Kings Land – egy életstílus születése

2013. 08. 03. 11:01Golfpályát csinálni egyszerű – mondják az okosok – elveted a füvet, száz évig nyírod, és már kész is. Tasnádi-Sáhy Péter riportja Nagyvárad közelében, Köröskisjenő mellett járt utána egy a golf mellett repülést és lovaglást is kínáló kezdeményezés sikerreceptjének.



Mi lehetne könnyedebb nyári riporttéma egy golfpályán töltött napnál? – gondoltam, amikor főszerkesztőm kezembe nyomta a Kings Land Country Club tulajdonosának névjegyét, és lelki szemeim előtt rögtön mentás limonádét kortyolgató olvasók jelentek meg, akik kedvenc hetilapjuk mögé bújva az édes életen merengenek. Mint oly sokszor, amikor fejben előre, kényelmes klisékre alapozva megoldok egy témát, most is tévedek.
Elsősorban már az is érdekes, hogy egy vállalkozó szellemű magyar házaspár miként tudott Köröskisjenőn, Nagyváradtól 15 kilométerre golfpályát építeni, miközben rengeteg hasonló vállalkozás terve még rügykorában elhervadt. Jómagam is írtam már egy elvetélt próbálkozásról Vargyason, ahová turisztikai központot terveztek tizennyolc lukas golfpályával, helikopter leszállóval, de két év alatt egy hosszú sánc készült csak el, és nem valószínű, hogy lesz folytatás. Hozhatnék példát Arad mellől is, ahol a sokmillió eurós uniós támogatás ellenére sem lett semmi a merész álmokból.

A víz az első A klub éttermének tóra néző teraszán – hogy adjunk a dolce vita érzésnek is – a vállalkozást birtokló Kiss-Roth házaspárral beszélgetve aztán rájövök, a válasz egyszerű: átgondolt tervekre, elszánásra, sok pénzre és ennél is több energia befektetésre van szükség a sikerhez.
„Tudomásom van az eddigi próbálkozásokról, ha a tizedük megvalósult volna, tele lenne az ország ilyen létesítményekkel – mondja mosolyogva Kiss-Roth Lajos, a család és a vállalkozás feje. Mi saját forrásból, kisebb lépésekben haladunk, hat luk működik jelenleg, amit ősszel még hárommal bővítünk. Tervezünk egy szállodát építeni, ehhez fogunk – ha sikerül – először uniós forrást bevonni, előbb bizonyítani akartunk.”
Sok tényezőre kell figyelni, a vízre kétszer is. „Először is kell, hogy legyen, különben kisárgul a fű. Minden éjjel öntözünk, 700 liter vizet nyomunk ki percenként. Romániában nálunk működik egyedül profi öntözőrendszer, állíthatom, itt a legjobb a gyep minősége. Másodsorban gondoskodni kell az elvezetéséről, hogy ne tocsogjon a pálya,” – avat be a szakmai titkokba házigazdám.

A vízgazdálkodás sok helyen gondot jelent, ezért nem árt, ha minimum egy tó rendelkezésre áll, amihez nem egyszerű hozzájutni hatalmas tőkeinjekció nélkül, hacsak nincs némi vállalkozói finesz a tarsolyban. „Itt a nagy tó közepén, a nagytatámnak volt egy hektár kukoricása, amit örököltem, csak meg kellett látni, mire lehetne jó. Mostanra a terület sokszorosára duzzadt, de itt kezdődött minden. Kiadtuk bérbe egy kőbányának a területet kitermelésre, így komoly befektetés nélkül hozzá tudtunk jutni a mederhez, a szerződésben azt is rögzítettük, hogy a selejtből gátakat építenek. Azóta már így dolgoznak, 20 eurót kérnek a tóépítés négyzetméteréért, nekem még fizettek érte,” – meséli nevetve az ötletgazda. Külön szerencse, hogy a tavat egy kis patak futja körbe, ami folyamatos utánpótlást biztosít, frissen tartja a vizet, így nem algásodik és a halaknak is remek, tehát adott a profil újabb eleme, a horgászat. Ez sem a hagyományos módon, a Kings Land-ben kizárólag a sporthorgászat szerelmesei hódolhatnak hobbijuknak, akik a puszta élvezetért dobják be a horgot, és megelégszenek az étterem bőséges halkínálatával.

