Nem az a nagy magyar, aki kiabál

Homogén pártok nem léteznek sem a bal, sem a jobb, sem a liberális oldalon még akkor sem, ha saját magukról, vagy ellenfeleikről állítják ezt időnként. A Societas – Baloldali Ifjúsági Mozgalom MSZP-vel társult ifjúsági szervezet országos alelnöke, BRUNNER TIBOR tézisről igyekszik meggyőzni az olvasót, amikor évtizedes múltú határon túli kapcsolatairól, a hírhedt december 5.-i népszavazásról vall Kustán Magyari Attilának.

Olvasóinkat nem feltétlenül hozza lázba, hogy az MSZP-vel együttműködik egy ifjúsági szervezet, létezik azonban egy tagozat, amelyiknek célja a határon átívelő kapcsolatok erősítése.

A szocialista párton belül különböző tagozatok működnek, amelyek saját küldöttekkel bírnak. A különféle szakpolitikai irányok mellett van egy, amelyik a határon túli magyarokkal, az ifjúsági, civil szervezetekkel, nemzetpolitikával foglalkozik. A Határon Túli Magyarok Tagozata 2009-ben jött létre, elnökségi tagja Mesterházy Szilvia, aki korábban a nemzetpolitikáért felelős államtitkárságon dolgozott. Az egyik alapelvünk az, hogy a nemzetpolitika semmiféleképpen nem lehet pártpolitika, hanem az volna fontos, hogy a különböző pártok, amennyire csak lehet, ne vigyék a politikát ebbe a kérdésbe. Azt gondolom, hogy ezzel sokkal könnyebb helyzetben volnának a határon túliak, és mi is hatékonyabban segíthetnénk a munkájukat.

Ha a szocialista, vagy bármilyen baloldali párt nemzetpolitikai kérdésekhez nyúl, a többség megkérdőjelezi a hitelességét. Ezt a szkepszist hogyan igyekeztek enyhíteni?

Az MSZP 2009-ben szerkezeti megújuláson esett át, a korábbi platformok mellé jöttek új tagozatok. Már akkor is foglalkoztunk a határon túli ügyekkel, léteztek előszervezetek. Több mint tizenöt éve dolgozom a Societasban, és már a kilencvenes évek végétől komoly nyitásra vállalkoztunk, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) által szervezett hargitafürdői téli táborban több mint száz-százötven fiatallal vettünk részt. Azóta is rendszeresen egyeztettünk akár a Miért-tel, akár a tagszervezeteivel. Az volt a célunk, hogy a folyamatos kapcsolattartás során megtudjuk, hogyan támogathatjuk az itteni magyarságot, nem szerettük volna, ha mi mondjuk meg a tutit.

Ennek ellenére az a mindennapos tapasztalatom, hogy valahogyan elcsúsztak a dolgok, mert ami a párt határon túli megítélését illeti, enyhén fogalmazva sem túl pozitív.

Nekem rosszul esett az első Orbán-kormány idején, hogy a Fidesz kisajátította magának ezt az ügyet, pedig az csak természetes számomra, hogy nem csak ők lobogtathatnak zászlót, vagy hordhatnak nemzeti érzelmű pólót, aki pedig nem tesz így, az nem magyar. Később ez a helyzet radikalizálódott, majd belépett a politikába a Jobbik is, amely túllicitálta a Fideszt. Mi nem akartunk belépni ebbe a folyamatba, mert éppen a munka veszett volna el így, és azt gondolom, itt veszítettük el az emberek bizalmát. Szerintem nem az a fontos, hogy az ember a homlokára magyar zászlót és Nagy-Magyarország térképet tetováljon – a kedvenc jelenségem egyébként, amikor egy Peugeot-on, egy francia autón látható az a bizonyos matrica.

Az MSZP határon túli magyarsággal kapcsolatos magatartásának mégiscsak a december 5.-i szavazás a legemlékezetesebb momentuma. Miért döntöttek a szocialisták úgy akkor, hogy ellenzik a kettős állampolgárságot?

Azt kell mondanom, ez a kérdés nem a határon túli magyarokról szólt, elég megvizsgálni a kampányt, és az előtte zajló folyamatokat. A 2006-os választási kampány része volt ez az ügy, a Fidesz elővette a magyar-kártyát, ahogyan azt Romániában vagy Szlovákiában szokták. Azt akarták látni, hogy hol tart a népszerűségük, mennyire képesek mozgósítani a szavazókat, és éppen ezt a témát választották ki ebből a célból. Mi nem mentünk bele abba, hogy egy oldalon kampányolunk velük, de így utólag talán azt kellett volna mondjuk az első pillanattól fogva, hogy mégiscsak támogatjuk az ügyet. Persze maga a kérdés is rosszul volt megfogalmazva, erről pedig nem egyeztettek velünk, pedig szükség lett volna rá.

