Ki költözik a Cotroceni-be?

Miért halogatja Victor Ponta kormányfő elnökjelöltsége bejelentését? Megismétlődhet-e a szlovák forgatókönyv a romániai elnökválasztáson? Indít-e az RMDSZ jelöltet? Cseke Péter Tamás politikai elemzőket kérdezett az idei államfőválasztásról.

A rendszerváltás utáni Romániában még soha nem volt annyi kérdőjel az államfő megválasztása előtt hét hónappal, mint az idén. Öt éve áprilisban már nyilvánvaló volt, hogy a második forduló a baloldal jelöltje, Mircea Geoanã szenátusi elnök és az első mandátuma végét járó jobboldali Traian Bãsescu között dől el. Ez még akkor is igaz, ha Geoanã jelölését hivatalosan csak májusban jelentette be a Szociáldemokrata Párt (PSD), a jelenlegi államfő pedig októberig várt indulása megerősítésével. Most a baloldalnak még félhivatalos jelöltje sincs, a jobboldalon pedig az EP-választások felülírhatják a jelenlegi állást.
Baloldalon minden szem a PSD-elnök Victor Pontára szegeződik. Pártjának vezető politikusai a Szociálliberális Szövetség (USL) felbomlása és a liberálisok kormányból való kilépése óta többször – suttogva korábban is – hangoztatták, hogy a kormányfőnek az ország legnépszerűbb politikusaként (lásd keretes írásunkat) vállalnia kell a jelölést. Pontának ez több okból sem akaródzik, és az európai parlamenti választás utánra ígéri döntését. Azt mondta, „49 százalék esélyt” ad arra, hogy induljon ősszel, és az elmúlt hetekben megnevezett több olyan politikust – a korábbi államfőjelölt Mircea Geoanát, Sorin Oprescu bukaresti főpolgármestert és a Cãlin Popescu Tãriceanu volt kormányfőt –, akik szerinte méltó ellenfelei lehetnek a jobboldal jelöltjeinek.
Jobboldalon a helyzet egyértelműbb: a Nemzeti Liberális Pártnak (PNL), a Demokrata Liberális Pártnak (PDL) és a Polgári Erőnek (FC) is van már bejelentett jelöltje, Crin Antonescu, Cãtãlin Predoiu, illetve Mihai Rãzvan Ungureanu. Felmérések szerint a legesélyesebb Antonescu, aki azonban közölte: lemond a PNL éléről és a jelöltségről is, ha pártja 20 százalék alatti eredményt ér el május 25-én. Politikai pletyka szintjén a liberálisok jelöltjeként felmerült Klaus Johannis neve is, azonban ezt a forgatókönyvet maga Antonescu cáfolta: szerinte Nagyszeben polgármestere nem akar indulni az elnökválasztásokon, viszont kiváló kormányfő lehet. A PNL elnöke nem várt segítséget kapott Bãsescu távozó államfőtől, aki őt a jobboldal legesélyesebb jelöltjének nevezte.

Az RMDSZ dilemmái 1996 óta valamennyi elnökválasztáson állított jelöltet az RMDSZ, azonban még nem döntötte el, hogy idén is él-e ezzel a lehetőséggel. Székely István főtitkárhelyettes szerint addig nem is döntenek, amíg a jobb- és baloldalon le nem tisztul le a kép a jelöltek tekintetében. Ha végül úgy döntenek, hogy jelöltet állítanak, ez a politikus egész biztosan Kelemen Hunor szövetségi elnök lesz – mondta az Erdélyi Riportnak.
Székely szerint az RMDSZ dilemmája az, hogy ha nem állít elnökjelöltet, akkor e „képlékeny” helyzetben a magyar szavazatok olyan jelöltet juttathatnak be a második körbe, aki egyébként veszítene. „Kétesélyes a második körbe kerülő jelöltek személye. Nem lenne szerencsés, ha ezt a magyar szavazatok döntenék el. Ez amellett szól, hogy az RMDSZ-nek önálló jelöltje legyen” – véli a főtitkárhelyettes. Szerinte a döntéskor azt is szem előtt kell tartani, hogy a magyar választók – elsősorban a székelyföldiek – nehezen adják szavazatukat egy baloldali jelöltre.