Relatív drágaság De kanyarodjunk vissza a golfhoz, tudni szeretném, van-e igény Romániában erre a még ma is az arisztokrácia privilégiumának tartott sportra. „Ha megnézzük Ausztriát vagy a skandináv országokat, ahol szinte minden községben van egy golfpálya, ezzel szemben Romániában 20 millió emberre jut öt, akkor látjuk, még van hová fejlődni. Megfigyeltem, hogy mindenki, aki kijön hozzánk, azzal indít, nem neki való ez a sport. Aztán elmagyarázzuk az alapokat, ütnek kettőt, végigvisszük őket pár lukon, és rögtön kérdezik: mennyi egy cipő, mennyi a tagsági.
Tévhit, hogy ez méregdrága sport. Nálunk 500 euró az éves bérlet, ami 9-10 aktív hónapra oszlik el. Egy jó minőségű felszerelés 300 euró, ami minimum 10 évig elég. Tehát semmivel sem drágább, mintha teszem azt, valaki síel, hisz Ausztriában egy napi bérlet sok helyen legalább 50 euró. Az igaz, ha az ember kinőtt egy szintet, szeretne több helyen golfozni a világban, akkor költségesebbé válik. De nem kifejezetten gazdag emberek is szoktak vakációzni.” – érvel Kiss-Roth úr, aki maga sem a golf szerelmeseként csöppent bele ebbe a világba. „Korábban én sem játszottam, a saját pályámon tanultam meg, ami nem egy szokványos belépő. Szeretem az olyan ötleteket, amit más kivitelezhetetlennek tart, tehát nem azt néztem, hogy nálunk nincsenek játékosok, hanem azt, hogy nincs hol játszani. Tudtam, hogy ez egy hosszú folyamat lesz, amíg beindul, immár 4 éve dolgozunk rajta. Az a nehéz, hogy egyszer idecsaljuk az embereket. Egyelőre ez egy zárt kör. A profik az egész országból jönnek már hozzánk, lelkes amatőrök pedig jellemzően a környékről. Tavaly minden szombaton kihoztunk cégeket az alkalmazottaikkal, hogy próbálják ki a játékot. Sok esküvőt, rendezvényt szerveznek nálunk az étteremben meg a sátorban, ezeket a vendégeket is mindig ingyen bevezetjük az alapokba, minden szélesebb körben igyekszünk bemutatni a sportot. Úgy 100-150 emberből egy-kettőt sikerül megnyerni. Tehát nagy befektetés kultúrát teremteni. A füvet hetente többször nyírni kell, rengeteg vegyszerre van szükség, négy munkás egyfolytában csak a pályán dolgozik. Jelenleg 70 tagunk van, de ez a pálya fenntartásához sem lenne elég a klub egyéb tevékenységei nélkül. Viszont Váradon és vonzáskörzetében, ami nekünk releváns lehet, él félmillió ember. Nem hiszem, hogy ebből nem fogjuk a mi 200-300 állandó kuncsaftunkat megtalálni. A hölgy, aki elment mellettünk, egy doktornő, biztos vagyok benne, hogy a következő száz évben tag lesz nálunk. Egyrészt szerelmes lett a golfba, másrészt tökéletesen otthon érzi itt magát. Egyre többen vannak így, akik aztán a céges rendezvényeinket is hozzánk hozzák, egyre több emberrel megismertetve a klubbot. Büszkék erre az életstílusra, és ez szerencsére ragályos.”
Meredeken felfelé Amikor épp áttérnék a klub kínálta másik két rekreációs tevékenységre, a repülésre és a lovaglásra, házigazdám félbeszakít: „Most szállt le a gép. Megy egy kört?” Nem számítottam rá, hogy ilyen nyalánkságok is terítékre kerülnek, de a pontos tájékoztatás jegyében élek a nagylelkű ajánlattal.
