Konfliktussal az egységesülés felé

2013. 08. 03. 10:40Ma már nyilvánvaló, hogy az EU hatékony működéséhez szükség van egy szorosabb kötelékre, a tagállamok szuverenitásának nagyobb fokú feladására. A gazdasági válság már korábban elképzelhetetlennek hitt módosításokat hozott, de a budapesti kétharmad unortodox demokrácia-értelmezése is ez irányba tolja Brüsszelt. Gál Mária írása.



A Tavares-jelentés kapcsán tulajdonképpen igaza van a magyar kormánynak, amikor azt kifogásolja, hogy a bizottság túllépte hatáskörét, s valamiféle ellenőrző mechanizmus létrehozását javasolta Magyarország és az Unió más tagállamai számára. Olyan mechanizmusét, amely az alapvető jogok helyzetét monitorizálná, ugyanis a testület azt állapította meg, hogy Magyarországon sérülnek az alapvető emberi jogok, veszélyeztetett a demokrácia, a sajtószabadság és olyan helyzet teremtődött, amelyben egyes etnikai csoportok nem érzik magukat biztonságban.

Precedens nélküli volt e vizsgálat, de a válasz is. Orbán Viktor Brüsszel elleni szabadságharcában kezdettől mögöttes gazdasági lobbiérdekeket feltételez, a multik és bankok támadását. Ezt már az első európai parlamenti vita után is kimondta, de ezúttal az országgyűlés elítélő határozatot fogadott el. Eddig nem volt arra példa, hogy egy tagállam nemzeti parlamentje elítélné az európait, mert neki nem tetsző döntést hozott. Ám gyakorlatilag mindegy, hisz konkrét jogi következménye sem a Tavares-jelentésnek, sem a budapesti kétharmad nyilatkozatának nincs, s nem lesz.

A nagy port kavaró jelentés mégis új fejezetet nyitott – egyértelművé tette, hogy szükség van valamiféle szabályozásra, s el is indult a gondolkodás a minden tagállamot érintő alapjogi helyzetet ellenőrző mechanizmus létrehozására. Ez tény és való, hogy amint Orbánék is kifogásolják, némiképpen érinteni fogja a nemzeti szuverenitást. De Brüsszel kénytelen lesz meglépni ezt a lépést, mert épp a magyar példa mutatja – a renitensekkel szemben tehetetlen az Unió, egyetlen eszköze a 7. cikkely szerinti, atombombának is nevezett eljárás lenne, amelyet érthető módon ódzkodik bevetni.

Templomban fütyölni A 2004-es, majd 2007-es keleti bővítés óta látszik, hogy az Unió nem számolt a félkész demokráciákból adódó esetleges gondokkal. A csatlakozási folyamat lépésről-lépésre leszabályozott, az új tagoknak teljesíteniük kellett minden feltételt ahhoz, hogy az európai klub tagjaivá válhassanak. Ezután hozzájutnak azokhoz a pénzekhez, amelyeket Brüsszel biztosít. Még Orbán is elismerte, hogy szükség van az uniós tagságra, ellenkező esetben nem lenne fejlődés és fejlesztés az országban. A tagállamok, főképp a keletiek, és mindenekelőtt Magyarország azonban úgy kezdték értelmezni a helyzetet, hogy a fejlesztési pénzek „járnak”, kötelezettség nincs. Budapest sorra hozza az aggályos döntéseket, visszamenőleges hatályú intézkedésekkel ingatta meg a jogbiztonságot, megkérdőjelezhetővé a demokratikus berendezkedést. Brüsszel csak a fejét csóválhatja. Pillanatnyilag ugyanis úgy vannak, mint a templomban fütyülő renitenssel – megkérhetik, hogy hagyja abba, ha meg nem teszi, vagy kitessékelik a templomból, vagy tűrik a zavart. Nem tessékelik ki, de tűrni sem fogják hosszú ideig.

Gazdasági téren fejlettebb az ellenőrző mechanizmus, gondoljunk csak a kötelezettségszegési vagy túlzottdeficit eljárásokra. Ám a gazdasági válság az e téren jelentkező hiányosságokat felszínre hozta, nyilvánvalóvá tette a gazdasági kormányzás szükségességét. A válságból adódóan el is kezdett módosulni az uniós hatáskör, olyan intézkedések születtek, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak az uniós szerződések módosítása nélkül. (A stabilitási paktum már bizonyos fokú szuverenitás feladással jár, mégis vállalták az eurózóna kormányai, távlatilag a többiek is.) Az elmúlt három évben jelentős eredményeket sikerült elérni az intézményesülés kiépítésében, de az uniós szintű tartós egyensúlyteremtő mechanizmusok még mindig hiányoznak.

Nincs eszköz Mi várható a Tavares-jelentés kapcsán? Magyarországról ugyebár már több vita folyt az EP-ben, azok során még ideológiai törésvonalak mentén szavaztak a képviselők. A Tavares-jelentésnél azonban már néppárti támogató szavazatok is érkeztek és sok néppárti tartózkodás is volt, ami azt jelzi, Orbán Viktor kormánya túllépte azt a határt, ameddig még pártérdekből szemet lehet hunyni.