„Tehát függetlenül attól, hogy az RMDSZ milyen alkukat köt más pártokkal a választás előtt, nem biztos, hogy választói arra a jelöltre szavaznak, akire kéri. Ez korlátozza az RMDSZ mozgáskörét, s azt a logikát erősíti, hogy első körben legyen jelöltünk, akkor is, ha eredménye elmarad az etnikai aránytól” – tette hozzá.

A mentor példája A politológus szerint a május 25-i EP-választás után tisztul le a kép. „A pártok számára az elnökválasztás a fontos, az EP-választások a főpróbát jelentik. Ennek eredménye látlelete a pártok támogatottságának, és kiindulópont lehet különböző szövetségek, koalíciók megkötésére” – magyarázta. Ugyanakkor bizonytalansági faktornak nevezte, hogy az elnökválasztás „hús-vér személyekről” szól, nem pártokról. „Lehet azt mondani, hogy a pártok szavazóbázisa nagyjából elfogadja az adott párt által jelölt személyeket, de ez nem megy automatikusan. Nem lehet zárójelbe tenni a jelölt arcélét, karakterét, habitusát. Traian Bãsescu a legutóbbi két választást úgy nyerte meg, hogy pártjának nem volt többsége” – érvelt a politológus.
Székely István szerint Ponta nem azért halogatja döntését az elnökjelöltségről, mert Robert Fico szlovákiai kudarcának forgatókönyve (lásd keretes írásunkat) romániai megismétlődésétől fél, inkább mentora, Adrian Nãstase 2004-es bukása riaszthatja el. A volt miniszterelnök is egy négyéves kormányfői mandátumot követően maradt alul tíz éve a jelenlegi államfővel szemben. „Ne felejtsük, Pontát Nãstase hozta be a politikába, a jelenlegi miniszterelnök politikai nevelőapja volt. A mentorával történtek forgatókönyve elgondolkoztató: sikeres kormányfőből lett bukott elnökjelölt, majd elítélt személy” – mondta a politológus.
Az elemző szerint „nagyon világos” az is, hogy Ponta egyszerűen nem akar most államelnökjelölt lenni. „Még olyan körülmények között sem akarna, ha tudná, hogy nyer. Ponta még fiatal. Ha megnézzük az eddigi államfőket, Ion Iliescut, Emil Constantinescut és akár Traian Bãsescut – aki semmi jelét nem mutatja annak, hogy vissza szeretne vonulni –, mindegyiküknek a politikusi karrierjük megkoronázása, méltó lezárása volt az elnöki mandátum. Ez nem lehet vonzó egy fiatal, karrierje elején lévő politikus számára” – fogalmaz Székely István.
Ami a jobboldali jelölteket illeti: a politológus nem hisz abban a forgatókönyvben, hogy Crin Antonescu helyét Klaus Johannis venné át. Emlékeztetett arra, hogy Antonescu vezetésével a liberálisok néhány hete azért vonultak ki a kormányból, mert az alkotmányjogi reform nélkül megmaradt az erős államfői tisztség Romániában, s ezt a szociáldemokraták – az eredeti egyezség ellenére – úgysem adták volna át nekik. Emellett fennállt az a veszély is, hogy a liberálisok identitásukat elveszítve „beragadnak” a Szociáldemokrata Pártba. „Amikor Antonescu látta azt, hogy a Demokrata Liberális Párt éppen meggyengült, mert Bãsescu elvonzotta tőlük a hozzá hű politikusokat, illetve látta, hogy a maradék jobboldali pártok harmatgyengék, akkor azt mondta: kilép a kormányból, megerősíti a PNL jobboldali jellegét, és pártja köré építi fel a jobboldali egységet. A konstrukció lényege, hogy Antonescu az államelnökjelölt, kiegészülve a hatalmi vertikum másik fontos jelöltjével, a kormányfőjelölttel. Ez utóbbi szerepre alkalmas Johannis, aki ezt a pozíciót korábban már betöltötte” – magyarázta a politológus. Székely szerint egy pillanatig sem arról szólt ez a konstrukció, hogy Szeben polgármestere államfőjelölt legyen. Emlékeztetett arra is, hogy az államelnöki tisztség „személyre szóló” pozíció. „Azért ha valaki nem ortodox, román férfi, és nem tud harsányan kampányolni – márpedig Johannis nem tud –, az elnökválasztáson nehezen tud labdába rúgni. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a román társadalom el tudja őt fogadni miniszterelnöknek, de államfőnek nem” – szögezte le Székely.

