Ne csak képes, alkalmas is legyen

Nemrégiben, Zsákutcában a KRESZ-reform című írásunkban a közúti közlekedés mindnyájunkat érintő témáját a szabályozás oldaláról közelítettük egy elbukott törvénytervezet apropóján. Csakhogy a legjobb szabályrendszer is akkor tudja kifejteni jótékony hatását, ha van, aki betartsa, egyébként fabatkát sem ér. Tasnádi-Sáhy Péter riportja.

Az Európai Bizottság jelentése alapján a tagországok közül még mindig Romániában történik a legtöbb halálos kimenetelű közúti baleset, 92 ilyetén körülmények között elhunyt állampolgár jut minden egymillió lakosra, míg a legbiztonságosabb Svédországban csak 28.
A csökkenő tendencia ellenére is siralmas statisztika okait Dr. Földes Béla ideggyógyász főorvos segítségével kutattuk, aki 1980 óta foglalkozik közlekedéssel kapcsolatos szakmákat űző emberek – oktatók, hivatásos gépkocsivezetők, repülőtéri alkalmazottak, korábban hajósok, vasutasok – orvosi véleményezésével, hosszú éveken keresztül a Közlekedésbiztonsági Bizottság Bihar megyei elnökeként. A változó szabályok a területi alapon szerveződő rendszert megszüntették, jelenleg hatóságilag engedélyezett köz- vagy akár magánintézmények által működtetett bizottságok végzik a hivatásos sofőrök orvosi vizsgálatát.

Jogi nonszensz Az első repedés az 1979 évi 1860-as rendelet által szabályozott, a belügyi, az egészség- és a szállításügyi minisztériumok által közösen jegyzett, egységes rendszeren 2003-ban keletkezett, amikor a korábbi törvényt a 447-es számú rendelettel módosították, mint később kiderült, átgondolatlanul. Az Egészségügyi Minisztérium és a szállításügy külön kritériumrendszert fogalmazott meg, melyek több helyen ellentmondtak egymásnak. Előfordulhatott, hogy valaki a szállításügy kritériumai alapján nem volt alkalmas, az egészségügy feltételei alapján viszont igen. „A szakemberek állandóan igyekeztek felhívni a problémára a döntéshozók figyelmét, jómagam is szerveztem konferenciát a megoldásnak szentelve, de hosszú ideig nem történt változás. Aztán a politikusok egy idő után belátták, hogy a helyzet tarthatatlan, és új szabályozásra van szükség, azonban valóban előremutató megoldás helyett az addig legalább részben egységes rendszert hárommal helyettesítették tökéletes káoszt előidézve, olyannyira, hogy az igazolások kiállítása jelenleg, ha csak félhivatalosan is, de áll.
A szállításügyi minisztérium honlapján megjelent januárban egy aláírás nélküli közlemény, hogy májusig türelmi időt adnak az alkalmazással, az ellenőrző szerveket pedig arra kérték, ha valakinek lejárt az engedélye, legyenek elnézőek. Természetesen ilyen a világon nincs, hiszen egy orvosi okirat vagy lejárt, vagy nem, a hatályos törvények szerint pedig nincs lehetőség eltekinteni a hiányától. A jogi nonszenszen túl a helyzet súlyos gyakorlati következményekkel is bír, hisz feltehetően a moratórium leteltével, májusban tömegek igénylik majd az alkalmassági vizsgálatot. Erre a megnövekedett terhelésre a jelenlegi intézményrendszer viszont nincs felkészítve,” – számol be a tarthatatlan állapotokról Dr. Földes Béla.
Miért fontos, hogy oly sok rosszul működő rendszer közül éppen ez legyen kivétel? Földes főorvos úr könnyen érthető magyarázattal szolgál: „Sokat foglalkozunk az utak minőségével, az autók technikai felszereltségével, a közlekedés szabályaival, de véleményem szerint mégis az emberi tényező a legfontosabb. Ez az, amiről alig beszélünk. Pedig nem nehéz belátni: az, aki fizikai, szellemi képességei alapján alkalmas, nem biztos, hogy képes is egy jármű vezetésére. Lehet valaki okos, de agresszív, intelligens, de nem tiszteli a morált. Volt olyan holland ismerősöm, aki eljött otthonról Váradig, aztán Váradtól Szatmárig, de azt mondta, ezen a száz kilométeren több fegyelmezetlenséget tapasztalt, mint az előzőleg megtett út alatt összesen. Ezek a képes, de nem alkalmas esetek. A testi betegségekkel kapcsolatos tételek viszonylag jól szabályozottak, viszont a magatartásban rejlő kockázatot nem szűrik. Ezt úgy szoktam mondani:

engem nem az érdekel leginkább, hogy a mozdonyvezető mikor veszi észre pontosan a veszélyt, hanem az, hogy akkor kiugrik-e, és hagyja a szerelvényt katasztrófába robogni, vagy helytáll és megpróbál fékezni.

