Szlovákia kiábrándult, így is szavazott

Március végén tartották a szlovákiai köztársasági elnökválasztás második fordulóját, amelyet a független jelöltként induló vállalkozó, Andrej Kiska nyert meg a kormányfő, Robert Ficoval szemben. A történtek megértéséhez dunaszerdahelyi kollégánk, Rajkovics Péter írása segít hozzá.

Az országos eredmények alapján Kiskára a szavazók 59,4 százaléka voksolt, míg a SMER-SD elnökére 40,6 százalék. A választási részvétel a második fordulóban 50,5 százalékot tett ki, tehát az arra jogosult polgárok több mint fele elment voksolni. Az első körben ennél kevesebb, 43 százaléknyi volt a részvétel, ami egyértelműen mutatja, a második fordulóra mindkét oldalon sikerült a mozgósítás.
Az első körre visszatérve fontos megemlítenünk, hogy a szlovákiai elnököt tizenöt éve választják a polgárok, s a negyedik voksoláson rekordot jelentően sok, összesen 14 jelölt versengett a szavazatokért. Először fordult elő, hogy magyar nemzetiségű jelölt is indult, a felvidéki kulturális szervezet, a Csemadok elnöke, Bárdos Gyula. A politikusként két évtizede aktív jelöltet a Magyar Közösség Pártja is támogatta, – amelynek egyik vezető tagja – emellett a civilek is kiálltak mellette. Ennek köszönhetően közel százezer szavazatot gyűjtött az első körben, amely 5,1 százaléknak felel meg, s így a nagy versenyben a parlamentben lévő pártok jelöltjeit is megelőzve az ötödik helyen végzett.

Hiábavaló negatív kampány Az első fordulót ugyan Robert Fico kormányfő nyerte, de csak néhány százalékkal előzte meg Andrej Kiska nagyvállalkozót, aki az utóbbi években jótékonysági szervezete kapcsán vált ismertté. Õk ketten jutottak a második körbe. Mögöttük Radoslav Procházka független képviselő végzett, akire azóta mint a jobboldal lehetséges jövőbeli vezetőjére tekintenek. Már be is jelentette, hogy lemond parlamenti mandátumáról és egy új politikai kezdeményezéssel kívánja megszólítani szimpatizánsait.
A második forduló előtt azáltal durvult a kampány, hogy a baloldali kormányfő továbbra is igyekezett elhitetni a közvéleménnyel, hogy ellenfele uzsorahitelekből gazdagodott meg, s a kétes hírű szcientológiai egyház követője. Látva azt, hogy a jobboldali választók és pártok mindent elkövetnek a legyőzése érdekében, Fico még a magyar lakta vidékeken magyar nyelvű szöveggel is kampányolt, ilyesmivel eddigi pályafutása alatt sohasem próbálkozott.
Ez viszont nem hatotta meg a magyar szavazókat, mivel emlékeztek Fico első kormányának visszhangos momentumaira, például a Malina Hedvig-ügyre, illetve a DAC–Slovan mérkőzésen elkövetett rendőrattakra. Éppen ennek is köszönhetően, ahogy korábban is, a magyar nemzetiségű szavazók egyértelműen valaki ellen szavaztak, s így a független jelölt mellett tették le a voksukat.
Kiska egyébként egyik nyilatkozatában kijelentette, ígéretéhez híven lemond a köztársasági elnöki fizetéséről a rászorulók javára. Arról is beszélt a közszolgálati televízió egyik adásában, hogy nem lesz nehéz olyan családot találni, amely rászorulna a segítségre, s a tervek szerint minden hónapban mások kapnák e nem csekély összeget.

Sikeresen, de csak valami ellen Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke az új államfő személyével és a választásokkal kapcsolatban elmondta, gratulált Andrej Kiskának, hangsúlyozva: „Bízunk benne, hogy Andrej Kiska magas támogatottsága Dél-Szlovákiában arra ösztönzi őt, hogy aktív szerepet vállaljon a szlovákiai magyarság fogyásának megállításában és a dél-szlovákiai régió felzárkóztatásában. Reméljük, hogy az új köztársasági elnök tevékenysége során jóval tovább lép a kampányban a magyarsággal kapcsolatban megfogalmazott általánosságoknál.
Az előlegezett választói bizalom jó alapul szolgálhat ahhoz, hogy a köztársasági elnöki hatásköröknek megfelelően változzon a szlovákiai kisebbségpolitika, különös tekintettel a jogi, intézményi és pénzügyi keretekre. E célok elérése érdekében az MKP nyitott az Andrej Kiskával való együttműködésre.”
Meg kell említenünk, az MKP ígéretet várt a jelölt részéről a két forduló között a magyar kisebbség irányába, az elmaradt, ezért aztán kíváncsian várják, mi fog történni a jövőben. A Most-Híd vegyespárt az első fordulóban jobboldali partnereivel megállapodva indított jelöltet, aki csúfosan megbukott, jóval kevesebb szavazatot kapott, mint az MKP támogatását élvező Bárdos.
El kell tehát mondanunk, hogy az ellenszavazás ismét sikeresnek bizonyult, ahogy az elnöki posztért folyó versenyben kétszer korábban is. Egyedül a júniusig hivatalában maradó Ivan Ga¹paroviè volt az, aki öt évvel ezelőtt esélyesként győzni tudott, s ezt annak köszönhette, hogy megfelelően jellegtelen maradt a szavazók nagy többsége számára. Egyet azonban továbbra is tudatosítanunk kell,

ugyan vesztett, Robert Fico maradt a legnépszerűbb szlovákiai politikus, akit viszont még ennél is többen utálnak, s így nem győzhetett.

