Törpe vízmű, tengernyi kétellyel

Reménybeli profit, veszélyeztetett ökoszisztéma, tiltakozó közösség, véleményező szakértők, túlélésért küzdő víziállatok, egyházi szerepvállalás, egymással feleselő érvek. A székelyföldi patakokon épülő vízierőművek, ezen belül a Nagy-Homoródon tervezett létesítmény sorsát TASNÁDI-SÁHY PÉTER riportja mutatja be.

Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik riportunk elkészítéséhez segítséget nyújtottak, kiemelten Egyed Ufó Zoltán fotóriporternek, lapunk egykori munkatársának.

Érdekes egybeesés: amikor a hazai magyar online médiában megjelentek az első anyagok a Hargita megyei törpe-vízierőmű beruházásokkal kapcsolatban, épp egy, a Fenyéd-pataka partján fekvő kicsi házban töltöttem barátaimnál néhány napot. Reggelente első utam a kavicsos partra vezetett, ahonnan csak a szabad tűzhelyen sülő vinetta sercegése tudott visszacsalni a kertbe, különben órákig gubbasztottam volna egy vízbenyúló sziklán a parányi halak, milliméternyi rákocskák nyüzsgését figyelve. Nagy valószínűséggel e nélkül az érdekes egybeesés nélkül is felkeltette volna az érdeklődésemet a Nagy-Homoród patakán a kivitelezés felénél leállított vízierőmű-beruházás ügye, de így szinte kötelességemnek éreztem, hogy utánajárjak: a gondtalan reggelek életteli hőseinek rokonságát valóban veszély fenyegeti-e néhány kilométerrel távolabb.

Felfüggesztve, de… A sajtóból megismert alaphelyzet egyszerűen összefoglalható. Adott egy H₂O Energy Kft. névre hallgató cég, élén Lénárd András hajdani építési vállalkozóval, aki az Úz-völgyében, illetve a Vargyas patakán végrehajtott – szintén vitatott – törpe-vízierőmű beruházások után, a Nagy-Homoródon is hasonló vállalkozásba kezdett. A H₂O Energy Homoródfürdőn 699 méter tengerszint feletti magasságban – a mostanra megépült vízkiviteli pontnál (mely némileg szakszerűtlenül fogalmazva egy gátból és a mederben hagyott vizet továbbengedő hallépcsőből áll) – terelné a vízhozam adott részét egy 9,6 kilométer hosszú, 0,8 méter átmérőjű csőrendszerbe, hogy – mikor ez lehetséges – 165 méter eséssel meghajtsa az 1MW óránkénti teljesítményű Pelton turbinát. A terv nem nyerte el az érintett szakasz telektulajdonosainak tetszését, ezért megkeresték a beruházót. A háztulajdonosok és a vállalkozó július végi találkozója kudarcba fulladt, s az erdélyi sajtót is bejáró tüntetéssé fajult. Az ügy pikantériája, hogy a vállalkozó a találkozón – beszámolók szerint – folyamatosan 10 százalékos üzlettársára, a Református Egyház Nyugdíjpénztárára hivatkozott, így hárítva a szakmaiságot és a szükséges engedélyek meglétét firtató kérdéseket.
