Képregény kicsiknek és felnőtteknek

2016. 12. 18. 13:10

December 17-én, szombaton, második alkalommal rendeztek képregény-kiállítást Nagyváradon. A szó szerint színes eseményről Tasnádi-Sáhy Péter képriportja tudósít.

 

Nem állítom, hogy a Kosher kávézó Studio Act termébe tömegek gyűltek volna össze, viszont a kevéske kiállító annál lelkesebben pakolta ki a pultra féltve őrzött kincseit. Nem hiába, a gyermekkori szerelemtől talán a legnehezebb szabadulni.

 

Aki a 70-es illetve 80-as években töltötte a gyerekkorát a keleti blokkban, bizonyára sok emléket tudna felidézni ezzel a képpel kapcsolatban. Ha jól emlékszem, nekem is Pif és Herkules eredeti francia kiadványokban fellelhető kalandjain keresztül vezetett az utam a képregények világába.

 

Egy másik klasszikus, a jó öreg Alf, aki a macskák szőre alapján megmondja az évjáratukat is, mert ugye az ő bolygóján felfalják a kis szőrmókokat. (Már ha macskarajongó szerkesztőtársaimra tekintettel az Erdélyi Riport hasábjain le lehet írni ilyen blaszfémiát.)

 

Ezek itt kérem kincsek: a legnépszerűbb sorozatok Magyarországon megjelent első számai, talán még egy pókember hiányzik.

 

Ez a Pókember szám egy másik asztalról származik, és hatalmas eszmei értékkel bír: ez volt az első képregénysztori, amit ma már meglett férfi kiállítója 9 éves korában egy nyári táborban elolvashatott.

 

A középen látható amerikai X-men a 90-es években, amikor nem lehetett bármit megrendelni az eBay-ről vagy az Amazonról, egy ilyen eredeti darab egyenesen az Egyesült Államokból igazi kincsnek számított.

 

Ha már X-men, akkor itt a teljes sorozat a Magyarországon megjelent példányokból. Aki ezeket végiglapozza, elmegy a kedve a filmadaptációktól, főleg magyar szinkronnal. Most tényleg: hogy képes valaki Rozsomákot átkeresztelni Farkasnak???

 

A vásznon a kiállítás ideje alatt végig az első, kockánként rajzolt rajzfilm adaptációk peregtek a negyvenes, ötvenes évekből. Ez például egy olyan sztori, ahol Superman még nem tud repülni, hanem nagyokat ugrik. Akinek kis rálátása van a témára, tudja, a szuperhősöknek többször is átírt eredetsztorival rendelkező saját mitológiájuk van, ami nem csak kultúrtörténetileg érdekes, de kiváló vitatéma is.

 

A Watchmen és Vertigo füzetek két dolgot bizonyítanak egyszerre: egyrészt a képregény tényleg nem (csak) gyerekeknek szóló műfaj, illetve nincs az a hőskultusz, amit ne lehetne lerombolni.

 

Fenti tanulságokat könnyebb emészteni a Bence nevű gyermekember asztalánál, aki a Star Wars klónok háborúja témakörben rendelkezik komoly gyűjteménnyel. A dioráma csatajelenetei nem a történetet követik, hanem Bence fantáziájában születtek.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!