Hogyan tovább, csángó gyermekek?

Bombaként érte a közvéleményt a hír, hogy leköszönt a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének teljes vezérkara, és a moldvai magyar oktatás lebonyolítását a magyar kormány a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségére bízta. A történteknek Cseke Péter Tamás és Szilágyi Aladár járt utána az Erdélyi Riport 2012/5. számában.

Ideiglenesen a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) bízta meg a magyar kormány a moldvai csángó oktatási program lebonyolításával, mert úgy ítélte meg, hogy a feladatot eddig ellátó Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) megbízhatatlanul gazdálkodik a magyarországi támogatásokkal. A Bethlen Gábor Alap a továbbiakban nem finanszírozza az MCSMSZ működését, ezért a szövetség vezetősége testületileg lemondott. A döntés hátterében pártlogika is húzódhat: Budapest az „új nemzetpolitika” jegyében a határon túliaknak szánt támogatások felhasználását a Fideszhez lojális szervezetekre bízza.

A csángószövetség segélykiáltása Arról, hogy Budapesten valami készül, nem az ügyben illetékes nemzetpolitikai államtitkárságtól, hanem a csángószövetségtől szerzett tudomást a közvélemény. Az MCSMSZ vezetősége január végén közölte: vállalhatatlan döntés előtt állnak, amelyre egyetlen megoldás a lemondásuk lehet.

Távozásukat indokló közleményükben felidézik: a Moldvai Csángó Oktatási Programot az MCSMSZ alapította, bővítette és működtette az elmúlt 11 évben oly módon, hogy 0-ról 25 falura növekedett a helyszínek száma, 0-ról 2200-ra az oktatott diákok száma, közben működtették a magyarul tovább tanuló diákokat befogadó Csíkszeredai Csángó Bentlakást, illetve sikerült hét településen saját Magyar Házat építeniük vagy vásárolniuk. „Mindezt nagyon nehéz körülmények közt értük el – közben sikerült a román hatalommal, többséggel is kialakítani egy olyan viszonyt, amely a működésünkhöz szükséges (nem szeretnek, de elviselnek bennünket, hagynak működni)” – tették hozzá. Közleményük szerint 61 alkalmazottal működtek, 140 millió Ft-os éves költségvetéssel, amelynek felét biztosította a magyar állam, a másik felét kis támogatóktól gyűjtötték össze.

A felhők január elején kezdtek gyülekezni a szövetség fölött, támogatási szerződésük a Bethlen Gábor Alappal a múlt év végén lejárt, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) Nemzetpolitikai Államtitkársága részére küldött támogatási kérelmükre pedig választ nem kaptak. Akkor döbbentek rá, hogy 2012-es működésük ellehetetlenült, amikor Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a nemzetpolitikai államtitkárság vezetője közölte velük: két magyarországi alapítvány Romániában egy újabb alapítványt szeretne létrehozni, a moldvai magyar oktatás ügyére szánt állami támogatást pedig az MCSMSZ helyett ez az új szervezet kapja.

A csángószövetség vezetői szerint félreállításuk ürügyéül az MCSMSZ-nél talált pénzügyi rendellenességeket használja fel a nemzetpolitikai államtitkárság. „A magyar kormány átfogó ellenőrzésnek vetette alá az MCSMSZ-t, a vizsgálat elvégzésére a Teleki László Alapítványt kérték fel, a vizsgálat kimutatta, hogy az elmúlt években az MCSMSZ-nél nem volt visszaélés, nem számoltunk el bizonyos tételeket több helyre, a kapott támogatásokat rendeltetésszerűen használtuk fel. Ugyanakkor több formai hiba is a felszínre került, ezek helyrehozatalát haladéktalanul elkezdtük és néhány hónap leforgása alatt kiküszöböltük” – közölték a csángószövetség vezetői.

Beszámolójuk szerint az ellenőrzések után az MCSMSZ vezetőségétől „lehetetlent kértek”: a csángószövetség elnöke február 2-án, Budapesten írjon alá egy olyan dokumentumot, amely révén a két magyarországi alapítvánnyal legyenek társalapítói egy új alapítványnak; a két alapítvány 1000-1000 lejes alapítói tőkéje mellé kerüljön apportként az új alapítványba az MCSMSZ teljes vagyona (százmillió forintos nagyságrend); az ötfős kuratóriumban az MCSMSZ-nek viszont csak egy képviselője legyen.