Kiska hallgatásai Számunkra ennél is fontosabb, hogy Andrej Kiska személyében valóban demokrata kerüljön az elnöki székbe. Eddig ugyanis egy hatékonyan végigvitt marketingakción túl nem sokat tudunk az egykori nagyvállalkozóról. A kampány során elsősorban általános témákról beszélt, a felvidéki magyarságot érintő kérdéseket gondosan kerülte. Ennek ellenére az még az első kör előtt kiderült, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos törvényt nem tartja jónak, s így talán bízhatnánk abban, hogy a későbbiekben hangot ad véleményének a kormánnyal szemben.
A második forduló előtt viszont azt is megtudtuk, hasonló véleményen van ellenjelöltjével a kollektív bűnösség kapcsán, amelyre a felvidéki magyarság nagyon érzékeny, hiszen sok ezer társunk éppen ennek köszönhetően veszítette el otthonát.
Mindeközben fontos hangsúlyoznunk, a szlovákiai magyarságnak büszkének kell lennie arra, hogy a felvidéki közösség képviselői végre hangot adtak igényeiknek az elnök irányába. Annak ellenére, hogy úgy tűnik, Kiska a választás előtt nem reagált ezekre, viszont a politikai közbeszéd részévé váltak. Elég volt megnézni a választás után készült politikai vitaműsorokat, amelyek mindegyikében szó volt Dél-Szlovákia szavazóiról, s arról, mit is várnának el a szlovákiai magyarok az elnöktől.
Én ezt a részsikert is fontos előrelépésnek tartom, mivel kezdünk felébredni, s ilyen kis lépésekkel haladunk azon úton, amely a tisztelet és a figyelem kiharcolása felé vezet. Azt nem gondolhattuk, hogy a szlovák szereplők örömmel és tárt karokkal fogadják majd a nagyobb igényeket, de tudjuk, csupán így lehet megállítani azt a fogyást, amely a közösségünket évek óta erősebben fojtogatja.
A második forduló eredményei tanulságként is szolgálhatnak. Ismét kiderült, hogy a szlovákiai demokrácia még mindig nagyon gyenge lábakon áll. Aki kicsit is foglalkozott politikai kommunikációval, az sejti, miért is gondolom ezt, mert az embereknek elegük van a politikusokból és inkább ellenük szavaznak. Hiszen nem csak Fico ellen, hanem egy egész korszakkal fordultak szembe. Másrészt elgondolkoztató, hogy mi lett volna a választások eredménye, ha a kormánypárt nem a legerősebb emberét állítja ki, hanem egy közepesen erős figurát, akit nem utálnak annyian.
Azt ugyanis képmutatás volna elhinni, hogy az embereket hirtelen jobban érdekelte volna a köztársasági elnök személye, mint korábban. Májusban az Európai Parlament képviselőinek megválasztása bizonyíték lesz a kiábrándultságra, s ez egy olyan szintű társadalmi problémát jelent, amely a demokrácia alapértékeinek kiüresedését mutatja. Jobb lesz tehát figyelnünk.

Mit ér a májusi verseny? A helyi magyarság szempontjából elgondolkodtató a választások során tapasztalt tendencia, miszerint akkor volt magasabb a részvétel Dél-Szlovákiában, ahol a magyar kisebbség zömében él, amikor a kormányfő ellen lehetett szavazni, míg a magyar jelöltre nem mentek el olyan számban voksolni, mivel nem volt esélye a győzelemre. Ez az MKP és a Most-Híd számára egyaránt figyelmeztető jel lehet az EP-választások előtt. Tudni kell ugyanis, hogy az előző voksolás során még csak egy párt létezett, s így két magyar jelölt képviseli a felvidékieket az Európai Parlamentben.
Most viszont az EP-választáson két párt feszül majd egymásnak, olyan listavezetőkkel, akik nem szívlelik egymást, s remélhetőleg mindez a kampányban nem okoz feszültséget, mert az elveheti a magyarok választási kedvét. Valószínűsíthető, hogy országosan alacsony részvétel várható, s amennyiben az átlagnál jóval több magyar nemzetiségű polgár megy el voksolni, akkor – valamelyest a 2007-es romániai esethez – megtartható lesz a két hely. Enélkül viszont

még az is elképzelhető, hogy képviselete sem lesz a felvidéki magyarságnak.

Sok múlik tehát a kampányon, mert a pártszakadás óta nem igaz az az állítás, miszerint a felvidéki magyarok fegyelmezettebb szavazók, mint szlovák polgártársaik. Erre talán már a politikai vezetők is rájöttek, s ennek jegyében zajlik az elkövetkező másfél hónap. A plakátok már kikerültek, várjuk, mit is hoz a május.