Pszichológiai eszközökkel a felelősségvállalás megléte jó eséllyel mérhető, de erre a mostani módozat nem a legalkalmasabb, pedig megvannak az eszközeink. Az is tény, hogy így a pszichológiai vizsgálat legalább 3 órát tartana, úgy, mint Ausztriában. Viszont kimondhatatlanul fontos lenne, hogy azokat, akiket hivatásos sofőrként beengedünk a forgalomba, ne csak a képesség, hanem az alkalmasság szempontjából is alaposan megvizsgáljuk.

Egyszerűbben is lehetne A jelenlegi, három törvényre bontott szabályozás hihetetlenül bonyolulttá tette az ezt szolgáló eljárást. Ha lelkiismeretesen végre akarjuk hajtani, egy ember kivizsgálására szinte egy munkanap sem elég, a vizsgálatok egy része pedig annyira függ a körülményektől, hogy még szakember számára is nehézséget jelent az eredmények kiértékelése. Például majdnem mindenkinél kéne EEG (elektorenkefalográf) vizsgálatot végezni, amihez, hogy negatív eredményt adjon, pihenten, kielégítően étkezve, kávé, alkohol, energiaital fogyasztása nélkül töltött 12 óra után kellene érkeznie a vizsgálat alanyának. Emellett mindenkinek többek között koleszterinszintet, vérképet kell mérni, aminek semmi köze sincs a vezetésre való képességhez vagy alkalmassághoz.
Nem korrekt, hogy ezeket a vizsgálatokat – már amennyiben kíváncsi rá az állam – a munkaügyi medicinához delegálták, meg kellett volna hagyni a biztosítási alapcsomagban, ahová normálisan tartozik. Jelen pillanatban összekevertük ezt a kettőt, az alapszolgáltatások egy részét most kifizettetjük a munkáltatóval, az adatok viszont nem kerülnek vissza a családorvoshoz, aki igazán hasznukat tudná venni.
A rendszert egyszerűsíteni kéne, csak olyan vizsgálatokra korlátozni, amelyeket az adott munkakör megkövetel.

Ma például Romániában a szemétszállító autó sofőrjének több vizsgálatot kell elvégeztetnie, mint egy osztrák magánrepülőgép pilótájának. Viszont ugyanennyi vizsgálattal busznyi embert lehet rendszeresen Spanyolországba szállítani, és ez csak két példa a rendszer aránytalanságára.”

Közös adatbázis kellene Földes főorvos úr nem csak kritikával él, de ideális megoldással is tudna szolgálni: „Működőképes rendszer lenne, hogy a biztosítási alapcsomag terhére mindenkinél végeznének évente egészségügyi állapotfelmérést. Erre az állampolgár kérésére a jelenlegi szabályozás szerint is van lehetőség, csak nincs megszervezve. Ha ott valami eltérést észlelnek, vizsgálják ki, gyógyítsák meg. Az állampolgár e felmérés eredményeivel érkezhetne a professzionális vezetői engedélyhez szükséges orvosi vizsgálatokra, vagy ennél is jobb esetben, az eredmények közvetlenül egy számunkra is elérhető adatbázisba kerülhetnének. Így mondjuk a jelenleg előírt EEG-vizsgálatot csak azoknál végeznénk el, akinél látjuk, hogy volt már szédüléses panasza vagy ájulása.
Ha a mostani rendszert nem tudják helyrehozni, már az is üdvös lenne, ha visszatérnének, az 1979-es törvényhez, ami a jelenleginél sokkal jobban működött. Akkor például mi, a vizsgálatot végző orvosok, ha valakit gonddal-bajjal találtunk, 7 napig betegszabadságon tarthattuk, és eldönthettük, hogy az adott állapot kockázati tényező-e a munkavégzés során, illetve megszüntethettük a problémát. Jelenleg meggyógyítani sem tudjuk, illetve nincs direkt kapcsolatunk a családorvossal.”

Alaposan vagy gyorsan A beszélgetés végén a főorvos bemutatja a procedúrát, amin a nagyváradi vasutas kórházban át kellene esnem, ha igazolásért folyamodnék a náluk működő orvosi bizottsághoz. Először a földszinti recepción kéne kikérnem a kitöltendő papírokat, melyben részletesen kikérdeznek az egészségi állapotomról, betegségekről, műtétekről, gyógyszerekről, aztán mehetnék a laborba, hogy ezek egy részének megvizsgálják az igazságtartalmát, sok más adat mellett. Aztán felsétálhatnék az ideggyógyászatra Földes főorvos úrhoz, beszámolni a szédüléseimről, ájulásaimról, majd jönne a belgyógyászat-kardiológia, a sebészet, fül-orr-gégészet, szemészet, végül a pszichiátria.
„A saját bőrén tapasztalhatta – mondja búcsúzóul Földes doktor – mennyi időbe telik csak végigjárni az egyes állomásokat. A rendszert teljesen felhígították, átláthatatlanná tették. Ezzel szemben hívjon fel a minisztérium honlapjáról hitelesített vizsgálati központokat, kérdezze meg, mennyi időt vesz igénybe náluk a vizsgálat! A legtöbb helyen azt fogják mondani, egy óra. Ennyi idő alatt az egyes vizsgálókat sem könnyű végigjárni, nem hogy az orvosi alkalmasságot megállapítani.”