„Az MCSMSZ vezetőségének azonban a szabályzatok és a romániai törvények értelmében nem áll módjában ilyen horderejű kérdésekről egyedül döntést hozni, ehhez az évente egyszer összehívandó küldöttgyűlés határozata szükséges, amelynek megszervezése az alapszabály szerint legalább egy havi előkészületet igényel. (…) Ezért a vezetőség úgy döntött, hogy tisztségből és munkaviszonyból egyaránt felmondunk. Sok éven át legjobb tudásunk szerint szolgáltuk a moldvai magyarság ügyét, most azonban vállalhatatlan döntés elé lettünk állítva” – indokolták lemondásukat.

Répás: káosz és rendetlenség A nemzetpolitikai államtitkárság csupán a kollektív lemondás nyilvánosságra kerülése után osztotta meg a közvéleménnyel a magyar kormány szándékait és indokolta meg, miért nem kíván a továbbiakban együttműködni a csángószövetséggel. Répás Zsuzsanna felidézte, hogy amikor átvették a kormányzást, átvilágították a támogatásokat, és az MCSMSZ által működtetett program kapcsán gyanúk merültek fel, ezért vizsgálatot rendeltek el. A vizsgálat azt mutatta, káosz és rendetlenség van a szövetség elszámolásaiban. Jelezték az MCSMSZ-nek, hogy a feltárt hiányosságok miatt nem tudják az eddigi támogatási formát folytatni. Répás szerint pénzügyileg jobban ellenőrizhető formát kell találni, ezért javasolták az új alapítvány létrehozását. A helyettes államtitkár sajnálatának adott hangot, hogy az MCSMSZ vezetése erre lemondással reagált. „Úgy érezzük, cserbenhagyták azokat a gyerekeket és szülőket, akik továbbra is számítanak az oktatásra” – jelentette ki.

Répás hangsúlyozta: folytatódik a moldvai csángó magyarok oktatási programja, a tanárok megkapják a fizetésüket, és a gyermekek is ugyanúgy részt vehetnek a magyarórákon, mint eddig. Közölte: az oktatási programot a jövőben működtető alapítvány létrejöttéig a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége nyújt segítséget.

RMPSZ: átmeneti megoldás Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke szerint februártól április végéig látják el a moldvai csángó oktatási program felügyeletét és irányítását. A Krónikának elmondta, hogy ez idő alatt kellene az illetékeseknek „konkrét és használható megoldást” találniuk a jelenlegi „bonyolult helyzetre”. Hozzátette, bármi legyen is a megoldás, április után sem szeretnék cserbenhagyni moldvai kollégáikat, hiszen fontosnak tartják a csángóföldi magyar oktatási programot.

Az RMPSZ elnöke azt is hozzátette, hogy az oktatási tevékenységet a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) leköszönt vezetőségével közösen kívánják biztosítani. Az RMPSZ szerződést köt a program oktatóival és a csángószövetség oktatási programban részt vevő tagjaival. A programhoz továbbra is a magyar kormány nyújtja az anyagi fedezetet.

Hegyeli: nem vitázunk Budapesttel Az MCSMSZ ügyvivője, Hegyeli Attila az Erdélyi Riportnak elmondta: tudomásul vették a budapesti döntést, s már tanácskoztak az RMPSZ elnökségével. „A folyó ügyek adminisztrálását egyelőre tovább visszük, most is itt vagyunk székhelyünk irodájában, de immár munkanélküliekként, ingyen, kötelességtudatból dolgozunk. Kifizetjük a villanyszámlákat, egyéb rezsiköltségeket, ha lesz miből. Konzerváljuk a rendszert, amíg valaki átveszi” – mondta Hegyeli. Kérdésünkre, hogy mikor érlelődött meg az MCSMSZ vezetőségében a lemondás gondolata, közölte: már egy éve kilátásba helyezték, ha nem sikerül egyeztetniük a rájuk nyomást gyakorló budapesti illetékesekkel. „Döntésünk nem érhette meglepetésként őket, hisz előzetesen írásban is jeleztük a szándékunkat” – válaszolta Hegyeli.

