Örökbefogadási játszmák

Februártól változtak a hazai örökbefogadási szabályok; az uniós előírásoknak megfelel ugyan a törvény, de a romániai társadalomban idegen – állítják az érdekvédők. A szakértők azt mondják: az erdélyi magyarok jóval nehezebben vehetők rá az adoptálásra, mint a románok. Parászka Boróka riportja az Erdélyi Riport 2012/5. számából.

Szerencséje volt – felelte kérdésünkre minden olyan szülő, aki a közelmúltban fogadott örökbe gyermeket, bár a jogszabályok 2012 februárjától egyszerűsödtek, az eljárásra való felkészülés, a döntés meghozatala azonban így sem könnyű: a szülők nehezen, félve nyilatkoznak, mert Romániában még mindig nincs hagyománya ennek a típusú felelősségvállalásnak. Az érintettek többsége szeretne névtelen maradni, elsősorban az előbb említett „szerencséje” miatt. Az örökbefogadottak zöme ugyanis úgy kerül az örökbefogadóhoz, hogy részben a jogszabályok miatt, részben az intézményes ellátás rendszere miatt kisebb-nagyobb kapukat kénytelenek keresni azok, akik elhatározzák magukat a családbővítésre. Az érintettek többszörös közvetítés, egyeztetés révén kerülnek kapcsolatba egymással; bár törvényes kritériumrendszere van az adoptálásnak, az esetek többségében a személyes preferenciák vagy az előítéletek döntenek arról, kit visznek haza, és ki marad az intézmény falai mögött.

Nem lehet közömbösnek maradni „Mi már hosszabb ideje támogattunk egy alapítványt Marosvásárhelyen, és azt a két gyereket is ismertük tavaly június óta, akiket decemberben magunkhoz vettünk” – meséli egyik névtelenül nyilatkozó alanyunk. Az örökbe fogadó anyuka azt mondja, eredetileg nem is az adoptálás szándékával keresték meg az állami gondozásba vett gyerekek támogatásával foglalkozó alapítványt, csupán jótékonykodni akartak. Júniusban találkoztak először a később családtaggá váló testvérpárral, decemberben pedig állandó jelleggel hazavihették az óvodás korú kisfiúkat. „Aki közel kerül ezekhez a gyerekekhez, hamar rájön, hogy mind-mind megannyi külön történet, olyan élethelyzetek, amelyekkel szemben nem lehet közömbösnek maradni” – teszi hozzá a középkorú nő, aki egy három- és egy hatéves gyerek anyukájává vált tavaly év végén.

A magyar nemzetiségű kisfiúk rendkívül nehéz helyzetből kerültek a szociális ellátórendszerbe, a gyermekvédelem rendelte el a különösen veszélyeztetett gyerekek intézményes ellátását, a biológiai szülők jogainak felfüggesztését. Mivel a gyermekvédelmi központban a szakszemélyzet csak románul beszélt körülöttük (a kisebbik egy-, a nagyobbik négyéves volt az állami gondozásba vételkor), anyanyelvüket hamarosan „elfelejtették”. Amikor a magyar házaspár elkezdett foglalkozni velük, a fiúk már csak románul beszéltek. Az érvényes jogszabályok szerint azonban a nemzetiségi hovatartozásnak megfelelő örökbefogadást támogatja az állam, ezért az elárvult és elrománosodott gyerekek magyar óvodába kerültek szeptemberben, az adoptációs folyamat lezárultakor pedig már a magyar család magyarul is jól beszélő tagjaiként integrálódtak szűkebb és tágabb közösségükbe. A gyerekek láthatólag „kivirágoztak”, a kezdetben szorongó, túlmozgásos testvérpár hetek alatt behozta lemaradásait, a nagyobbik immár betűket ír: koraérettként készül az iskolára. Az óvodában mindenki tudta és elfogadta, hogy örökbe fogadott gyerekekről van szó, a magyar óvónők románul és magyarul vegyesen kezdték az oktatásukat, hogy a kétnyelvű kisfiúk mihamarabb felzárkózhassanak. Segített nekik a nyitott és rugalmas hozzáállás.

