak be, a főtér mellett korábban jelentős szerepet kapó Farkas utcát más, központi sétálóutcákkal cserélték fel, egy évvel később azonban visszatértek az előző változathoz.
A második alkalommal ügyesebben fordultak a különböző korosztályokhoz, odafigyeltek arra, hogy a különféle érdeklődési körök érvényesüljenek: a sport, a filmek, a konyhaművészet, a könnyű- és komolyzene kedvelői mind meg lettek szólítva.
A tavaly nyolcvanezer látogatóra számítottak, 220 rendezvénnyel, 40 helyszínen. Presser Gábor és Rúzsa Magdi, Szalóki Ági, a Neoton Família, a Budapest Ragtime Band, a Hooligans, Hobo és az Edda koncertezett, a polgármesteri hivatal pedig elismerte a fesztivál eredményeit, egyebek mellett tűzijáték szervezésével és azzal a határozattal, hogy a következő évtől kiemelt rendezvényként kezelik a Kolozsvári Magyar Napokat.
2012-ben az idősebb korosztály is bekapcsolódott a programokba, s végül közel 150 ezer látogatót jegyeztek a nyolc nap alatt. Kolozsvár ereje, a szervezők ügyessége, a városháza támogatása garancia lehet arra, hogy a 2013-as Magyar Napok sem fog csalódást okozni. Amúgy érdekes, hogy miként most Vásárhely a kincses város sikereit igyekszik ellesni, a kolozsváriak számára Sepsiszentgyörgy kínálta a mintát. Ezzel szemben a több mint két évtizedes múltú nagyváradi Festum Varadinum az utóbbi években sem színvonalában nem jeleskedett, sem tömegeket nem volt képes megmozgatni.

Nem áprilisi tréfa Sepsiszentgyörgyön huszonkét éve indult útjára, szerény városnapként, a Szent György Napok. A 90-es évek elején mintegy hetvenezer lelket számlált a város – tizenötezerrel többet, mint ma –, s jobbára a lakosok szórakoztatására rendezték a kis fesztivált, a szomszédból sem várva vendégeket.
A kínálat idővel bővült, igényes kiállítások, könyvbemutatók előzték meg a rendezvényt, s a háromnapos koncertsorozat felhozatala is javult. Az ezredfordulón már érettebb, a városhoz méltóbb áprilisi fesztivált szerveztek, mint a korábbi esztendőkben, egy új csapat keze alatt pedig teljesen új irányt szabtak meg.
A Lázár-Prezsmer Endre és Nagy Kopeczky Kálmán nevével fémjelzett korszakban elköszöntek azoktól a fellépőktől, akik nem élő zenével jelentkeztek. A korábbi feltételek szigorítása sokakat sértett ugyan, de végső soron minden megtett lépés segítette a városnapok mai sikerét.
A 2008-ig tartó korszakban az akkori szervezőket sokat bírálták a meghívottak miatt, mivel azok általában Erdélyben még ismeretlen, Magyarországon viszont már népszerű alkotók voltak, mint a Csík zenekar, a ColorStar, az Egy Kiss Erzsi Zene, Szalóki Ági. A ma már neves művészek néhány éve újdonságként hatottak, a Quimby például Erdélyben a szentgyörgyi fesztiválon lépett fel első alkalommal. Csakhogy a színvonalas színházi előadások, irodalmi estek, filmvetítések mellett a városlakók jelentős része elsősorban azt igényelte, ami/aki a tévéből már ismert volt számára. A kérdést a szervezőcsapat is megfogalmazta: Hogyan lehet kiegyensúlyozni a minőséget és a népszerűséget?
2008-ban az új polgármesterrel, Antal Árpáddal új szervező csapat is került a városnapok élére, s ők új koncepció alapján kezdtek dolgozni. Az anyagi háttér is jelentősen megnőtt, így jutott még némi hely az ínyenc zenei ízlésűek igényeit kielégítő fellépőknek is, de az igazi sztárok is ezekben az években jelentek meg. Az utóbbi öt esztendőben lépett fel a Boney M, CC Catch, Koncz Zsuzsa, Fenyő Miklós, Deák Bill Gyula, a Beatrice, a megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Omega, az idei meghívottak közt pedig a Neoton Família, a Ladánybene 27, Péterfy Bori és a Love Band szerepel. A városnapokra látogatók száma is megnőtt, a kínálat pedig annyira felduzzadt, hogy már az vált kérdéssé, nem kell-e újragondolni: milyen céllal, kik számára hozták létre a Szent György Napokat.