Az ET is fontolgatta a magyar monitoringot. Igaz ugyan, hogy egy héttel a jelentés vitája előtt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése megállapította, hogy mégsincs szükség a Magyarország elleni monitoring eljárás elindítására, de az, hogy egyre több fórumon és egyre nagyobb gyakorisággal bukkan fel az ötlet, jelzi a baj nagyságát és valódiságát.

Orbán Viktor és Rui Tavares nagy szolgálatot tettek Európának, elindították a gondolkodást a gazdaságon túlmutató egységesülés felé. Brüsszel most olyan mechanizmus kidolgozását fontolgatja, amely biztosítaná, hogy az EU-tagállamok tartsák magukat a demokrácia és a törvényesség szabályaihoz. A magyarországi fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása Brüsszel és az Unió szeme láttára mindenkiben tudatosította, hogy az EU alapjogi és törvényességi válság felé tarthat, ami potenciálisan súlyos problémákat okozhat, főképp, hogy mindez egy amúgy is robbanékony helyzethez, egy gazdasági válsághoz társul.

Ma az Uniónak nincs eszköze arra, hogy alapelveinek és értékeinek sérelmeit kezelni tudja. De lesz. Lehet, hogy ehhez a szerződések módosítására lesz szükség, de azok a gazdasági kormányzás kiépítése miatt amúgy is előbb-utóbb sorra kerülnek. Isten és Brüsszel malmait ismerve inkább utóbb, de meglesz.

Ha asztalon a láb Karácsony Gergely volt LMP-s politikust, az Együtt 2014–PM (Párbeszéd Magyarországért) ellenzéki tömörülés egyik vezető személyiségét még a Tavares-jelentés előtt, a Viviane Reding igazságügyi biztos és az Orbán-kormány közötti vita idején kérdeztük arról, véleménye szerint tényleg Európa fekete báránya lett Magyarország, vagy Európa és az EU tud disztingválni? A magyar népnek, vagy kizárólag a kormánynak szól a kritika, amit Budapest következetesen az ország ellen intézett támadásnak minősít? Karácsony szerint az ország és a magyar nép megítélése továbbra is jó Európában, minden kritika, amit a kormány kap, az valóban neki szól. „Az más kérdés, hogy Orbán Viktor mindent elkövet annak érdekében, hogy úgy mutassa be, szabadságharc dúl Brüsszel és Budapest között. Én azt látom, jelenleg a brüsszeli bürokraták nagyobb lelkesedéssel védik a magyar emberek szabadságát, mint a magyar választott kormány” – fogalmazott.

Az ellenzéki politikust arról is kérdeztük, meglátása szerint várható-e szankció a Néppárt részéről a Fidesz irányába? (Robert Ficó szlovák miniszterelnököt első kormányzása idején saját pártcsaládja szankcionálta, az európai szocialisták felfüggesztették Smer tagságát.) Van-e bármiféle szankcionálási lehetősége Brüsszelnek? Karácsony emlékeztetet arra, hogy az Unió egy olyan rendszer, amely a konszenzuselvre épül. Arra, hogy az emberek, akik bekerülnek a közös asztalhoz, azok nem teszik fel a lábukat az asztalra. Arra viszont nincs szabály, hogy mi történjen akkor, ha valaki mégis felteszi a lábát az asztalra. Jelenleg nincs olyan szankció, amivel az Orbán kormányt a helyére lehetne tenni, anélkül, hogy a magyar társadalom ne jöjjön ki rosszul. Ezt mindenképpen el kell kerülni. Az viszont nagyon időszerű felvetés, – állítja Karácsony, hogy a saját pártcsaládja kezdjen valamit a Fidesszel. És ez lenne a szerencsésebb megoldás.


Precedens 2000-ből, a Jörg Haider eset

Az Európai Unió történetének legszigorúbb szankcióit Ausztria ellen hozta, 2000 februárjában, miután olyan koalíciós kormány alakult, amelyben helyet kapott a Jörg Haider vezette szélsőséges, jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) is. Az EU meghatározatlan időre minimalizálta a kétoldalú kapcsolatokat, az Unió és a tagállamok nem fogadták az osztrák kormánytagokat és nagyköveteket, s nem támogatták Bécs jelöltjeit egyetlen nemzetközi szervezetben sem. A nemzetközi bojkotthoz csatlakozott az USA, Kanada és Izrael is. A még nem uniós Magyarország, amelynek élén akkor épp az első Orbán-kormány állt, jószomszédi alapon támogatásáról biztosította Wolfgang Schüssel koalíciós kormányát.

Néhány héttel később Haider lemondott a pártelnökségről, helyét formálisan az alkancellár vette át. A szankciók megszüntetésének kikényszerítésére az osztrák kormány népszavazást helyezett kilátásba Ausztria és az EU viszonyáról. Májusban Benita Ferrero-Waldner osztrák külügyminiszter hivatalosan is kezdeményezte, hogy az EU küldje el megfigyelőit Bécsbe, akik ellenőrizzék, megsérti-e Ausztria a közösségi alapelveket és értékeket, s ha a szakértői jelentés nem emel kifogást, akkor a szankciókat oldják fel. A szeptemberre elkészült jelentés nyomán feloldották a szankciókat. A bécsi kormány ennek érdekében mindent megtett, az akkor kötelező konszenzusos döntéshozatalt pedig ellehetetlenítette Ausztria izolálása.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!