A helyiek nyílt levelet fogalmaztak meg Kató Béla református püspökhöz a beruházás leállítását kérve, illetve az építési engedélyt aláíró Borboly Csaba megyei tanácselnöknek címezve, azon igénnyel, hogy a Homoródfürdő jövőjét érintő beruházásokat illetően kérje ki a lakosság véleményét is. Meg is hívták egy szeptemberre tervezett lakossági fórumra. Mivel az azóta a Homoród-völgyi Ökoszisztémáért Egyesületbe tömörült helyiek által felkért vízügyi szakértő 14 oldalas szakvéleményben sorolta a beruházással kapcsolatban feltételezhető kifogásokat, köztük azt, hogy a cég – véleménye szerint – a szükséges húsz engedélyből alig tízzel rendelkezik, az elégedetlen lakosok a hatóságokhoz fordultak panasszal, mire az engedélyt az Állami Építkezési Felügyelet törvénytelennek nyilvánította. Borboly Csaba kijelentette, ismételt munkába állása második napján kivizsgáltatta az ügyet, az építési engedélyt felfüggesztette, háromezer lejre büntetve a céget, az engedélyeztetés újbóli megkezdésére kötelezve az ügyvezetőt. A lakosokat felkérte, jelöljenek ki néhány fős küldöttséget, akikkel a lakossági fórumot előkészíthetik. A nyílt levélre adott válaszából viszont úgy tűnik, a szabálytalanságok ellenére sem vált a beruházás ellenzőjévé: „az újrahasznosítható energia mindenhol a világban az önrendelkezés alapja, jelentős gazdasági erőt képvisel. Ha ki tudjuk használni a természet adta lehetőségeket, amelyek alapját képezik az önmagában megélni képes, gazdasági lehetőséget kibontakoztatni tudó társadalom kialakításának, az jelentősen hozzájárulhat a megmaradáshoz, a szülőföldön való boldoguláshoz. Éppen ezért véleményem szerint ki kell használnunk ezt a jelentős erőforrást, természetesen együttműködésben, a természetre odafigyelve (…) Ezért kérem, hogy a terv szintjén létező vagy már megkezdett beruházások esetében is leltározzuk fel és közösen oldjuk meg a gondokat, ne hagyjuk elmérgesedni a helyzetet, ne várjuk meg, hogy túl késő legyen” – fogalmazott a megyei tanács elnöke. Kató Béla nem válaszolt a neki címzett nyílt levélre, a keretes anyagunkban közölt interjúban szólalt meg először az ügyben.

Ha a kevésből is elvesznek Lénárd András – a Transindex portálnak adott, botrányba torkolló augusztus 13-i interjújában – azt állítja, hogy az őt vádoló lakosok illegálisan vesznek ki vizet a patakból, ezért ágálnak a beruházása ellen. Az engedélyeztetés során ő jóhiszeműen járt el, ha hibák vannak, a hivatal tévedett. Kiállt a beruházás folytatása mellett, melyben elmondása szerint az idő is sürgeti: a bevételnek csak egy része származik az energia eladásból, a másik részét a megtermelt megawattok után járó, a környezetszennyező módon energiát előállító vállalkozások által kötelező módon felvásárolandó zöldbizonylatok adják, ezek számát viszont az év végére várhatóan megawattonként 3-ról 2-re csökkentik, ami veszteségesre fordíthatja a vállalkozást. Lénárd – később cáfolt nyilatkozatában – úgy fogalmazott, az általa elszenvedett anyagi károkért a tiltakozókat egyenként fogja felelőssé tenni.
A beruházó engedélyeztetéssel kapcsolatos jóhiszeműségét cáfolni látszik az egyik általunk megkérdezett helyi lakos, Balázsi Árpád nyilatkozata. Tudomása szerint az építési engedélyt 2011-ben adták ki, viszont a területet, amelyen a beruházás eddigi szakasza megvalósult, csak idén áprilisban sikerült telekkönyvezni a beruházó nevére. „Pontosabban az engedély eredetileg nem is ide szólt, hanem a patak egy alsóbb szakaszára, aztán valahogy ezt módosították. Ezen a telken egy régi fogadó állt, amit lebontottak, aztán nekiálltak az építési munkálatoknak. Először azt hittük, egy másik ház kerül a helyére, de hamar látszott, egészen más lesz. Végül, ahogy lenni szokott, csepűfonálon terjedt a hír, hogy vízerőmű épül, valaki látott erről egy táblát a telken. Ez egyébként nem lehetett kinn túl sokáig, mert én kétnaponta járok arra, s nem találkoztam vele. Abban minden helyi egyetért, hogy nem lehetett kinn néhány napnál tovább” – adja át az általa ismert, kételyt ébresztő információkat Balázsi úr, akit az is felháborított, hogy a lakossági tiltakozás után a vállalkozó nem hogy leállíttatta volna az eddig megépült vízkiviteli pont munkálatait, hanem még nagyobb intenzitásra kapcsolva éjszakába nyúlóan dolgoztatta a munkásokat.
