Ketyeg a szociális bomba

Nem átlátható a támogatási rendszer, a civil és az önkormányzati szféra együttműködése, a politikusok habitusán és nem a közpolitikán múlik a közösségi felelősségvállalás. Ezek voltak a marosvásárhelyi szociális kerekasztal következtetései, amelyet a Marosvásárhelyi Kulturális Központ szervezett a Bolyai Klubban. Parászka Boróka tudósítása.

Jelen volt Szász Zsuzsanna, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa, Koreck Mária a Maros megyei RMDSZ alelnöke, Ludescher László, a gyulafehérvári Caritas képviselője és Vargancsik Iringó az Alpha Transilvania Alapítvány programigazgatója. A vitát Sántha Ágnes szociológus, a Sapientia EMTE oktatója moderálta. A vártnál feszültebben folyt az érdekegyeztetés: nincs összhang sem Marosvásárhelyen, sem több székelyföldi önkormányzat, valamint a civil szervezetek között – derült ki az eszmecseréből. A polgármesteri hivatalt képviselő Szász Zsuzsanna védekező állásból nyitotta a beszélgetést, és elmondta: a mögötte álló intézmény mindent megtesz a rászorulók segítése érdekében, a legnagyobb problémának pedig az idősek elmagányosodását, a fogyatékkal élők helyzetét látják Marosvásárhelyen. Mindezeknek a rendezése azonban – tette hozzá Szász – nem lehetséges a civil- és egyházi szféra segítsége nélkül. Nehezen kezelhető gondot jelent az önkormányzat számára Marosvásárhelyen a szociális lakások hiánya.

Mit mutat a szociális térkép? Vargancsik Iringó az Alpha Transilvania Alapítvány programigazgatója elmondta: az általa képviselt szervezet 21 éve lát el szociális feladatokat a térségben. A szolgáltatásokhoz tartozik az ambuláns ellátás, a rehabilitáció és fejlesztő pedagógia, a nappali foglalkoztatás és a sérültséggel élők számára fenntartott, úgynevezett védett műhelyek fenntartása. „Komoly szolgáltatásokat nem lehet állami támogatás nélkül nyújtani” – hangsúlyozta Vargancsik Iringó, ám a támogatási rendszer nem működik tervszerűen és kiszámíthatóan. A szakértő hozzátette: ellentétben azzal, amit a polgármesteri hivatal munkatársa állít, nem feltétlenül az idősellátás jelenti a legnagyobb kihívást. Erre enged következtetni az a szociális térkép, amelyet Vargancsik munkatársaival közösen készített, s amelyből kiderül: a legkiszolgáltatottabb helyzetben a gyermeket nevelő, eladósodott középkorúak vannak, akiknek egzisztenciáját súlyosan érintheti a bevételkiesés vagy bevételcsökkenés.