Kétszemélyes propelleres gépben vár rám Brânzaº Costin, a klub egyik pilótája. A fülkét nem az én méretemre találták ki, de végül sikerül elég helyet hagyni a botkormánynak, így miután a fülhallgatók a fejünkre kerültek, indulhatunk is. A gép a füves pálya felénél kissé megemelkedik, majd a dombok előtt egy éles balkanyarral meredeken elindul felfelé. Egész más érzés, mint az utasszállító gépek fedélzetén, valahogy a fej és a gyomor kevésbé tud lépést tartani a géppel, de inkább szokatlan, mint kellemetlen élmény. Felülről még hihetetlenebb, hogy dolgos kezek mit faragtak néhány év alatt a nagypapa kukoricásából. Két, méretes tó terül el alattam, mindkettőn móló, köztük a dombon az étterem. Mellette a golfpálya zöldell, csinos klubházzal az egyes luk elütőpontjánál, távolabb lovarda, és egy nagy karám. Nem sok időm marad mélázni, néhány kanyar után visszatérünk a földre, folytathatjuk a beszélgetést. „A kommunista időkben érdekes módon nagy támogatottsága volt a sportrepülésnek, de most messze nem áll olyan jól, pedig van benne fejlesztési lehetőség. Mi most az ejtőernyőzés irányába nyitunk, ennek mindenütt nagy sikere van, a bukaresti pályán húszezren ugranak évente. Februárban vettünk egy gépet, de iszonyatos nehéz az átiratás. Azt javasolták, jegyeztessem be Magyarországon, de ott sem könnyebb. Ha minden jól megy, a végére érünk, mire ez a riport megjelenik. Biharkeresztesen találtam egy remek oktatót, aki a tandemugrásokat végzi, igény esetén tanfolyamot is tud majd vezetni.
A lovakkal úgy indult a kapcsolatom, hogy megrúgott egy. Nagyon érdekelt, miért történhetett, elkezdtem utánanézni, persze kiderült, én voltam a hibás. Mivel nem találtam olyat, aki igazán értene a lovakhoz, kezdetben könyvekből lestem: hogy kell a lábakat tartani, hogy a kantárt, mi is az ember és a ló közötti kapcsolat.
Először lipicaiakat vásároltunk, de aztán rájöttünk, ezek igazából háborúra vannak kitalálva, még térden is tudnak menni előre ágyúdörgésben, ami remek, de nem feltétlenül teszi őket alkalmassá arra, hogy akár gyerekek lovagoljanak rajtuk. Végül a fríz lovakra találtunk, tökéletesen alkalmasak a céljainkhoz. Szelídek, könnyen taníthatóak, szemrevalóak.
Tehát a lovaglásnak is szeretnénk kultúrát teremteni, mivel a kollektivizálás nagyon lerontotta e gyönyörű állatok becsületét. A legtöbb emberben valami sovány, elkínzott állat képe él, pedig ez messze nem igaz. Indítottunk egy lovas akadémiát. Az egyszeri lovaglás a viszonylag drágább, 50 lej, mivel nem ez a prioritásunk, éves bérlet esetén viszont, heti kétszeri látogatással, 10 lejre jön ki egy alkalom.
Céljaink közt szerepel a lovaspóló meghonosítása is. A pálya és az egyéb infrastruktúra rendelkezésre áll, de egy komolyabb rendezvényhez legalább 100 ezer euró kell, ami nem könnyű, Románia egyelőre nincs teljesen felkészülve a póló meghonosításához szükséges gondolkodásmódra.”