„Tény, hogy eddig nem szenvedtünk számottevő kárt a beruházásból, de félünk a következményektől, főleg, hogy az utóbbi években – az egyre szárazabb idő miatt – csökkent a vízhozam, egyre algásabbak a kövek, az élővilág ezt szemmel láthatóan megszenvedi. Kevesebb a rák, a horgászatot is többször letiltották a patak ezen szakaszán, pedig régebben háromféle pisztráng is élt errefelé. Nem tudjuk, milyen következményekkel jár, ha még ebből a kevéske vízből is elvesznek, erről senkitől nem kaptunk érdemi információt. Arról nem is beszélve, hogy a lakosságnak van joga használni a vízből locsolásra, állatok itatására. Nem tudjuk, hogy ez biztosítva lesz-e, főleg, hogy a telken található források a talajvízből táplálkoznak, s ezek összefüggésben kell legyenek a patak hozamával. Azt meg végképp nem tudjuk, hogy a tervezett csővezeték hová kerülne. Tudtommal arról letettek, hogy a patak mellett a sáncban fusson, mivel ez érintené a parti telkeket. Úgy hallottuk, a legutóbbi verzió szerint a megye tulajdonában álló út mellé vagy alá fektetnék, ami ki tudja milyen állapotba kerülne a beavatkozás után,” – számolt be aggodalmairól a víztolvajlás vádját visszautasító felháborodott telektulajdonos.

Terepszemle A tüntetők pártjára állt több zöld szervezet, köztük az 1998 óta működő, környezetvédelmi projekteket támogató Polgár-társ Alapítvány, melynek vezetője Potozky László nyilatkozott az Erdélyi Riportnak: „Miután megtudtuk, hogy az építési engedéllyel gondok vannak, több zöld szervezettel együtt mi is aláírtunk egy tiltakozó levelet. Külön nehezményezzük, hogy a helyi közösséggel nem egyeztetett a vállalkozó, ami az ilyen beruházások egyik első lépése kéne legyen. A vállalkozótól egyébként sem számítunk sok jóra, elég megnézni az Úz-völgyében végbement tájrombolást, de a közeli Vargyas patakán sem végeztek tiszta munkát, sok tulajdonos panaszkodott, hogy a területén kárt okoztak, a csővezetékekkel több átfolyót is elzártak, így ezek helyett az úton zubog keresztbe az esővíz. A legszomorúbb, hogy ez a környezetkárosítás zöld zászló alatt történik, pedig egy ilyen törpe-vízierőmű még hasznos is lehetne, ha a törvényeket betartanák és a környezetetikai szempontokat figyelembe vennék.”
Az Úz-völgyi beruházást csak Egyed Ufó Zoltán képriportjából ismerem, melyben a messziről látszó tájsebek, szabadon futó csövek magukért beszélnek, a Vargyas-pataki helyszínt viszont felkeresem a hegyi patakok ügyét immár személyes harcának is tekintő kollégám társaságában. Nem sokkal a zakatoló turbinaház felett parkolunk, majd, hogy magánterületet ne sértsünk, nagy kerülővel a szomszédos domboldalról vesszük szemügyre a létesítményt. A víz alig látható erecskeként csordogál el a turbinaház mellett, a környéken is jócskán látszanak a munkálatok nyomai, de tény: a helyzet súlyossága nem mérhető az Úz-völgyi képen látottakhoz. Ahogy a patak néhol kiegyenesített medre mellett autózunk, a csővezetékeket mindenütt föld és sziklák borítják, az is elképzelhető, hogy pár év múlva nem is látszanak majd a rombolás nyomai. Viszont hiába állok meg több helyen is a csövekbe terelt szakaszon, és figyelem hosszan a mederben maradt vizet, a Fenyéd-patakai zsongásnak nyomait sem lelem. Ennek az lehet az oka, hogy lentről az alig folyó erecskén nem sok halnak lehet esélye felúszni, fent pedig az úgynevezett hallépcsőn, melyen ha le is jut egy-egy vállalkozó szellemű példány a bizonyára csak a sodrás által odahelyezett, a néhány tíz centis széles rés nagy részét elzáró fatönkökön, a veszélyesnek ígérkező vályú alján álló szikláknál biztos feladja a harcot, s újabb bravúrt bemutatva visszaugrál.

