Vadászbecsületből csak kétszer lőnek

Összeszokott társaság, mindenki mindenkivel parolázik, hol magyarul, hol románul folyik a diskurzus. Indulás előtt a vadászmester a szabályokra hívja fel a figyelmet, kiemeli, hogy szeszes italt nehogy fogyasztani merjen valaki. Az egymásra való odafigyelést hangsúlyozza, hirtelenkedni nem szabad. A kutyákat nem érdekli a „hadistratégia” ismertetése, nyugtalanok, felülkerekedik a vadászösztön. D. Mészáros Elek riportja.

A vasúti sorompó nyikorogva enged a szolgálattevőnek, éjszakai zúzmara fékezi a fogaskerekeket. Szibériát idéző szelet vág arcunkba az áthaladó gyors, ösztönösen összerezzenünk. A piros-fehérre mázolt csőkart feltekerik pihenőre, a túloldalon már terepszínű ruhás emberek gyülekeznek. Összeszokott társaság, mindenki mindenkivel parolázik, a szó is vegyes, hol magyarul, hol románul folyik a diskurzus. Épp a világvége-jóslat badarságain ércelődnek, alig egy nappal vagyunk a beígért globális katasztrófa után. A vadászmester, Csikai Sándor sorra felírja a vadászok nevét, összesen huszonhatan jöttek el a mai vadászatra. Indulás előtt a vadászmester a betartandó szabályokra hívja fel a figyelmet, külön kiemeli, hogy szeszes italt nehogy fogyasztani merjen valaki. Az egymásra való odafigyelést hangsúlyozza, kapkodni, hirtelenkedni nem szabad. A kutyákat nem érdekli a „hadistratégia” ismertetése, csaholnak, nyugtalanok, felülkerekedik a vadászösztön.

Íratlan és írott szabályok Bihar község közelében jó kilométert előrenyomulunk, a széleken ritkább a vad, az ember teremtette zaj tájbékét sorvaszt. U alakzatba fejlődnek fel a vadászok, néhányan a fő menekülési pontot zárják. Ennél jóval biztosabb a zártkörű vadászat, amely szinte százszázalékos kilövési arányt hozhat. Ezt a módszert már nem alkalmazzák, a megfelelő számú egyed fenntartása a cél, nem a totális kiirtás. Így nem is csoda, ha az első „bevetés” alatt a szántásrögök közül felpattanó nyulak nagy része elinal. Íratlan szabály, hogy egy vadász csak kétszer lő a vad után, aztán futni hagyja. Ezt diktálja a vadászbecsület. Söréttel 35-40 méterig biztos a találat, távolabbi célzás csak megsebesítheti az állatot.
Dörren a puska, jégen pördül, bucskázik a zsákmány, az első nyulat Dienes István, a Paptamásiból érkezett vadász gyűjti be. Heccelődnek is a kollégák, hogy nem is találta el, a jégen elcsúszva szegte nyakát a csalifülű. A vadászást nehezítik a csordába verődött őzcsapatok. Beszorulnak a puskás emberek alkotta alakzatba, vigyázni kell rájuk, nehogy megsebesítse őket a sörét. Az első durranásokig csak csodálkozva merednek ránk, hogy mit is keresünk felségterületükön. De a pufogtatásokra megfeszülnek az izmok, inak lendülnek, a menekülési ösztön messze viszi őket. Csak a magasban keringő héja terpeszti nyugalommal szárnyát, mintha tudná, hogy a vadászok bosszúságára őt nem szabad kilőni. Törvény védi a ragadozót. Pedig nagy kárt tesznek a fiatal állományban – morgolódnak egymásra sandítva, sokat sejtetően a vadászok. Egyikük fogai között sziszegve még odaveti: az emberek között is a ragadozókat védi a törvény…