Ára lehet a ráérősségnek Boda József politikai elemző szerint a baloldal egyszer már megfizette a politikai árát annak, hogy késleltette jelöltje megnevezését. Az elemző arra utalt, hogy Ion Iliescu államfő – akinek Boda korábban tanácsadója volt – mandátuma elvesztése évében, 1996-ban későn jelentette be indulását. Bizalmasainak arra hivatkozott, hogy „ráér” elkezdeni a kampányt, mert győzelme biztos. „Iliescu győzelme valóban megkérdőjelezhetetlen volt, de csak az első fordulóban” – magyarázta az Erdélyi Riportnak Boda. Mint mondta, számára akkor csak az első választási forduló után derült ki: a Szociáldemokrácia Romániai Pártjának (a PSD elődjének) nem volt semmilyen stratégiája a második fordulóra. „Fűhöz-fához kapkodtak. Adrian Nãstase pártelnök egy héttel a második forduló előtt vetette fel, hogy a Nyugdíjasok Pártjának támogatását kellene kérni a második fordulóban” – idézte fel Boda. Ezzel szemben Ion Iliescu ellenjelöltje, a jobboldali Emil Constantinescu sorra megszerezte a kisebb pártok támogatását a második forduló előtt. „Az RMDSZ mellett még Tudor Mohora szocialistái és Gheorghe Funar akkori pártja is Contantinescura szavazott, így veszített Iliescu” – mondta az elemző.
Ezért Boda szerint a baloldalnak mielőbb döntenie kellene a jelölt személyéről. Az elemző a késlekedés okát nem csak Ponta vonakodásában látja, hanem abban is, hogy a PSD elitje nem tudja eldönteni: meg tudja-e nyerni a fiatal pártelnök az elnökválasztást, s ha igen, Románia nyugati szövetségesei, Washington és az EU döntéshozói el tudják-e őt fogadni partnerüknek? Az elemző szerint az ukrán válság súlyosbodásával Románia geopolitikai szerepe felértékelődik, és a Fehér Háznak, illetve Brüsszelnek sem mindegy, ki kerül az elnöki székbe Bukarestben. „Ponta pedig az utóbbi időben bebizonyította, hogy nem a jogállamiság elkötelezettje. Az igazságszolgáltatásba történő beavatkozási kísérletei nem maradtak válasz nélkül Brüsszelben és Washingtonban, de ezekre a diszkrét vagy kevésbé burkolt jelzésekre sorozatosan fittyet hányt. Nyugaton nem nézik jó szemmel, hogy mentora, Adrian Nãstase modelljét követi” – mondta Boda. Másfelől szerinte Victor Ponta sem biztos a győzelmében, azért halogatja a döntést. „A miniszterelnök számára hatalmas a tét. Ha veszít, mindent elveszít, a pártja fölötti hatalmat is. További politikai karrierje kerülhet veszélybe” – magyarázta. Hozzátette, Ponta akkor is elveszíti a PSD fölötti hatalmat, ha nyer, mert nem marad pártelnök, s bizonytalan, hogy mi várja, ha véget ér a mandátuma. Boda szerint a kormányfő hatalma amúgy is gyengült az utóbbi időben pártjában. „A párt megyei tanácselnökei árulásként értelmezik, hogy bár a PSD hatalmon van, továbbra is egymás után indulnak az ügyészségi eljárások ellenük. Sérelmezik, hogy Ponta ezt képtelen megállítani” – fogalmazott az elemző.
Boda szerint is az EP-választások után tisztul le a kép az elnökjelöltek tekintetében a jobboldalon. Székely Istvánnal ellentétben elképzelhetőnek tartja, hogy ha a PNL nagyon gyenge eredményeket ér el május 25-én, akkor Crin Antonescu átadja a helyét Johannisnak.

„Nagyszeben polgármesterének indítása az elnökválasztásokon azt a történelmi lépést idézné, amikor I. Károly király vette át a trónt Romániában” – fogalmazott.

Az elemző szerint egy ilyen forgatókönyv valószínűsége kicsi. Úgy véli, Antonescu elnökjelölt marad, és a második fordulóban megkapja majd a jobboldali pártok támogatását. Szerint Antonescu esélyes is lehet a győzelemre, ha a jobboldali pártok időben leállnak a PNL elnökének bírálatával.