Kritika és képviselet

 Úgy hiszem, egymás mellé kívánkozik két hír az utóbbi napok történései közül, pedig látszólag semmi közük egymáshoz. Az első arról szól, hogy a kolozsvári helyi tanács többsége úgy határozott, a Kolozsvári Magyar Napok az idén nem kapják meg a fontos helyi eseményeknek járó támogatást, mondván, egy ilyen etnikai színezetű, szűk körű rendezvény nem tekinthető egyenrangúnak a nemzeti ünnepen tartott fogadással, illetve a szilveszter tűzijátékos megünneplésével. Lesz majd pénz, nyugi, a civil szervezeteknek jutó alapból, nem kell megsértődni. Mondanom sem kell, az elutasítást azok is megszavazták, akikkel a kérést beterjesztő RMDSZ koalícióban irányítja a várost. A másik hír marosvásárhelyi, ahol az egyik középiskolában a szülőbizottsági tag apuka vette a bátorságot, hogy magyar nyelvű iratot iktasson, ám az intézmény szemfüles igazgatónője ezt fél tucat rendőr közreműködésével hatóságilag megakadályozta, a renitenskedőt meg is bírságolták, az eljáró közegek pedig elismerő szavakat kaptak parancsnokuktól. Az RMDSZ helyi és országos vezetői természetesen elfogadhatatlannak nevezik az eljárást. Kérdés, hogy ez elégséges-e. Szerintem nem elégséges, bízom benne, hogy a történet nem zárul le ezzel.

Az ilyen jelenségek szinte törvényszerűen kampányok közeledtével fordulnak elő, azonban nem hinném, hogy el lehetne intézni azzal a kézlegyintéssel, hogy jönnek a választások, ilyenkor benne vannak a pakliban efféle intoleráns megnyilvánulások. A kolozsvári eset kapcsán talán lehetett volna politikusabban is eljárni, hatékonyabban előkészíteni a döntést, ha valóban az volt a cél, hogy a város támogassa a magyar napokat. Előzetes egyeztetéssel feltehetően meg tudtak volna állapodni a felek a támogatás formájában és összegében. Ha nem, akkor valami nagyon rosszul működik a helyi koalícióban.

A vásárhelyi eset viszont egészen meghökkentő, s ha már a várost említjük, nem feledkezhetünk meg arról sem, ami az orvosi egyetemen történik. Szerintem az egyetlen jó megoldás egy külön magyar középiskola megalapítása lenne, minden egyéb újabb konfliktusok forrása. Csakhogy itt megint úgy érzem, megkésett minden reakció, hiszen ha köztudottan szélsőségesen magyarellenes az illető iskola vezetője, akkor az ilyen konfliktus szinte törvényszerű volt. Az sem mellékes, hogy egy felerészt magyarok lakta erdélyi városban hogyan működhet olyan rendőrparancsnok, aki nem is nagyon titkolja magyarellenes indulatait.

Ilyen, a magyar közösség komfortérzetén alaposan rontó helyzetekben gyakran felvetődik, minek is vagyunk kormányon, ha országos és helyi közképviseletünk nem tud idejében és kellő hatékonysággal reagálni az ilyen visszhangos esetekben. Ám e kérdés úgy is megközelíthető, hogy vajon mekkora lenne az érdekvédelem mozgástere, ha sem a kormányban, sem a parlamentben nem lenne képviselve a közösség. Én nem szeretném kipróbálni. Szívesebben kritizálom különböző szintű érdekképviselőinket, mintsem azon keseregjek, hogy nem vagyunk jelen ott, ahol a döntések születnek.