Patthelyzetben a vásárhelyi nyelvháború

Újabb nyertes nyelvcsata zárult Marosvásárhelyen – utána pedig nem változott semmi. Az elmúlt hetekben az erdélyi magyar közélet a vásárhelyi „polgárjogi aktivizmus” ügyeitől volt hangos, az egész országra kiterjedő pénzgyűjtés kezdődött a magyar nyelvi jogok védelmében. Az akciósorozat egy piaci konfliktus miatt robbant ki. Parászka Boróka riportja.

Egy helyi, magát civil aktivistaként meghatározó lakos, az EMNP marosvásárhelyi tagszervezetének elnökével közösen kétnyelvű terméktáblákat osztott az árusoknak az 1989. december 22. úti (régi, de ma is használt nevén November 7.) piacon október elején. Mivel az akciót nem jelentették be előre, arról a piac fenntartójával nem egyeztettek, ezért a helyszínre kivonuló közösségi rendőr „engedély nélküli szórólapozásért” 1500 lejes büntetést rótt ki. A büntetés miatt heteken át tartó gyűjtés kezdődött Erdély-szerte, amelyet népszerűsítettek az RMDSZ és az EMNP tagszervezetei is: a támogatók banisokkal járultak hozzá a bírság kifizetéséhez. Az eredeti összeg több mint hétszerese érkezett Marosvásárhelyre, és sokan azt mérlegelték, hatásos demonstráció lesz a törlesztés, amely majd a román városvezetés számára is egyértelművé teszi: nem megkerülhető a nyelvi jogok érvényesítése.
Nem így történt, a demonstráció elmaradt. Az aprópénzre váltott büntetést a városháza adóosztályának magyar vezetője, Ercsei Ferenc vette át a magyar tiltakozóktól. A demonstráció és annak nyugtázása is magyar belügy maradt. Amilyen széleskörű figyelem övezte a pénzgyűjtést, olyannyira nem kapott figyelmet a kétnyelvűségért folytatott akció utóélete.

Azt ír rá, amit akar A bírság befizetése utáni hétvégén ugyanaz a látvány fogadta a kilátogatót a marosvásárhelyi piacokon, mint amilyen a táblaosztás előtti időszakban volt. A fenntartók, illetve az önkormányzat által kifüggesztett táblák, eligazító feliratok többsége hosszú ideje kétnyelvű, tehát a „hivatalos” térfélen jóval a demonstráció előtt érvénybe léptek a nyelvi jogok. A nem hivatalos felületeken, azaz a piaci árusok által használt ár- és terméktáblák ugyanolyanok, mint azelőtt. Jobbára a termény neve sincs kiírva, se magyarul, se románul. Nem tüntetik fel a származási helyet sem, nem tudni, hogy mi érkezett az őstermelőtől, és mi az, ami importból származik. A barkácsolt kartonlapok nem felelnek meg semmiféle szabványnak, golyóstollal, ceruzával azt ír rá az eladó, amit éppen akar.

A fokhagyma kínai Az eredeti konfliktus helyszínén, a November 7. piacon egyetlen árusnál szerepelt a káposzta fölött a felirat magyarul is, a többi forgalmazó vagy csak az árat írta ki, vagy feltüntette a termék román nevét. A város másik végén működő Diamant piacon egyetlen magyar felirat sem volt látható, igaz, a terméknevek itt szinte egyáltalán nem szerepeltek. (Ez az a piac, amelynek az árusait legtöbbször gyanúsítják azzal a marosvásárhelyiek, hogy az itt kapható termékek a nagy bevásárlóközpontokból származnak, még a fokhagyma is kínai, semmi köze a Nyárád-mentéhez). Egy helyen találtunk termékfeliratot is – románul – a szőlőkupacon azt írta románul: Struguri Ungaria (magyarországi szőlő).
Az árusok gyanakodva fogadnak minden kérdést, a legtöbben azt mondják, elegük van a „cirkuszból”, azért állnak kint, hogy eladjanak, szót értsenek a vevővel, és nem azért, hogy vitázzanak. „Én ha kell, románul beszélek, ha kell magyarul, bárhogy, csak megvegyék a portékámat, még sose jutott eszembe, hogy azért ne szolgáljak ki egy vevőt, mert magyar vagy román” – mondja egy tört magyarsággal beszélő hölgy, akivel hiába próbálunk románra váltani, mindig makacsul és hibásan, de magyarul válaszol. Arra a kérdésre, hogy a termények származási helyét, szavatosságát miért nem írják ki, még kevésbé érkezik válasz, és azt is nehéz elérni, hogy engedjék fotózni a termékeket és a termékfeliratokat. A marosvásárhelyi piacokon a kétnyelvű akció után a gyanakvás maradt és az arab számokkal kiírt árak, amelyeket ki-ki olyan nyelven olvas le, amilyenen csak akar. A November 7. és a Diamant piac közelében (mindkettőt gondosan körbe kerítették, két nyelven feliratozták, őrző-védő szolgálattal felügyelik: láthatóan fontos terepe ez az önkormányzatnak) működik bevásárló központ. Az előbbi mellett a Profi, az utóbbi mellett a Lidl. A Profi homlokzatán csak román nyelvű felirat díszeleg – ez ellen nem tiltakoztak a marosvásárhelyi civilek. A Lidl azonban következetesen, és nagyon gyakran hibásan magyarul is feliratozza a termékeit, láthatólag hozzátartozik az üzletpolitikához a többnyelvűség. A megkérdezett vevők többsége azonban azt mondta: fel se tűnik számukra a feliratok nyelve. A figyelmesebbek pedig olyan gyöngyszemekre bukkanhatnak, mint a „macskaajajként” forgalmazott macskaalom.

Versenyben A nyelvi háború folyik és mégsem halad semerre Marosvásárhelyen. Az önkormányzat igyekszik elébe menni a konfliktusoknak, sok helyen szerepel kétnyelvű felirat, ám ezek között nagyon sok a rosszul fordított. Sok helyen nincs magyar nyelvű felirat, és ennek oka gyakran az, hogy a városvezetés nem mérte fel, hogyan is működtethetők hatékonyan a nyelvi jogok. Az RMDSZ és az EMNP helyi tagszervezetei között azonban megy a verseny, ki vigye a fáklyát a nyelv-harcban, szinte ez az egyetlen olyan közéleti téma, amit a két szervezet napirenden tart. Rendszerint az önkormányzati helyért hiába versengő EMNP marasztalja el a mandátummal rendelkező RMDSZ politikusait, akik csak a piaci vita után szólaltak fel az önkormányzati ülésen magyarul, vagy – mint Peti András alpolgármester – a saját irodájukat is csak aztán látták el magyar nyelvű felirattal, hogy erre az EMNP kérte. Természetesen az alpolgármesteri feliratozás magyarul hibásan jelent meg. Kutya-macska civódássá vált a nyelvi jogérvényesítés ügye Marosvásárhelyen. A folyton ugató magyar kutyát az EMNP, a problémák elől menekülő macskát az RMDSZ alakítja. Dorin Florea polgármester és a román városvezetés pedig hol ellenáll, hol ellenkampányba kezd, és a leginkább arra összpontosít: a város román és magyar lakosai a nyelvi kérdéseken túl más ügyekkel is megszólíthatóak és támogatásra bírhatóak. Florea láthatólag még mindig bízik abban, hogy ő lehet az egymással vitatkozó magyarok mellett a nevető harmadik.