Kastély újratöltve

2015. 09. 23. 17:58

Egy műemlék újjászületett, munkahelyeket is teremtve az egyre inkább hátrányos helyzetűnek mutatkozó Erdővidéken. S miközben élénkül a turizmus, nemzetközi művészeti projektek futnak, fellendülőben a falu kulturális élete. A helyszín: Daniel kastély, Olasztelek. Fám Erika riportja.

 

Karam Alakhami iráni képzőművész műve

 

A felújításra szoruló, olaszteleki Daniel kastélyt 2009-ben vásárolta meg a Rácz család (Attila és Lilla), miután a korábbi tulajdonosok úgy gondolták, nem tudják az épületet fenntartani, megmenteni, ezért áruba bocsátották. Az épület új gazdái önerőből, illetve európai uniós pályázatok segítségével nekiláttak a kastélyszálló kialakításának, közben kulturális hasznosítása érdekében létrehozták a Daniel Kastély Egyesületet. Művészettörténészekkel, régészekkel, történészekkel, heraldikusokkal, restaurátorokkal együttműködve a kastélyban található értékek megmentése szerepelt az elsődleges célok között.

Még mielőtt a műemlék renoválása elkezdődött volna, megpezsdült a kulturális élet a 400 éves műemléképület falai között. Első körben a falu közösségi életét próbálták és próbálják gyarapítani, gazdagítani, így egyes rendezvények bár nem kizárólagosan, de elsősorban  a helyieknek szólnak, mint például régizene-koncertek, reneszánsz zenei rendezvények, középkori napok, előadások műemlékvédelem és falukép témakörökben.

Szabó Réka (Csíkszereda) alkotása

 

Kulturális elkötelezettségekkel

Kétirányú a Daniel kastély kultúrélete. Részben a helyi közösségnek szól, másrészt pedig igényes nemzetközi színvonalat képviselnek a rendezvények. Rácz Lilla, a kastély tulajdonosa arról beszél, hogy a kultúrát, mint adott, létező tényezőt kezelték, amikor úgy döntöttek,  hogy belevágnak a kastély felújításába, turisztikai hasznosításába. Hangsúlyozza, ez nem azt jelenti, hogy megörököltek egy, a kastély falai közt pezsgő kultúréletet, hanem inkább a kastély műemlékjellegéből, kulturális értékéből adódó felelősség ez, tehát egyfajta kötelesség diktálta a kulturális irányvonalat. A 2009-es kapunyitáskor, a helyi közösséggel való első találkozásukkor megerősítették azon álláspontjukat, hogy a továbbiakban sem zárt kapukat szeretnének emelni a kastély elé, hanem a turisztikai rendeltetés mellett teret engedni a helybéliek kulturális, közösségi eseményeinek, illetve ők maguk is partnerek szeretnének lenni ilyen megnyilvánulások szervezésében.

A nyitás magasabb színvonalon is működik, tágabb közönségnek szóló kulturális események szervezésére később került sor. Egyrészt a helyi kulturális események (régizene találkozók, kiállítások) pozitív élményeiből építkeztek, másrészt a továbblépés, továbbfejlődés vágyából, illetve abból a nem titkolt szándékból, hogy a kultúrát értő/értékelő közönséget szeretnének a kastélyhoz vonzani.

A NAP workshop zárókiállításán (Középen, fekete ruhában Rácz Lilla)

 

Világra nyitott kapuk

Az Erdélyi Művészet és Örökség Egyesület NAP műhelye és az olaszteleki Daniel Kastély Egyesület idén szervezte a NAP (Nature Art Projekt) Workshopot, amelynek keretében magyar (erdélyi és magyarországi), valamint perzsa képzőművészek hoztak létre sajátos, a helyhez alkalmazkodó alkotásokat. A tíznapos  alkotótáborban a kortárs művészet közös nyelvén próbálták megszólítani egymást távoli kultúrák. A perzsa művészet sajátos jellemvonása kortárs megnyilvánulásaiban a mélyen gyökerező hagyomány. Ez köszön vissza a performanszok, installációk, élő művészeti formák közvetítésével. Az adott környezetben, tájban, épített környezetben létrejövő environmentális és performatív jelenségek különös arculatát mutatták meg a Daniel kastélynak és környékének. Az esemény partnere volt Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, a Székely Nemzeti Múzeum, az Erdélyi Művészeti Központ (EMÜK), valamint a Teheráni Kortárs Művészeti Múzeum. A műhelymunkák dokumetációja, illetve korábbi alkotások rögzített lenyomatai képezték a EMÜK-ben a tábor után létrehozott kiállítás anyagát.