Lendület és harmónia Lenne még kérdésem, de ekkor már a golfpálya klubháza előtt üldögélünk, és a frissen nyírt fű egyre jobban hívogat. Valószínűleg házigazdám is hallja a szirénhangokat, mert gyorsan a pálya felé terel, legalább ő is kiszakadhat a folyamatos teendőkből, játszhat kicsit munkaköri kötelességből. Mielőtt nekikezdenénk egy igazi játszmának, Gabriel Toader profi oktató, a golftanárok Európa bajnokságának tavalyi győztese gondjaira bíz. Gabi a driving range-re, a gyakorlópályára vezet, majd egy 8-as ütőt a kezembe adva elmagyarázza, hogyan is kéne használnom. Nem vészesen bonyolult. A játékos mindig az ütés síkjával párhuzamosan áll, a labda bal oldalán (jobbkezesekre vonatkozik a leírás), legtöbbször a test középvonala a labdára mutat. Térd rogyaszt, fenék kitol, vállak lazák (Gabi ezt egyszerűen majom póznak hívja), lendítés, majd miután a füvet súrolva eltaláltuk a labdát, szépen kereken lezárva a mozdulatot az ütőt a vállunk mögé emeljük. A lényeg, ne erőlködjünk, a lendület és a harmónia elég.
Tény, már önmagában az is élmény, ahogy az ember egy jól eltalált labda után néz, de mégis csak pontokért küzdeni az igazi. Mi párban játszunk, az egyik régi klubtag, egy váradi vállalkozó lesz a partnerem. Készségesen tanítgat ő is, hamar rögzül: hatos vagy nyolcas ütővel kezdek, a tee box (kezdő pont) illetve a green (a luk körüli pázsitos) közötti fairway-en jellemzően P vagy S jelű ütőket használok, végül a putterrel próbálom a lukba gurítani a labdát. Ez nem ilyen egyszerű, de kezdetnek bőven elég, örülök, ha társamnak nem kell egy-egy termetes fa alól mentenie. Egész jól belejövök, a harmadik luknál már azzal heccel, hogy ha nem ütök el a hölgyeknek kijelölt jó ötven méterre fekvő kezdőpontig, akkor meztelenül kell addig elmennem, de nem jön be a tréfa, pár méterrel meg is fejelem a célirányt.
Ha definíciót kéne gyártanom a golfra tapasztalataim alapján, valahogy így hangzana: hosszú séta friss levegőn, jó társaságban, az agyat tisztító testgyakorlással és a játék örömével fűszerezve. A játék eleganciáját szigorú etikett védi. Nem kell öltönyben játszani, de férfiaknál a hosszú vászonnadrág, galléros póló vagy ing, zárt cipő alapkövetelmény, emellett egy magára valamit adó helyről bárkit kipenderítenek, ha nem teszi vissza a kiütött fűcsomót, vagy nem gereblyézi el maga után a homokbunkert, amennyiben kénytelen belemászni. Az új sporttal együtt ezt a kódexet is meg kell ismertetni a játékosokkal. „Volt, aki felment a pályára cigarettával, és még a csikkeket is szétdobálta volna, de ezt is el lehetett rendezni szép szóval, sokszor már a régebbiek szólnak az újakra, ha valamit nem megfelelően csinálnak.”
A harmadik luknál feladom a küzdelmet, még a lovakra is kéne vetnem egy pillantást, s szeretném hagyni a háziakat végre dolgozni, este két esküvőt is le kell bonyolítaniuk.
Tizennégy ló él az istállóban, ebből kettő bértartásban. A frízek valóban barátságos állatok, több nyakat is végigvakargatok, egyedül a hatéves csődör, Arien boksza előtt tétovázom, tekintélyparancsolóan magasodik fölém, és némileg ingerült is, mert valaki egy zacskóval a kezében haladt el előtte, de nem kínálta meg semmiféle csemegével. Végül vele is összebarátkozom, közben nyelvével az összes sót begyűjti az alkaromról.

Hazafelé hosszan vizsgálom magam, miért is esett ennyire jól majd egy napot eltölteni ebben a nálunk szokatlan közegben. Magával ragadott volna a burzsoázia diszkrét bája? Gyorsan elvetem a vádat, merthogy hivalkodásnak még csak a nyomaival sem találkoztam a birtokon, minden térnek funkciója van, minden szeglet visszafogott, s ízlésről árulkodik. Egész egyszerűen jól esett látni, hogy bizonyos emberek merik hinni, hogy kishazánkban is lehetőséget kell teremteni a szabadidő magas színvonalú eltöltéséhez, mert széles körnek van, pontosabban lehet erre igénye. A kifinomultság pedig nem rossz hívószó, az pedig pláne örömteli, ha életstílussá válik, esetleg a sporton kívül más területeket is behint magvaival.

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!