Az ügyvivő beszámolt arról, hogy a moldvai oktatási program tanárainak egy csoportja nyilatkozatban állt ki az MCSMSZ vezetése mellett. „Az elmúlt napokban kaptunk bőven hideget is, meleget is. Nemcsak a pedagógusok álltak mellénk, hanem számos külföldi támogatónk is, akik ismerik eredményeinket. Nem mi hoztuk ilyen helyzetbe a szövetséget, de nem volt más választásunk. Innentől kezdve nem a mi felelősségünk a tevékenység folytatása” – magyarázta.

Hegyeli nem tudja elképzelni, hogy az oktatási program miként működhet tovább budapesti távirányítással. „Mi tizenkét év alatt felépítettünk egy rendszert. Minden évben egyre több helyszínen, egyre több pedagógus tanított magyar nyelvre, mind több és több gyermeket. Megtettük, ami tőlünk tellett, de a jelenlegi helyzetben mi túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy továbbléphessünk. Többször kijelentettük, hogy mi nem akarunk elvtelen vitába keveredni a magyar hatalommal, harcoltunk már eleget a románokkal, annak semmi értelme nincs, hogy a magyar kormánnyal is ezt tegyük” – jelentette ki.

Az anyagi rendellenességeket feszegető kérdésünkre a korábbi közleményükbe foglaltakat idézte. „A tavalyi ellenőrzés során megállapított formai, főleg könyvelési, adminisztratív jellegű hiányosságokat, olyanokat, mint bizonyos szabályzatoknak a kidolgozása, a leltárok aktualizálása, jobbára pótoltuk, de vannak olyan elvárások is, amelyeknek nem tehettünk eleget. Például a leépítésekre vonatkozó igényeknek, hiszen így is nehezen tudtunk eleget tenni a szerteágazó feladatoknak. Nem leépíteni, hanem ellenkezőleg: továbbépíteni kellene. Azért sem érthettünk egyet minden reánk kiosztott intézkedéssel, mert a mindenkori magyar kormány csupán a támogatások felét biztosította, a többit nekünk kellett felhajtanunk” – mondta Hegyeli Attila.

Kovács Péter: ez politikai lépés volt Az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter politikai indíttatásúnak véli a budapesti kormánynak a csángószövetséggel szembeni eljárását. „Ugyanaz történt, ami az oktatási-nevelési támogatási programot lebonyolító Iskola Alapítvánnyal” – magyarázta az Erdélyi Riportnak. A főtitkár szerint az MCSMSZ-ről nem mondható az, hogy RMDSZ-közeli lenne, akkor sem, ha egyik alelnöke a szövetség bákói szervezetének elnöke. „A szervezet vezetői nem RMDSZ-, hanem csángóoktatás-pártiak. Csak az lehet velük Budapest baja, hogy nem elég lojálisak a kormányhoz” – mondta Kovács.

A főtitkár szerint a csángó oktatás helyzetén közösségi összefogással lehetne segíteni. „Ha minden erdélyi magyar ember adományozna egy lejt, az megoldaná az MCSMSZ évi költségvetését” – jelentette ki. Az RMDSZ megpróbál lehetőséget nyújtani arra, hogy „a tehetősebb magyar emberek”, vállalkozók anyagilag járulhassanak hozzá a csángók magyar oktatásának finanszírozásához.

Pásztor Gabriella: ne üljünk ölbe tett kézzel Az RMDSZ vezetői értetlenül állnak a budapesti döntés előtt. Markó Béla miniszterelnök-helyettes oktatási tanácsadója, Pásztor Gabriella szerint „nem lehet ölbe tett kézzel nézni, ami történik”.

Az Erdélyi Riportnak elmondta: egykori oktatási államtitkári minőségében, de korábban is, tanárként, tanfelügyelőként megismerte a csángókérdést, több ízben járt Bákó megyében. „Minden, amit a csángószövetség nyilatkozott, helytálló, hiszen megvannak és jól működnek a Magyar Házak, 2200 csángó gyermek tanulja a magyar nyelvet, a szülők kérésére körülbelül a felük immár iskolákban, intézményes keretek között. Hosszú és kemény tapasztalatokkal kikövezett út volt, amíg eljutottak eddig.”