Az eseményt így összegzi Rácz Lilla: „A NAP workshop volt az első nagyobb szabású, általunk szervezett kulturális rendezvény,  így sok új tapasztalattal gazdagodtunk. A logisztika terén tanultakra itt nem térek ki, azokat az elkövetkező események szervezésénél hasznosítjuk, inkább két másik példát emelnék ki. Az egyik, az a pozitív érzelmi töltet, amelyet megtapasztaltunk, amelyet egy ilyen esemény nyújtani tud azáltal, hogy különböző háttérrel rendelkező, különböző kultúrákat képviselő emberek találkoznak, illetve nagy-nagy nyitottsággal viszonyulnak egymáshoz és a befogadó környezethez. A másik, amit megtapasztaltunk, és ami megerősíti bennünk azt a hitet, hogy a kultúrának, művészetnek igenis helye van a Daniel kastély háza táján, hogy létezik az az inspiráló erő, amit a művészek megtapasztaltak, ami árad a kastély környezetéből. A művészek is alátámasztották ezt, megérintette őket a hely szelleme. Az itt kapott impulzusok nyomán alakultak át az otthonról hozott elképzelések, és a hely hatása alatt születtek az alkotások. Mindenki talált magának egy inspiráló zugot a környezetünkben, ki egy padlásteret, egy szénáscsűrt, vagy akár a tempomkertet. Jó volt látni, amint a tábor végére összeállt a kiállítás és ahogyan ezek az alkotások beilleszkedtek a környezetbe. Ennek kapcsán már megfogalmazódott egy olyan gondolat, nevezhetnénk akár tervnek is, hogy a jövőbeni bővítésekben még inkább szerves helye lesz a kultúrának, új terek kialakításánál szerepet kap majd a művészet, illetve helye lesz egy kiállítótérnek is.”

A tulajdonosok tapasztalata szerint minőségi kulturális kínálatot, illetve hírnevet felépíteni, a köztudatba ekként bekerülni hosszabb folyamat eredménye, s úgy gondolják, ennek még az elején járnak. Lesz folytatás, jövő év elejéig további három művészeti alkotótábort, illetve kiállítást terveznek, és bíznak benne, hogy tudatos építkezéssel, kapcsolatok ápolásával, a színvonal emelésével egyre közelebb kerülnek a számukra fontos célközönséghez. A kastély tulajdonosai elmodták: van érdeklődés az általuk szervezett események, kulturális rendezvények iránt, ha nem is szállóvendégként, de vonzzák a látogatókat, viszik a hírüket, illetve szállóvendégeik is érdeklődést mutatnak a kastélyban zajló kulturális megnyilvánulások iránt, értékelik, mintegy többletként fogják fel azokat.

Iráni művészek, The masks we wear - performansz. Tomcsik Judit fotója

 

Fenntartható minőség

Pályázatok segítségével jöhetnek létre ezek a sajátos rendezvények, amelyek új színekkel gazdagítják a kastélyszálló illetve a település mindennapjait. Lilla a háttérmunkáról mesél: „Jelenleg az Izland, Liechtenstein és Norvégia által létrehozott alap támogatja a Living Castle (Élő kastély) elnevezésű kulturális projektünket, amelynek részeként művészeti alkotótáborok és azok zárókiállításai kapnak helyet a kastélyban. Július végén volt egy nemzetközi kortárs művészeti, természetművészeti workshop perzsa, erdélyi és magyarországi művészek részvételével, amit Péter Alpár képzőművész koordonált. Ugyancsak az ő művészeti vezetésével szervezünk október második felére egy festészeti alkotótábort a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának doktorandusz hallgatóival, illetve más erdélyi művészek bevonásával. Majd az egyik szobában található gerendás mennyezet díszítőfestésére szervezünk alkotótábort. Ezekkel párhuzamosan zajlik az Élő Kastély film- és fotótábor, melynek zárókiállítása jövő év elején lesz.

