Búcsú Sike Lajostól

2015. 09. 23. 13:56

Nézem, éppen egy hete közöltük utolsó jegyzetét, a Maszol.ro oldalon pedig még szombaton is jelentkezett. Reméltem, találkozunk a múlt hét végi sajtós hétvégén Nagykárolyban, már csak azért is, hogy megbeszéljük, elküldenénk a kötetéből a kiadóban maradt néhány példányt. S talán még pálinkájával, a nevezetes Tigristejjel is koccinthatunk. Ha már beígért vizitjeink elmaradtak.

Sike Lajos Kőszegremetén született 1938 nyarán, a hatvanas évek elején egy ideig faipari mérnökként Bihar megyében is dolgozott. Aztán 1965-ben, egy tehetségkutató pályázat nyerteseként lett az országos napilap, az Előre munkatársa, kötelezte el magát egy életre a lapnál, annak későbbi változásait is hűségesen követve. Hiszen 1990 után dolgozott tovább a Romániai Magyar Szónál, aztán az Új Magyar Szót tudósította, s kitartott a mai online változat mellett is, mint szorgalmas tudósító, publicista. Az Erdélyi Riportnak is kezdettől állandó munkatársa, sok-sok riport, interjú, publicisztika szerzője. S büszkén mondhatom, jóbarátunk. Legutóbbi kötetét is a Riport kiadó publikálta. Közben dolgozott a Szatmári Friss Újságnak is. Jellemző volt rá az igazságérzet, fontos témája volt a környezet védelme, illetve Széchenyi István alakja, emlékezete.

Ötven éven át szolgálta a sajtót, bátran nevezhettük az erdélyi magyar újságírás doyenjének. Nem véletlen, s öniróniáját jellemzi, hogy a drótposta címében is szerepelt az, hogy öreg firkász.

Jó két esztendeje, 75. születésnapján a szatmárnémeti Filharmónia termében mutattuk be A lopakodó riporter címmel válogatott írásait tartalmazó kötetét. Akkor azt mondtam Róla: „A jó riporter olyan, mint egy minőségi anyagokból varrt cipő. Elnyűhetetlen. Sike Lajos, aki jó fél évszázada, hogy elkötelezte magát az újságírás mellett, tizenharmadik kötetében az élet valamennyi területét bebarangolja: minden műfajban, minden témában otthonosan mozog. Ha kell, a tényfeltárásban erős, máskor a humor eszközével él, megint máskor elgondolkodtatni igyekszik. És amit még illik elmondani róla: ízig-vérig szatmári lokálpatrióta, akiben erősen munkál a társadalmi igazságérzet és az okos nemzeti elkötelezettség.”

Drága Lali, kedves Öreg Firkász! Máris hiányzol!

Szűcs László

Sike Lajos temetése pénteken, szeptember 25-én 12 órától lesz Szatmárnémetiben, a vasút melletti református temetőben



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!