„A célok gyakran eltolódnak” Azt nem lehet előre tudni, ugyanez lenne-e a helyzet a Homoródfürdőn megkezdett beruházás esetében is, ezért a vízierőművek tekintetében komoly szaktekintélynek számító Szeredi Istvánhoz fordulok segítségért, aki a Magyar Tudományos Akadémia honlapjának tanúsága szerint a műszaki tudományok kandidátusa. Levelemben megadom a beruházás műszaki adatait, kiegészítve a hallépcsőre vonatkozó paraméterekkel, illetve a Prefektúra civileknek küldött, és a Mentsük meg a Nagy-Homoródot Facebook-oldalon közétett válaszában olvasható hozam-adatokkal, miszerint a maximális átfolyó mennyiség 702 liter/másodperc, de minimum 82 liter/másodpercet kell a mederben hagyni. Szeredi úr gondos szakemberhez méltón ennyi adatból nem kíván mélyreható szakvéleményt adni. Válaszában annyit általánosságban azért elmond a törpe-vízerőművekről, hogy az ilyen irányú beruházási tervek esetében „a célok gyakran eltolódnak a támogatás megszerzése felé. A beruházási költségük nagyon magas, esetenként magasabb a fajlagos költségük, mint egy atomerőműé. A drága befektetés megtérülése szükségessé teszi a minél teljesebb vízhasználatot és a természetes medrek élővíz jellegének fenntartása ezzel szemben vízveszteséget jelent.” A tizenegy fokból álló, fokonként 65 centiméter magas hallépcsővel kapcsolatban viszont a beruházás adatainak részletes ismerete nélkül is vannak észrevételei: „A hallépcső arra utal, hogy az adott területen nincsenek kishalak és a halfajok rendkívül erősek, vagy arra, hogy a környezetvédelmi hatóság az adott kérdésben nem igényes. Ha a vizet kiveszik, honnan hova járnak át a halak? A 82 liter/s vízhozam, ami a mederben marad, nem utal arra, hogy a 9,5 kilométeres vagy hosszabb szakaszon nagyobb méretű halak lennének. A picik viszont nem képesek a 65 cm magas lépcsőkön felúszni.”
A Nagy-Homoródban sebes pisztrángok, sujtásos küszök, botos kölönték, fürge csellék, fenékjáró küllők, valamint domolykók élnek javarészt, de szivárványos pisztrángok jelenlétére is lehet számítani – legalábbis a Nagyküküllő Horgászegyesület honlapja szerint. Mint Domokos László József igazgató erre vonatkozó kérdésünkre adott válaszából megtudjuk: „A Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség birtokában nem található olyan felmérés, amely a Nagy-Homoród vízi és part menti élővilágát vizsgálná. Az ökológiai vízhozam mennyiségének a megállapítása és szabályozása a vízügyi szakhatóság hatáskörébe tartozik. A patak menti élővilág fennmaradása érdekében 82 l/s vízhozam szükséges (…) amelyet a Nemzeti Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet által készített hidrológiai tanulmány alapján határoztak meg, ez a hozam a kialakított hallépcsőn fog lefolyni.” Azt persze senki sem tudja, miként állapítható meg az „ökológiai vízhozam” anélkül, hogy ismernék pontosan, milyen állatok (és növények) azok, amelyeknek az életére az adott szakasz vízmennyisége hatással van.