Az előkészítő munka valójában projektmenedzsment, olyan teendőkből áll, mint a pályázat megírása, annak időbeni és pénzügyi követése. Ide tartozik még a pályázatkiíróval való folyamatos kapcsolattartás, a közönség informálása, reklámanyagok készítése, sajtótájékoztatók szervezése. Másrészt ott van a művészeti előkészítés, amit a minőség biztosítása érdekében minden esetben szakavatott művészeti vezetőre bízunk. Ebbe a részbe csak irányelvek szintjén szólunk bele, hogy mi az Élő Kastély projekt általános koncepciója, a kastélyszálló lelkülete, ahogyan a régit, hagyományosat az újjal, modernnel próbáljuk ötvözni, mik azok a keretek, amikbe az adott kulturális megnyilvánulásnak konceptuálisan illeszkednie kell, valamint a pályázat által megszabott keretek (személyek száma, időtartam stb), de ezen felül a művészi koordonátor az, aki kitalálja, összerakja az egészet.”

A felújított Daniel kastély, háttérben Olasztelek temploma

 

Egy szállóvendég feljegyzéseiből…

A kastély aurája körüllengi Olasztelek levegőjét. Mintha vonzaná az arra járót. Patinája és restaurált frissessége visszahoz valamit abból, ami egykor volt és üdítően hat jelenléte. Életre keltett épület, amely számos új gondolatot, érzelmet ébreszt abban, aki ide látogat. Belépni a kastély kapuján érezhetően más, mint amikor bármelyik más szálloda, panzió udvarára lépünk be. Az impozáns  épület, a vaskos falak, az évszázados lépcsők, kövek, gerendák hozzák a múltat, miközben minden egészen modern. A szobák önmagukban nemcsak történelmi érdekességnek számítanak architekturális strukturájukkal, hanem olyan belsőépítészeti és formatervezési alkotások, amelyeket akár egy kiállítótér részeinek is tekinthetnénk. De ez nem kiállítótér, mert bármelyik szoba lehet néhány napra legbensőségesebb életterünk. Mondhatnám azt, hogy akár otthonunkká is válhat ez alatt, hiszen a hangulat családias, arisztokratikusan családias. Meghitt kis sarkok, igényesen visszafogott, egyszerű bútordarabok, pattogó tűz a kandallóban. Sokféle borból válogathat a vendég. Fehérrel terített asztal, házi készítésű lekvár a reggeli kávéhoz, amihez  a tejet a faluból hozzák. Erdélyi konyha, ahol a francia szakácsok tudományát is ismerik, a süteményt most sütötték, már tálalják is. A nap beragyog a teraszajtón. A szobában a vidéki arisztokrácia izlésvilágát idéző bútorok, textiliák. Mégsem idegen, merev, inkább lágy, befogadó közeg. Szerencsés vagyok. A lakosztályban, ahol megszálltam, ott  a falon a felújított freskó. Részleteiben maradt meg. Lenyűgöző. A 17. századi falfestmény az Erdélyi Fejedelemség Török Portai adójának beszolgáltatását ábrázolja, amelyen I. Daniel Mihály volt a főkövet. Utazás az időben. A fürdőszoba rejtve, kényelmét és minimalista szépségét a bárók is megirigyelték volna. Reggel kukorékolás ébreszt, a nehéz bársonyfüggönyök közt bekacsint a nap. Friss, tiszta, erdővidéki erős levegő. Egy kiadós séta után a Vargyas völgyében jó visszajönni ebédre, majdkiülni egy délutáni kávéra a kastélykertbe.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!