A vásárok is fontos részét alkotják a választéknak. Régen az Erzsébet parkban, a bóvlitól elkülönítve jelenhettek meg a kézműves mesterek termékei, egy olyan harmadik színpad körül, amelyen igazi vásári produkciót adtak elő: bábszínházi, népzenei és néptánc műsorokat. Később ez a Székely Nemzeti Múzeum utcájába költözött, a múzeum külön rendeltetést is kapott az egyhetes fesztivál idejére: kertjét elárasztották az utcában sem férő árusok, egy kisebb színpadon a rétegigényeket kiszolgáló zenészek léptek fel. A Kultúrkert némileg átmentette a korábbi évek hangulatát.
Ha túlságosan nagyra nőtt is a Szent György Napok, és időnként elvi viták kereszttüzébe kerül is, elmondhatjuk: idén április 20. és 28. között nemcsak a Székelyföld, hanem egész Erdély egyik legkeresettebb eseménye is lesz.

Ki kellene találni Szatmárnémetiben a Partiumi Magyar Napokat egy fiatal vállalkozó, Bódy Attila kezdeményezte egy évtizede. Kár, hogy nem sokkal később úgy gondolta, Pesten még sikeresebb lehet. A PMN már az első évben a szatmári magyarság legnépszerűbb rendezvénye lett, a néptánctól az operáig, a dzsessztől a szimfonikus zenéig, a focitól a bográcsos-versenyig és a borkóstolóig változatos programot kínál. Ráadásul az időpont és a helyszín is ideális: augusztus utolsó hete, a platánfákkal hűs árnyékot adó Kossuth-kert. Az utóbbi időben mind több műsort kínálnak a város más helyei is, a belvárosi Tűzoltótorony udvara, a színház, a római katolikus katedrális, a Láncos-templom, a Várdomb utcai zsinagóga. Kapkodhatja a fejét az ember, hogy a 100-120 programból melyiket részesítse előnyben.
A PMN úgy kinőtte magát, hogy a napokból egy egész hét lett. A hétvége a csattanó, a tíz-tizenötezer embert vonzó Kossuth-kerti muri, vidékről is sokan jönnek az állomáshoz közeli parkba, amelynek egy ideje hivatalosan is két neve van: a magyaroknak Kossuth-kert, a románoknak Római kert. A kétféle és kétnyelvű, kőbe vésett név békességben él egymással. Mind több a román vendég, s nemcsak olyanok, mint Ovidiu Silaghi volt miniszter, liberális parlamenti képviselő, aki kettős kötődése révén családjában is sokféle magyar finomságot kóstolhat, hanem olyanok is, akik itt fogyaszthatnak először halászlevet, betyárpecsenyét, s isznak rá avasújvárosi bakatort vagy bélteki rizlinget, miközben nem győznek betelni a kökényesdi, domahidai, nagykárolyi fiatalok fergeteges csárdásával.
Tavaly, végigjárva a népművészetet kínáló sátrakat, megnyugvással vehettem tudomásul, hogy az értéket még nem nyomta el teljesen a giccs, az utolsó vámfalui fazekasmester, Istvánfi Géza írókázott cseréptányérjainál és öblös boroskancsóinál, valamint a kalotaszegi Kató néni varrottasainál időztem. Majd a bélest sütő bogdándi asszonyoknál tettem tiszteletem, mert olyan finom túrós és káposztás lepényt, mint ezek az asszonyok, senki nem tud készíteni. Zsonglőrként, a levegőben húzzák-formálják a tésztát, aztán a forró vason olaj nélkül sütik ki. S hiába nem zsíros, csodásan megy rá Dohi Vilmos kőszegremetei szőlősgazda kadarkája.
A rendezők ígérik: idén sem fog unatkozni a nagyérdemű. A színházban néhány vendégelőadás mellett a helyi produkciónak számító Ludas Matyi Szatmárban című zenés bohózatot is láthatják azok, akik addig elmulasztották. S az egyik sétányon most is ott lesznek a Máltaiak önkéntes nővérei, akik a 75 éves krónikásról a mérések nyomán legutóbb megállapították, továbbra is ihat jó borokat, mert vérnyomása az űrhajósokéval vetekszik. Már ezért is igaz: ha nem lenne PMN, ki kellene találni!