Hogyan élte meg ezt a folyamatot, mint a Societasban dolgozó, az erdélyi magyarokkal állandó kapcsolatot tartó ember?

Ma sem, akkor sem értettem egyet az akkori pártvezetés döntésével, ráadásul folyamatosan kaptam az értetlenkedő e-maileket. Rosszulesett a hozzáállásuk, pedig tudtam, hogy a Szocialista Párt mindig támogatta a szülőföldön megmaradást, és arra is figyelt, hogy az anyagi támogatások elérhetővé váljanak a határon túl élő szervezetek számára. Ma például sok panaszt hallok az ismerőseimtől, hogy bizonyos alapítványoknál késnek a támogatások – ezzel természetesen nem akarok utalni semmire, csak ismétlem, nem az a nagy magyar, aki kiabál, hanem aki dolgozik.

Attól függetlenül, hogy a nemzeti ügyek ideális esetben nem kötődnek a pártpolitikához, létezik-e olyan tömörülés, amellyel a Societas nem vállal együttműködést?

Erre a kérdésre egyszerűen tudok válaszolni: mind az MSZP, mind a mozgalom csak azokkal hajlandó együttműködni, akik nem radikálisak, és maximálisan támogatják a demokráciát. Azt gondolom, képesek kell legyünk arra, hogy civilizált emberek módjára tárgyaljunk egymással, mi nem szeretnénk a demokráciát szélsőséges megnyilvánulásokkal elbohóckodni.

Milyen viszonyban áll egymással ma a Miért és a Societas?

Több mint egy évtizede aktívan együttműködünk, rendszeresen meghívjuk egymást a saját rendezvényeinkre, az elnökségi tagok is találkoznak, amikor lehetséges. Szerencsére mindkét szervezetnek bőven vannak programjai, így találni alkalmat arra, hogy a különböző ügyekben egyeztethessünk. Volna persze még javítanivaló ezen a téren, régi álmom például, hogy a különböző pártok nemzetpolitikai kabinetjei egy nagy közös delegációval leüljenek beszélgetni, ahogyan azt a civil szervezetek a Magyar Ifjúsági Konferencián teszik. Remélem, a mi generációnk megoldja, hogy egy közös minimumot találjunk, nem pedig az folyik a továbbiakban is, ami ma politika címszó alatt történik itt.

Az évek során szerzett tapasztalatai alapján hogyan látja, milyen elvárásokat fogalmaz meg az erdélyi magyar közösség Magyarországgal szemben?

Azt látom, hogy a kiszámíthatóság fontos szempont a határon túliak számára. Nem tudják ma, hogy az ösztöndíjak, a pályázatok hogyan alakulnak, pedig egy nyugodt, biztonságos rendszerre volna szükség. Erdélyben a tapasztalataim szerint gyakran elég az, ha kezet adunk egymásnak, Magyarországon pedig három lepecsételt papírra és egy ügyvédre van szükség, hogy biztonságban érezzük magunkat. Ennek, úgy látom, hogy hangot is adnak az emberek.

Az utóbbi hetekben mintha fordulat állt volna be, Bãsescu egyrészt a tusványosi, másrészt az EMI-táborban elhangzott véleményekre erős feleletet adott. Hogyan értékeli ezt?

A román elnök Marosfőn tett nyilatkozata hidegzuhanyként érhette mindazokat, akik hittek Orbán Viktor határon túli politikájában, a két vezető barátságában. Előre látható volt, hogy a nacionalista politika, a határon túli magyarság megosztására tett kísérletek, a magyar belpolitikai ellentétek exportálása, a meggondolatlan politikai nyilatkozatok zsákutcába vezetnek, és olyan fegyvert adnak a nacionalista jobboldali politikusok kezébe, amely alkalmas a magyarellenes feszültségek felszítására. Mi elutasítunk minden olyan nacionalista, populista megnyilvánulást, amely veszélyezteti a Magyarország és Románia közötti jószomszédi kapcsolatokat, és a romániai magyar közösség érdekét. Továbbra is konstruktív párbeszéddel, a jó viszony erősítésével és a határon túli magyar szervezetek belügyeibe való be nem avatkozás politikájának érvényesítésével kívánjuk szolgálni a magyar érdekeket. Valós konfliktus-helyzetben – amelyet az RMDSZ nyílt fenyegetésként értékel a magyarság ellen – Orbán Viktor miniszterelnökként és a néppárti Fidesz elnökeként is tegyen határozott és felelős politikai lépéseket a helyzet rendezésére, hogy az erdélyi magyarság érdekei ne sérülhessenek. Addig is, magyar és európai politikusként határozottan visszautasítom Bãsescu elnök magyarságot nyíltan fenyegető, agresszív, kioktató és lekezelő mondatait.