Régi és új vadászok Nem ildomos hangosan beszélni, hisz a vadaknak nagyon kifinomult a hallásuk, így a vadászok is inkább jól betanult jelekkel kommunikálnak. Csikai mellé szegődöm, a vadászterületet szemléljük, a menekülő állatok szemből fogadása a feladatunk. Halkan váltjuk a szót. A Berettyó-völgyi Vadásztársaság több társtulajdonos összefogásával jött létre. Huszonötezer hektár vadászterületet bérelnek az államtól, amihez a 19-es számú bihari vadászterület és Hegyközszentimre, valamint környéke tartozik. A tilalmi periódust leszámítva hetente, általában szombatonként szerveznek közös vadászatot. Minden kiruccanás más területen zajlik, az állományarány megtartása végett.
Csikai huszonkét éve vadász, jó rálátása van e passzió változásaira. Úgy véli, manapság sem nehezebb megszerezni az engedélyeket, odaszánás, tanulási vágy és anyagi háttér egyaránt szükséges. Mindinkább úri nyavalyának számít ez a szenvedély, megfizetni egyre kevesebben tudják. Sikk vadásznak lenni, de még inkább vadászterülettel rendelkezni. Az átállás még folyik, a maiak között még mindig sok a régi vadász, aki garasait összekuporgatva, csak-csak befizeti a tagsági díjat, ami nem kevés. Ennél a társaságnál évi 1500 lejt kell lepengetni. Ha figyelembe vesszük, hogy nem lehet csak úgy hakra-vakra kilövöldözni a vadakat, hanem azoknak meghatározott értékük van, a vadászatnak pedig kijelölt menete, és ehhez hozzászámítjuk a járulékos költségeket is, akkor kijelenthetjük, hogy vadásznak lenni egyáltalán nem kifizetődő, legfeljebb jó.
Aki vadász akar lenni, annak egy évig hajtóként kell bizonyítania, majd szakvizsgát kell tennie, ami elméleti és gyakorlati megmérettetésből áll. Ez után, a rendőrségtől kérelmezett engedéllyel lehet megvásárolni a fegyvert. Aki idáig eljutott, az bizonyosan több ezer lejjel megrövidítette a családi kasszát. Csupán a tisztességes öltözet háromezer lejnél kezdődik. A fegyverek ára nagyon változó, 1700 lejtől akár a 10.000 lejt is jócskán meghaladhatja. Tájainkon egyelőre az orosz puskák a legkeresettebbek, árfekvésük és megbízhatóságuk egyaránt kecsegtető. A puskákat fegyverszekrényben kell tárolni, bezárva, falhoz rögzítve. Egy vadász legfejlebb háromszáz töltényt birtokolhat. A körzeti rendőrök rendszeresen ellenőrzik az előírások betartását. A Csikai által felügyelt területen közel ötven bejegyzett vadász lövöldözik, de törvény korlátozza a létszámot: százötven hektárra egy vadász juthat az aktuális szabályozás szerint.

Ritkuló orvvadászok Közben bezárul az első U felállás, a zsákmány huszonöt nyúl. Újabb, az előbbinél nagyobb terület átfésülése következik. Abban reménykednek a puskás emberek, hogy most több lesz az elejtett vad. Tévednek, mivel a terület sima, a nyulak nem érzik magukat biztonságban rajta, a mélyen szántott barázdák buckái között könnyebben meglapulnak. Szinte üresen maradt a tarisznya. Csikai újabb alakzatba regulázza az embereket, ezúttal szántón botorkálnak a vadászok. Õk még nem tudják, hogy a szokásos egy példány helyett kivételesen két-két nyulat vihetnek haza, az ünnep közeledte okozza ezt a nagy „kivételezést”. A számítás bejön, a végső számolásnál hatvanhat bojtos farkú és három fácánkakas kerül a leltárba.
Évente állapítják meg a kilövési kvótát, a vad számbavétele alapján. Száz hektár területet fésülnek át ilyen alkalmakkor, a területen látott fajtákat és a darabszámot jegyzik fel. Nyulat novembertől január végéig lehet kilőni. Fácánra már októbertől lehet célozni, e madarak „zaklatása” február közepén ér véget. Az őzbakok májustól kerülnek célkeresztbe, míg a vaddisznókat téli időszakban szelektálják. A nagyvadak kilövéséhez külön engedély kell, amihez kilövési díj befizetése társul. A folyamatos ellenőrzéseknek és a szigorú törvényeknek köszönhetően az orvvadászok visszaszorultak az utóbbi években, de azért hurkokat, csapdákat ma is rendszeresen találnak a vadőrök. A mezőgazdaság gazdálkodási formáinak változása felemás módon érinti a vadgazdálkodást. A nagyparcellás művelés egyrészt nyugalmat, biztonságot nyújt a fészekrakáshoz, de a nehézgéppel való aratás hatalmas területeken tönkreteheti az állományt. A kisgazdaságokban a gyakoribb emberi jelenlét zavaró lehet ugyan, de változatosabb az étrend, és területműveléskor, betakarításkor a vadak nagyobb eséllyel tudnak rejtőzködni.
Már sajognak a lábak, mire késő délután a kiindulási pont felé vesszük az irányt. Szinte egész nap ködös pára lepte a tájat, már csak védettebb helyeken maradt némi hóhintés mutatóban. Az ilyen időnek nem örül a vadász, hisz a szántás szürkeségébe beleolvad a vad, a látóhatár kötélhossznyira zsugorodik. A tél azért derekasan tartja magát, fagyos földön kopog a vadászbakancs. Hortobágy terelte csípős szél pattog, pörög, smirgliként súrolja az arcokat. A kutyák is kullogóra fogják, hátizsákokra sandítva-nyüszítve vacsorát remélnek.