Pásztor Gabriella úgy érzi, nem lett volna szabad megsérteni az MCSMSZ-t azzal az állítással, hogy cserbenhagyták a csángó gyerekeket, mert ez nem igaz. „Az viszont helytálló, amit a szövetség vezetősége a lemondásával jelzett: nem lehet úgy irányítani egy egész népesség sorsát, hogy aki a pénzt adja, az diktáljon, hiszen nem ismerik a helyi sajátosságokat. Azt sem látom helyesnek, hogy a teljes körű ellenőrzést a Teleki Alapítvány végezte el, az a magánalapítvány, amelyik a kormányzati döntés alapján egy ugyancsak Magyarországon működő csángó alapítvánnyal együtt az MCSMSZ helyébe lép” – magyarázta az Erdélyi Riportnak.

Gál Mária: ez diktátum Gál Mária budapesti újságírónak a Határon Túli Magyarok Hivatala, majd a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya munkatársaként rálátása volt a romániai magyar támogatáspolitikára és az elszámolásokra is. A határon túli szervezetek elszámoltatásáról úgy véli, a HTMH – Illyés Közalapítvány – Apáczai Közalapítvány idején, 2006-ig ez viszonylag egyszerű feladat volt. „A szervezetek viszonylagos önállóságot-szabadságot élveztek az elszámoltatásban is, a törvényes keretek között tekintettel tudtak lenni arra, hogy a támogatottakat saját országaik szabályozása, jogi környezete is köti, felépítésüket, működésüket ez a külső jogszabályi környezet határozza meg” – magyarázta. Szerinte 2006–2010 között vált nehézkéssé az elszámoltatás, miután a nemzetpolitika a Miniszterelnöki Hivatalhoz került.

Szerinte a jelenlegi, névlegesen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár irányította, valójában a Gál András Levente, a KIM volt közigazgatási államtitkára által uralt új nemzetpolitika szemében eleve mindenki gyanús volt, aki az elmúlt nyolc évben nagyobb arányú támogatást kapott, s „a nagy fogás reményében” elkezdték a helyszíni ellenőrzéseket. „A főellenőr Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója volt. Azt már tudjuk, hogy a nagy fogás elmaradt, közel két év alatt nem akadt egyetlen olyan támogatás sem, amelyet a folyamatos vádaskodás ellenére visszaélésként fel lehetett volna mutatni. Azt viszont nem tudjuk, hogy az ellenőrzéseket miért éppen a Teleki László (magán) Alapítvány végezte. Eddigi tevékenysége konferenciák rendezésére, publikációkra korlátozódott, honlapjukon semmi sem utal arra, hogy pénzügyi-számviteli, auditálási tevékenységet folytatnának, így érthetetlen, miért épp ez az alapítvány végezte Kárpát-medence-szerte ezeket az ellenőrzéseket, jogosan merül fel azok hitelessége, szakszerűsége” – mondta az újságíró. Szerinte az MCSMSZ esetében még inkább aggályos mindez, mert itt a bíró egy személyben a hóhér is volt. „Etikailag rendben van az, hogy az auditot az végzi, az találja meg a hibákat, akit ennek következtében nevezhetnek ki a jövendőbeli támogatások kezelőjének? Ez eléggé sántít, ahogy az is, hogy mindezt anyagi ellenszolgáltatásért tette Diószegi és a Teleki Alapítvány. Az ítélet pedig példát statuáló mindazok számára, akik nem állnak be a sorba” – szögezte le Gál Mária, hangsúlyozva: a csángószövetségnek nem volt elszámolatlan pályázata, a támogatások felhasználásának jogszerűségét nem kérdőjelezte meg senki.

Szerinte az új alapítványnak nagy valószínűséggel lesz szabályzata, sok, az ügy iránt elkötelezett alkalmazottja „egy szép budapesti irodában”, de hogy ki fogja a helyszínen meggyőzni a szülőket, hogy nem kell félni a pap vagy a polgármester fenyegetésétől, vagy ki fog tárgyalni – természetesen románul – a helyi hatóságokkal, az számára rejtély. „Hegyeli Attila átköltözött a Csángóföldre, mert ezt az oktatási programot másképpen nem lehet életben tartani csak akkor, ha a körülmények, a nyelv és a viszonyok ismeretében jogában áll önállóan meghozni a döntéseket. Ott és akkor, amikor kell, nem ezer kilométeres távirányítással.”