Gyerekkel kufárkodni „Nem csak az volt a szerencsénk, hogy mi az alapítvánnyal már korábban kapcsolatban voltunk, valamint az, hogy a gyerekekkel hónapok óta ismerkedhettünk. Előnyt jelentett, hogy nem kötöttük ki, hány éves kortól fogadnánk örökbe gyereket” – meséli a szülő. Ugyanennél az alapítványnál több testvérpár is van, akik már a tizedik életévükhöz közel szinte esélytelenek arra, hogy családba kerüljenek. „Van például egy harmadikos kisfiú és egy másodikos kislány. Rendkívül okosak, kedvesek, talpraesettek, szimpatikus gyerekek. Senki sem viszi el őket, mert romák” – meséli az anya, aki elismeri, addig, amíg nem ismerte meg közelebbről az állami gondozott testvérpárt, neki is voltak fenntartásai velük szemben. A szociális gondozók szerint nagyon „csínján” kell bánni az érdeklődő szülőkkel, sem elriasztani nem szabad őket, sem pedig bátorítani a szinte mindenkiben meglévő előítéleteket. „Nehéz megértetni, hogy ez nem piac, a gyerek pedig nem egy alma, amit csak akkor lehet hazavinni, ha elég kerek és piros. Itt a »férgesnek« sem szabad hullnia” – mondja az egyik szociális munkás, akiből dől a panasz a szülőkre. „Mindenki egészséges, fehér gyereket akar, aki lehetőleg nem emlékszik a múltjára. Márpedig itt pont az, amivel meg kell küzdeni, ami kihívást jelent: az új családokat régi családok romjain kell felépíteni. Akiben sok az előítélet, azzal kapcsolatban rendre felmerül, hogy alkalmatlan a szülőségre” – teszi hozzá a szakember. Az örökbefogadók közül sokan a bizalmatlanságra, a szociális gondozók merevségére panaszkodnak. „Volt olyan szociális gondozó, aki előre megjegyezte, hogy döntsem el, kutyám van-e vagy gyerekem, mert a kettőt együtt nem lehet. Olyant nem hallottam, hogy hasonló dilemma elé állítanának egy terhes nőt, aki a vér szerinti gyerekét készül megszülni” – nyilatkozza két örökbe fogadott kislány anyukája. „Nálunk rendszeresen azt ellenőrizték, hogy elég tiszta-e a lakás. Rendezett, átlagos lakótelepi lakásunk van, de benéztek a kamrába, az erkélyre, úgy éreztük, hogy az örökbefogadással az intimitásunkat veszítjük el” – teszi hozzá egy nő, aki két éve neveli hatéves kisfiát.

Időre megy A hazai örökbefogadás idéntől felgyorsulhat: februártól legfeljebb egy évet kell várni arra, hogy családba kerüljenek az elárvult gyerekek. Jelenleg 67 ezer gyerek vár arra, hogy adoptálják, sokuknak a hónapok-hetek is számítanak, mert az idő előrehaladtával egyre kevésbé elfogadók a szülők. A többség két-három évesnél kisebb gyereket szeretne. A Román Adopciós Hivatal (ORA) vezetője, Bogdan Panait abban bízik, hogy a jogszabály-módosítások révén évente kétezerre nő az örökbe adott gyerekek száma. Jelenleg évente 1200 állami gondozott gyerek kerül családba. Az UNICEF felmérése szerint az örökbefogadók majdnem fele, az adoptáló szülők 41 százaléka azért vállalkozik erre a feladatra, mert saját, „biológiai” gyereke nem lehet. Mire a házaspárok elhatározzák magukat és jogilag is alkalmassá válnak az örökbefogadásra, elérik a 38-40. életévüket. Az ORA szerint nemcsak a jogi háttér rendezésére és liberalizációjára van szükség, hanem az örökbefogadás „kultúrájának” a megváltozására is. A hazai gyermektelen szülők túl későn kerülnek meddőségi központba – többségük nem is részesül ilyen gondozásban –, túl későn szembesülnek azzal, hogy „vér szerinti” gyerekük nem is lehet. Azt pedig, hogy az örökbefogadás járható út a gyermekvállaláshoz, nem támogatja átfogó kampány, erre megfelelő intézményes háttér.

Apa kocsija Az adoptálók „vakon” kerülnek kapcsolatba az intézményekkel. Az Erdélyi Riportnak nyilatkozó szülők zöme azt mondta, hogy a kívülállók, családtagok, kollégák, ismerősök és barátok szívélyes távolságtartással, inkább pozitívan, mint negatívan kezelik a kérdést. Aki viszont már közelebbről látott örökbefogadási folyamatot, az a problémákra figyelmeztet. „Nemcsak az adminisztrációs nehézségekre, hanem a család utóéletére vonatkozóan is voltak negatív jelzések. Sokan arra panaszkodnak, hogy megbélyegzik őket, kétségbe vonják szülői alkalmasságukat csak azért, mert nem vér szerinti rokonuk a gyerek. Egy biológiai anyával kapcsolatban sokkal gyakrabban merül fel, hogy nem jó anya, mint egy örökbefogadóval szemben” – vélte az egyik érintett. „A problémák a kamasz gyerekekkel ütköznek ki élesen, főleg ha már nagyobb korukban, hét-nyolc évesen kerülnek családba” – vélte az egyik marosvásárhelyi pedagógus, aki több örökbe fogadott gyereket is oktat. Szerinte ezek a fiatalok folyamatosan bizonyítanak, és folyamatosan küzdenek azzal az örökséggel, amit alig vagy egyáltalán nem ismert biológiai szüleik, a családba kerülés előtti idők, a megélt rossz élmények jelentenek. „Ilyen esetekben a pedagógusok körültekintőbben járnak el, jobban odafigyelnek az integrációra, türelmesebbek, de mindez önmagában nem elég. Hamarabb kellene elkezdeni beszélni arról, hogy mit jelent a család, a gondoskodás, a rászorultság és a felelősségvállalás. Egyelőre a gyerekek azon vitatkoznak, hogy kinek gazdagabb az apukája, ki milyen autóval érkezik az iskolába. Ha az felmerül, hogy kinek van apukája vagy kinek nincs, hogy kit nem az igazi szülei várnak az iskolakapuban, az egyenlő a kiközösítéssel” – tette hozzá a tanár.