Nincs érdemi kapcsolat Ludescher László, a gyulafehérvári Caritas munkatársaként régiós perspektívába helyezte a marosvásárhelyi szociális helyzetet, amely annak ellenére aggasztó szerinte, hogy a polgármesteri hivatal színes paravánnal próbálja elleplezni például a hidegvölgyi szegény (roma) telep visszásságait. Másfél évtizede van jelen a szervezet Marosvásárhelyen, és egyre nagyobb az igény a segítségre – összegezte a hozzászóló – aki megerősítette a polgármesteri hivatal munkatársát annyiban, hogy az otthoni betegellátás komoly gondot jelent, de ugyanígy segítségre szorulnak a helyiek a gyógyászati segédeszközök beszerzésében, és egyre kevesebben tudják kiváltani az ártámogatott gyógyszereket is. A legkevésbé azok a szolgáltatások kapnak figyelmet és támogatást, amelyek a veszélyeztetett körülmények között élők szinten tartását, megerősítését célozzák. Általános jelenség – hangsúlyozta Ludescher –, hogy nem mérik fel a prevenció fontosságát. Stratégiai fontossága van például a Caritas korai-fejlesztő foglalkozásának, ahol nem csak a csecsemőkori fejlődést követik és segítik szakemberek (sok óvodás- és iskolás korban felbukkanó nehézég, mozgáskoordinációs, figyelemzavaros probléma kiszűrhető, kezelhető ily módon), de ahhoz is hozzájárulnak, hogy a gyermeküket segítség nélkül nevelő anyák ne maradjanak magukra. 350-400 nő számára jelenti ez a fajta figyelem a kapcsolatot az aktív társadalommal. A Teréz Anya időseket foglalkoztató központban kétszáz ember vesz részt a különböző programokon, ez számukra nem jelent anyagi támogatást, arra viszont lehetőséget teremt, hogy a nyugállományban lévők ne váljanak inaktívvá, ne szigetelődjenek el, fennmaradhasson körülöttük a társasági-közösségi hálózati rendszer minimuma. Bár nő a terhelés a szociális rendszereken Marosvásárhelyen, ennek ellenére nincs érdemi kapcsolat a polgármesteri hivatal döntéshozói és a civil szervezetek között, – foglalt állást Ludescher, aki azt is mondta, érezhető az önkormányzat részéről a távolságtartás és a bizalmatlanság a nem kormányzati szervezetekkel szemben. A Caritas munkatársa pozitív és negatív példát is mondott az együttműködésre. Jó kapcsolatot sikerült kialakítani a gyergyóditrói, a marosszentgyörgyi, a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi önkormányzatokkal, ugyanez nem mondható el sem Sepsiszentgyörgyről, sem Kézdivásárhelyről.

Elzárkózni és tudomást nem venni Koreck Mária megerősítette Vargancsik Iringót, valamint Ludescher Lászlót abban, hogy nem hatékony a városházával való együttműködés, elsősorban azért, mert a helyi önkormányzatnak, ellentétben a megyeivel nincs szociális stratégiája. Így azt a kérdést sem lehet eldönteni, melyek például Marosvásárhely legégetőbb szociális problémái. A város ugyanis, – szögezte le Koreck Mária, nem „szegény”, a társadalmi konfliktusok, problémák kezelése is alaposabb elemzést igényel. A roma közösség ügyei például a nyilatkozatok szintjén elsőbbséget élveznek, valójában ezeket a hivatal nem kezeli kiemeltként, a gondok java része pedig nem csupán a roma felzárkóztatást, esélyegyenlőséget érinti, hanem jellemzi a helyi egészségügyi- és oktatási rendszer működésének egészét. Magas a magyarokhoz és a románokhoz képest a funkcionális analfabéták aránya a romák között, ezek a gyerekek bekerülnek az alsó tagozatra, elvileg lenne esélyük megtanulni írni, olvasni. Ez azonban nem következik be. Ahelyett, hogy felzárkóztatnák őket, számon kérhető lenne az elemi iskolai oktatás minősége és eredményessége, a leszakadóktól megszabadulnak. Az érintettek kimaradnak az iskolai rendszerből, a szakképzés sem integrálja őket, sem más foglalkoztatási rendszer figyelmére nem számíthatnak. „A lányok hamar az utcán találják magukat, a fiúk csellengenek. Csodálkozunk, hogy nő a bűnözési arány” – magyarázta a folyamatokat a Divers Egyesület elnöke, aki arra is emlékeztetett: óvatosan kell bánni minden, az integrációval kapcsolatos megnyilatkozással, mert a problémák gyorsan roma-ellenes érvként bukkannak fel, anélkül, hogy az ok-okozati összefüggéseket értenék.