Egyes szakemberek szerint a hegyi patakok ökoszisztémája számára nem létezik felesleges vízmennyiség, az őszi és tavaszi áradások plusz hozama – melyet Lénárd úr az áramtermelés fő forrásaként megjelöl – fontos szerepet tölt be. Mint Dr. Szabó Tamás, a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének vezető-helyettese a szintén hegyi patakokban élő paduc halfajt vizsgáló tanulmánya rámutat: „A duzzasztott folyószakaszokon és a víztározókban a halak megtalálják az életben maradásukhoz szükséges feltételeket, de az intenzív vízáramlású folyószakaszok hiányában nem találnak megfelelő ívóhelyet. A duzzasztók és gátak alatti folyószakaszok természetes vízhozama, áramlási- és vízhőmérséklet viszonyai is megváltoztak. A kora tavaszi hóolvadással együtt járó többlet-vízhozam és áradás rendszerint elmarad. Korábban a jégzajlás és az áradás tisztította meg az ívóhelyeken a folyómedret borító kövek, kavicsok felszínét. A kora tavaszi áradás hiányában az ívási aljzatra rakódott iszapréteg, a köveken, kavicsokon képződött algabevonat az ívás idejére is megmarad, ami gátolja az ikrák megtapadását. A lelassult vízáramlás eredményeként a lebegtetett hordalék kiülepedik és felhalmozódik az aljzaton. A feliszapolódás gyakran kiterjedt szakaszokon szünteti meg az ívásra alkalmas kavicsos aljzatot. A lebegtetett hordalék mennyiségi csökkenésével együtt jár a víz átlátszóságának növekedése, aminek következménye a makrovegetáció felszaporodása. A növényzettel sűrűn benőtt, pangó vizű folyószakaszokat a paduc messze elkerüli.” Jóllehet a paduc nem jellemző a Nagy-Homoród érintett szakaszára de Szabó Tamás kérdésünkre megerősíti: bármely más hasonló körülmények között élő fajra vonatkoztathatóak a következtetései.
A beruházás megalapozottságával kapcsolatos sokadik kételyként érdemes megemlíteni, hogy pár száz méterre található a Homoródfürdő szennyvizét összegyűjtő ülepítő telep, melynek végterméke szintén a patakba ömlik, s legutóbbi – 2008-ban kiadott – működési engedélye aligha vette számításba, hogy egy vízierőmű jelentősen le fogja csökkenteni a – személyes tapasztalatom alapján – erősen fekáliaszagú levet hígító patak hozamát. A szennyvíztelep ügykezelését ellátó HARVIZ igazgatóját, Zólya Lászlót arról kérdeztük, mit lehet tudni a patakba folyó szennyvíz minőségéről, s hogy a beruházók kikérték-e a véleményüket a vízierőmű ügyében. „Nem keresett minket senki. A derítőállomás harminc éves, a megépülése óta hozzá sem nyúltak. A kifolyó víz minősége felülről súrolja a megengedett értékeket, de nem jelent különösebb szennyezést. Azt viszont nem hiszem, bárki is mérlegelte volna, hogy a csökkentett hozam milyen hatással lesz a káros anyag koncentrációra és az ily módon keletkezett szennyezés milyen hosszú szakaszon, és milyen mértékben fejti ki a hatását. Az viszont biztos, ha valaki Homoródfürdőn ilyesmibe akar kezdeni, ezt a telepet rendbe kell tenni.” Mint az igazgatótól megtudom, dolgoznak egy, a telep felújítását célzó pályázat előkészítésén, de ennek eredményeként legkorábban 2016-ban lehet modernizálni az ülepítőt.
A szintén az érintett szakaszon fekvő Homoródszentmárton község 2010. december 20-án szerzett engedélyt arra, hogy a Nagy-Homoród árterének talajvizét felhasználó kutakból lássa el a hozzá tartozó Homoródabásfalva és Homoródkeményfalva településeket ivóvízzel. Mint a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség is elismeri, a két terv ütközhet egymással, igaz, a vízügyhöz irányít bővebb információért. Oda már nem is fordulok, mert tudomásom szerint ez a beruházás forrás hiányában határozatlan időre eltolódik.

