Köldökzsinórvér: a konkrétumok

2016. 08. 09. 16:54

A köldökzsinórból kinyerhető őssejtek tárolásával kapcsolatban riportunk első részében tisztáztuk az alapfogalmakat (mi is ez az eljárás, mire használhatóak az őssejtek), ebben a második részben pedig a konkrét cégekkel történt kapcsolatfelvételből nyert információkat összegezzük. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

 

Hosszú távú tárolásra előkészített köldökzsinórvér. Jellemzően húsz év a tárolási idő

 

A köldökzsinórvér, illetve az abból kinyert őssejtek tárolására vállalkozó romániai cégeket nem nehéz fellelni: érdemes rákeresni a „celule stem” kifejezésre a Google-ban, de felkészültebb szülész- nőgyógyászok maguktól is ajánlani szokták valamelyiküket (vagy akár többet is), amelyek közül aztán az ember kedvére válogathat.

Én két céggel vettem fel a kapcsolatot, a Stem Cells Bank nevű vállalkozással, illetve a Lifeline-nal, azon egyszerű szempont alapján kiválasztva őket, hogy náluk találtam magyarul beszélő tanácsadót, mivel ilyesmiről az ember laikusként még az anyanyelvén sem társalog könnyen. A következőkben kérdéskörök szerint csoportosítva mesélem el, kitől mit hallottam.
Számomra a legalapvetőbb kérdés az volt, hogy pontosan miként is zajlik a procedúra, ha az ember az őssejtek tárolása mellett dönt. Először is szerződést kell kötni az adott céggel, és ekkor, vagy egy bizonyos összegért (a Lifeline-nál 960 lejért, a Stem Cells-nél a szerződés részeként) kap egy alapcsomagot, amibe a szülést levezető orvos elhelyezi a szükséges matériát. Ez a doboz vagy fémhenger kell megvédje és a megfelelő hőmérsékleten tartsa a mintát, amíg feldolgozásra és tárolásra nem kerül. A Lifeline „kit”-jét láttam, egy formatervezett fémhenger mindenféle fiolákkal, és van benne két jégakku, amit már otthon be kell tenni a fagyasztóba, hogy a mintát megfelelő hőmérsékleten tartsa.
Az, hogy mi kerül a dobozba, a megvásárolt csomag függvénye. Alapesetben ugye a köldökzsinórból (adott esetben ezen kívül a placentából) kinyert vér, felárért pedig a köldökzsinór egy darabja is. Utóbbi azért érdekes, mert ez tartalmazza az úgynevezett mezenhimális őssejteket, amelyek remélhetőleg szélesebb körben hasznosíthatóak, mint a köldökzsinórvérből nyert őssejtek. Számtalan kutatás zajlik hasznosíthatóságukról, az 1-es típusú cukorbetegséggel, számos autoimmun betegséggel, illetve a szklerózis multiplex kezelésével kapcsolatban. A Lifeline-nál ezeket az őssejteket kinyerik a köldökzsinórból és úgy tárolják, a Stem Cells-nél választani lehet, hogy a mezenhimális őssejteket, vagy magát a köldökzsinór szövetet tárolják (arra az esetre, ha a tudomány a későbbiekben más hasznosítási módra is fényt derítene).
Miután a szülést levezető orvos (remélhetően helyesen) a mintákat elhelyezte a szállítódobozban, értesíteni kell az őssejtbankot, hogy gondoskodjanak a csomag mielőbbi célba juttatásról.
A Lifeline-nál ezt a cég alkalmazottai végzik, az ő esetükben a sejteket a ciprusi (!) központba kell eljuttatni (ennek elvileg az az előnye, hogy az általuk őrzött mintákat könnyű a világ bármely táján felhasználni), a Stem Cellsnél pedig futárcég működik közre, jóllehet itt a célpont „csak” Temesvár, ahol őssejt beültető központ is működik a klinikán (csontvelő transzplantáció helyett alkalmazzák az őssejt-beültetést, adott esetben).
Miután a minták beérkeztek, minden esetben megvizsgálják őket többféle fertőzésre, aztán, ha rendben találtatnak, megegyezés szerint feldolgozásra kerülnek, mielőtt -140 Celsius fokra hűtve betárolnák őket. A tárolási idő jellemzően 20 év, bár a Stem Cells-nek, nagyjából „hátha” alapon van 70 éves szerződése is.
Amennyiben szükség lenne a tárolt őssejtekre, avagy köldökzsinór szövetekre, a cégek a szülő, vagy a nagykorúvá vált gyerek kérésére rövid határidőre kiadják, illetve ha testvérnek kell a segítség, akkor a kompatibilitás vizsgálatát is elvégzik.

Köldökzsinórvér-bank az Egyesült Államokban. Mínusz 140 fokon tárolják

 

Természetesen felmerül a kérdés, hogy az ember kifizet egy csinos summát egyszerre, vagy részletekben (erre még kitérek), mi a garancia, ha a minta nincs megfelelő állapotban, amikor szükség lenne rá?
A Lifeline 1 millió eurós biztosítékot ajánl erre az esetre, a Stem Cells pedig 50 ezer euró értékig vállalja, hogy megfelelő donort kerít. Itt érdemes megemlíteni, hogy ezek a bankok hagyományos donorprogramokat nem üzemeltetnek, mindenki a saját mintája felett rendelkezik, korlátlanul, annak adja, akinek akarja, akkor semmisíti meg, amikor akarja.
Az alapján, amit eddig tudunk, biztos, hogy egy pozitív döntéssel bizonyára nem ártunk a gyereknek, hiszen fájdalmat nem okozunk, az őssejteknek pedig van már ma is többféle felhasználási módja, kutatások pedig számtalan irányba zajlanak, ki tudja, mi mindenre lehet majd használni őket a 20 éves tárolási időn belül.
Mérlegelni már csak azt kell, hogy mennyire félünk az esetleg bekövetkező bajtól, és mennyit szánunk arra, hogy minimum a lelkiismeretünket megnyugtassuk: minden tőlünk telhetőt megtettünk. A cégek által kért összeg pont olyan, ami soknak kevés, de jelentéktelen összegnek viszont kifejezetten sok, hiszen az általam megismert csomagok nagyjából 1500 és 2500 euró között mozogtak, egy összegben fizetve húsz év tárolással (ezekre léteznek különböző részletfizetési lehetőségek is), illetve a Stem Cellsnél van olyan opció, hogy az ember fizet 790-2550 eurót (csomagtól függően) a szüléskor, illetve a minták feldolgozása után (használhatatlan minta esetén minden visszajár), és aztán évente fizet még 65-75 euró plusz tva-t a tárolásért.
Nehéz helyzet, hiszen ha úgy teszem fel a kérdést, hogy megér-e ennyit a gyermekem élete, akkor a válasz egyértelmű, ha viszont úgy, hogy elköltök-e egy évnyi egyetemi tandíjat, egy statisztikailag rendkívül alacsony eshetőséggel bekövetkező (és sok esetben más módszerrel is kivédhető) bajra, akkor már valós a dilemma. Szülő legyen a talpán, aki okos tud lenni ilyen helyzetben.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!