Innen nem remélnek szavazatokat A bajok egyik magyarázata a szakértő szerint, hogy nem átlátható a szociális intézmények együttműködésének a rendszere, könnyen előfordul, hogy a rászorulók „eltűnnek” az oktatási és egészségügyi intézmények között, anélkül, hogy segítséget kapnának. „Kevés befektetésre és hatékony munkára lenne szükség ahhoz, hogy sok szociális problémát meg tudjunk oldani, mert a keretek adottak a segítségnyújtáshoz” – összegezte Korekc Mária, aki úgy látja, a segítő szakágban meghonosodott az „elzárkózni, és tudomást nem venni” attitűd a bajbajutottakkal szemben, ahelyett hogy a rendszerben dolgozók (és közpénzből fizetettek) a befogadás mikéntjeit keresnék. „Borzasztó, hogy a segítségnyújtást, a prevenciót kegyként biztosítják azok, akiknek ez a kötelessége, és akiknek azért kell ezt hozzáférhetővé tenni közpénzből, hogy megelőzhetőek és javíthatóak legyenek a társadalmi folyamatok hibái” – tette hozzá. Ahhoz, hogy értékelhető stratégiája legyen az önkormányzatnak, valódi közvitát kellene rendezni a kérdésben.
Szász Zsuzsanna cáfolta, hogy ne lenne az önkormányzatnak szociális stratégiája, és hangsúlyozta: a szociális támogatásokat, segélyezést mindig a törvényi előírásoknak megfelelően folyósítja a hivatal. A felszólalók viszontválaszukban elmondták: a juttatások folyósítása a jogszabályoknak megfelelően még nem jelenti azt, hogy a város rangsorolta volna, milyen szociális intézkedésekre lenne szükség, döntött volna a civil szervezetekkel való együttműködésről, átlátná a szolgáltató intézmények működését. Stratégia híján a támogatási rendszer sem átlátható, és az önkormányzati felelősségvállalás sem ellenőrizhető.
Ludescher László úgy látja, „szociális bomba” ketyeg, és a felhalmozódott konfliktusokat, gondokat azért sem sikerül rendezni, mert a politika nem remél szavazatokat ettől a szakágtól. S míg a helyi közigazgatás hárítja a felelősséget, kormányzati részről egyre nagyobb a nyomás az önkormányzatokon, hogy az eddiginél nagyobb feladatot vállaljanak át a problémakezelésből. A közönség soraiban helyet foglaló Schmitt Lóránd, a Maros megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője ezzel kapcsolatban hozzátette: nem csak önkormányzati, de kormányzati szinten sem látható, hogyan alakulnak az elképzelések, az sem egyértelmű, milyen stratégia mentén dönt a Ponta-kabinet szociális ügyekben.
A civil szervezetek és az önkormányzati intézmények is látják az összehangolt együttműködés fontosságát, az időszakos vagy hosszú távú együttműködésre is vannak pozitív példák. Nehéz piaci körülmények között is működnek védett műhelyek, a sérültséggel élők által fenntartott közkonyha szolgáltatásai aligha versenyezhetnek más szolgáltatásokkal, de az így fenntartott munkahely többeknek létérdek. Van példa arra, hogy a védett helyről végül „rendes”, nem sérültséggel élők számára fenntartott munkahelyre kerül valaki, de ehhez hosszas előkészítésre van szükség, szociális munkások segítségére. Szociális munkásból pedig kevés van.
Akad, aki mer és ki tud törni, beilleszkedik a kereső-önfenntartó társadalomba, és van, aki az ellátórendszerbe kapaszkodik, mert ezt hosszabb távon biztosabbnak tartja. Kis, társadalompolitikai szempontból védett oázisok vannak, az Alpha Transilvania, a Caritas, a Divers és a többi szervezet által elért eredmények nélkülözhetetlenek a térségi közösség fenntartása, működésképessége szempontjából. Ha azonban nincs kormányzati, önkormányzati támogatás a kezdeményezések mögött, bármikor instabillá válhat a rendszer. A végkövetkeztetést a polgármesteri hivatal eredményeit és politikáját következetesen védő Szász Zsuzsanna tudomásul vette. Rajta kívül azonban a szembesítésen nem volt jelen senki, sem az önkormányzati szociális hivatal vezetője, sem más döntéshozó. Azaz késve megérkezett az elődjét négy hónapja váltó alpolgármester, Peti András, ám szó nélkül, és idejekorán, a vita vége előtt távozott is.