Cégek és hátterek Az összeesküvés-elméletek kedvelői jócskán tobzódhatnak Lénárd úr vállalkozásainak tulajdonosi hátterét vizsgálva. Mint a Transindex riportja megállapítja, az Úz-völgyi beruházásnál Lánárd úr partnere egy ciprusi off-shore cégen keresztül az a Világi Oszkár nevű, Fidesz-közeli szlovákiai vállalkozó, aki civilben a MOL leányvállalata, a Slovnaft vezérigazgatója. A homoródi beruházást elindító H₂O Energy Kft. 90 százalékos tulajdonosa – a Református Egyház Nyugdíjbiztosítója mellett – a magyarországi Hydroenergy Zrt. Ennek vezérigazgatója Hajdu Gábor, aki 2012-ig RMDSZ-es megyei tanácsos volt, állítólag Borboly Csaba tanácselnök közeli munkatársa, aki már tanácsos korában is a törpe-vízierőművekről szervezett konferenciákat. Az bizonyára teljesen véletlen egybeesés, hogy a magyarországi anyacég – az interneten fellelhető cégkivonata szerint – annál a Duna Takarékszövetkezetnél vezeti a számláját, amelyik – a Polgári Takarék mellett – egyedüliként úszhatja meg a takarékszövetkezetek közül az államosítást. A Duna Takarék mellesleg a Videoton futballcsapat-tulajdonos Garancsi Istvánnak birtokában áll, aki személyes jó barátja a VIP-páholyában gyakran megjelenő Orbán Viktornak.
Természetesen ezek mind-mind a bolondos elmét csalfa játékra késztető összefüggések, létezésük ellenére sem merem feltételezni, hogy a távolra mutató szálakban rejlő esetleges lobbierő bármi módon is arra késztette volna az illetékes hatóságokat és Hargita megye tanácsát, hogy egy mezei újságíró által néhány hét alatt felderíthető, a beruházással szemben erős kételyeket ébresztő szempontokat figyelmen kívül hagyják, s csak ímmel-ámmal vegyék tudomásul a nyilvánvaló törvénysértéseket. Ez bizonyára olyannyira véletlenül történt, mint hogy én a témát firtató cikkek megjelenésekor a Fenyéd-pataka mellett ültem egy kövön, és – bár Fülöp Ottilia megyei főépítész asszony nyilatkozata alapján a vállalkozó „letette az újabb urbanisztikai bizonylat iránti kérelmet” – már ezeket figyelembe véve nem adnak esélyt a Nagy-Homoród élővilágának elpusztítására és a lakosság megkárosítására.

Annyi kárt, mint hasznot A fentieken megnyugodva nem hajthatjuk boldogan álomra a fejünket: egy a Természetvédelmi Világalap (WWF) által készített tanulmány szerint 430, a homoródfürdőihez hasonló beruházás volt az engedélyezés, kivitelezés különböző stádiumában 2013 elején. Ez a szám azóta jelentősen növekedhetett, és ezek bölcsőjénél bizonyára nem áll úgy őrt a tisztesség, mint a Nagy-Homoród felett a Hargita megyei döntéshozók személyében. „Romániában – mint a világ számos más táján – az a legnagyobb probléma, hogy mind a törvényhozók, mind a beruházók abszolút megoldásokban gondolkodnak. Felfedeztük magunknak a megújuló energiaforrásokat, és azt gondoljuk, ezek bármilyen formában történő hasznosítása csak jó lehet. Pedig egy vízierőmű adott esetben legalább annyi kárt tud okozni, mint amennyi hasznot, főleg, ha a beruházás nincs kellően átgondolva, előkészítve. E létesítmények jellemzően nem szerepelnek az adott település, régió urbanisztikai, területfejlesztési tervében, sokszor védett területen is lefektethető sok kilométernyi cső anélkül, hogy ennek a tágabb vonatkozásait vizsgálnák. Jóllehet az Unió vízgazdálkodási, illetve a természetes élőhelyek védelmére vonatkozó irányelvei részletesen foglalkoznak a kérdéssel, a legtöbb beruházó túllép ezeken, mert a hazai szabályok átláthatatlansága lehetővé teszi ezt számukra.
Nagy probléma, hogy ha készül is hatástanulmány, ezeket vállalkozások írják, legtöbbször a megrendelő szája íze szerint. És akkor még csak az élővilágról beszéltem, pedig a lakosságot sem lehet elfelejteni. Szakértők szerint, a beruházások számának ilyen ütemű növekedése mellett 2030-ra Románia hegyi folyóinak, patakainak lakossági felhasználásra, illetve öntözésre fordítható kapacitása a törpe-vízierőművek miatt 40 százalékkal fog csökkenni, amelynek beláthatatlan következményei lesznek a helyi közösségekre” – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak Csibi Magor, a WWF romániai elnöke.