Ha a jogszabály lehetővé teszi is, hogy felgyorsuljon az eljárás, a gyerekek 65 százalékáért már nem jelentkezik senki: több testvért egyszerre, roma fiatalt, fizikailag vagy értelmileg sérült gyereket, illetve olyan árvát, akit testileg-lelkileg korábban bántalmaztak, a legkevésbé sem akarnak a szülők. „Azok szorulnak ki az örökbefogadásból, akiknek a családi integrációra a legnagyobb szükségük volna” – figyelmeztet az ORA jelentése.

Ez nem Európa A hazai jogszabályok egyik hiányossága – hangsúlyozza a sepsiszentgyörgyi Pro Adopt Egyesület elnöke, Kovács István, hogy az uniós harmonizáció miatt nem vették figyelembe a jogalkotók a hazai gyermekvédelem fontos szempontjait. Nyugat-Európában a gyermekeikről gondoskodni nem tudók jelentős része hosszabb-rövidebb ideig tartó válságba kerül, amelynek végén újra szóba kerülhet a szülői jogok visszaállítása. Ezért az EU-ban elsőbbséget élvez a „vér szerinti” család védelme, a reintegráció. Kovács István, aki maga is két örökbe fogadott gyermek apja, unitárius lelkész, úgy látja, hogy itthon a „tartós krízis” jellemzi a gyermekeikről gondoskodni nem tudókat. Nagyon sokan nem tudnak vagy nem akarnak rendelkezni a gyermekek sorsáról, szülői jogaikról nem mondanak le, de nem is gyakorolják őket, így a hosszas és nevelési szempontból semmiképpen sem hasznos intézményes ellátás marad az egyetlen járható út. „Azt elértük, hogy Romániában ne vezessék be a nyílt örökbefogadás intézményét, vagyis az adoptáló szülő nem kötelezhető arra, hogy a biológiai szülővel kapcsolatot tartson. Ez ugyanis gyakran oda vezetett, hogy a vér szerinti szülő zaklatta, zsarolta az adoptálókat” – mondta a Pro Adopt Egyesület elnöke. Kovács István úgy véli, hogy bár valóban rövidült az adoptálás ideje, de amíg a gyerek státusa – hogy örökbe adható-e vagy sem – eldől, hosszú idő, akár több év is eltelik. A jelenlegi jogszabályok pedig – az érdekvédelmi szervezet munkatársa szerint – alkalmatlanok arra, hogy a biológiai szülőket rákényszerítsék a gyermek helyzetének rendezésére.

A törzs szava Kovács István tapasztalatai szerint azért nehezítik a közösségi félelmek az örökbefogadást, mert az emberek nem tudják, „honnan jön” a család új tagja, milyen géneket és a „gének útján” milyen rossz szokásokat hoz. „Rémtörténetek keringenek arról, hogy az adoptált gyerek felnőtt korában bűnözővé válik, mert biológiai szülei bűnözők voltak. Pedig a statisztikák nem ezt mutatják. A tapasztalat szerint, amíg az örökbe fogadó szülő tudatosan készül a gondoskodásra, a szülői szerepre, addig nagyon sok biológiai anya és apa csak »megcsinálja« a gyereket anélkül, hogy a felelősségvállalásra érett legyen.” Hivatalos statisztika nincs arra vonatkozóan, hogy az erdélyi magyar szülők örökbefogadási kedve milyen, de a szakértők azt mondják: jóval nehezebben vehetők rá az adoptálásra, mint a románok. Elsősorban azért, mert az ortodox hagyományok ösztönzően hatnak a román szülőkre, de szerepet játszik a zárt magyar közösségek család- és nemzetfelfogása is.

Koreck Mária roma jogvédő, a marosvásárhelyi Diverta Egyesület elnöke a roma gyerekek kiszolgáltatott helyzetét megerősíti. „Van egy elveszett nemzedék, akiknek a szülei már a rendszerváltás után váltak munkaképessé és munkahely híján munkanélkülivé. A 30 évnél fiatalabb romák közül nagyon sok a szülői feladatokra alkalmatlan anya és apa, akiknek a gyerek megélhetési forrás. Õk azok, akik nem rendelkeznek a szülői jogaikról” – magyarázza Koreck Mária. A jogvédő szerint jellemző, hogy az idősebb, még ép családmodellel rendelkező második generáció, a nagyszülő tartja el a fiatalokat, a gyerekeit és az unokáit is. „Ha ez a háttér megszűnik, a legfiatalabb gyerekek intézetbe kerülnek, akiket akkor és addig vesz magához a szülő, amíg valami jövedelemben bízik. Ezért nem mond le a jogairól, ezért hányódnak a tisztázatlan státusú gyerekek addig, amíg nagykorúvá nem lesznek, akkor is, ha lenne, aki valódi szülőként mögéjük állna” – összegzi az érdekvédő.