Halló, ott Brüsszel?

2016. 01. 12. 14:22

#CALLBRUSSELS – ez az a belga turisztikai kampány, amiről mi is számot adtunk Hír plusz komment rovatunkban. A lényege, hogy hétfő estig az interneten keresztül ingyenesen lehetett hívni három, Brüsszel turisztikai nevezetességeinél felállított telefont, amiken keresztül a járókelők válaszoltak, milyen az élet arrafelé manapság. Az egyik helyszín a Molenbeek negyed volt, ahol a párizsi terrortámadás kitervelői közül többen bujkáltak. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

 

A Mont des Arts, ahol sikerült egy francia turistával távbeszélgetésbe elegyednünk

 

Szinte már réginek számító közhely, hogy az interneten keresztül könnyen kapcsolatot teremthetünk a világ bármely táján élő emberekkel, sőt, virtuális térképek, kamerák segítségével be is barangolhatjuk azokat. Emellett sokakban él, vagy könnyen feléleszthető a vágy, hogy a sarki fűszeres mosolyogva megerősítse, a kiválasztott csülök bizonyára az elérhető legfinomabb, amit a bablevesbe tehet. Azt hiszem, ez a két komponens – röviden: modern technika és személyesség – volt a visit.brussels (a brüsszeli turizmusért felelős iroda) receptjének két fő eleme, amivel a város nevét igyekeztek elszakítani a terrorizmustól, mivel mióta kiderült, hogy a novemberi párizsi támadások kitervelői a város Molenbeek negyedében bujkáltak, a látogatók száma érezhetően visszaesett.
Természetesen abban a pillanatban, hogy értesültem az akcióról – ez sajnos csak hétfő reggel történt – azonnal biztos voltam benne, hogy benevezek a játékba, bár, az itthoni viszonyokból kiindulva – némileg szkeptikus voltam az ügyben, hogy bárki is felvesz-e egy utcán csörgő telefont, amibe nem tudja, ki fog beleszólni.
A legnagyobb nehézséget aztán nem ez okozta, hanem sokkal inkább az időjárás, aztán pedig – lássanak csodát – a vonalak túlterheltsége.
Az előbbi teljesen kifogott rajtam, hiába kattintgattam délelőtt tizenegytől majd két órán keresztül, sem a Mont des Arts-nál, sem a Flagey térnél, sem a Molenbeeknél nem válaszoltak a hívásomra, sőt alig tűnt fel valaki a telefonok környékét élő közvetítésben mutató webkamerák biztosította képen. Számtalanszor végig kellett hallgatnom egy robothangtól, hogy egy brüsszeli hamarosan boldogan elmeséli nekem, milyen az élet manapság a városban, csak várjak türelemmel, mígnem hárompercenként udvariasan elbúcsúztak tőlem, mondván, sajnos senki sem jelentkezett. Ha nem mindenre elszánt újságíróként próbálkozom, aki elhatározta, a penzumát igenis ezzel a témával fogja letudni, mert mennyire jó már, hogy nem kell kimozdulni a lakásból egy izgalmas riporthoz, bizonyára kellemetlen szájízzel adom fel a telefonálgatást, azt gondolva, hogy minden ellentétes híresztelés ellenére Brüsszel tényleg elnéptelenedett.
Másodszor délután ötkor futottam neki, és a Mont des Arts-nál már harmadik próbálkozásra sikerrel jártam. Pontosabban csak félig, hiszen

a beszélgetőtársam nem helyi, hanem egy turista lett:

az ötven körüli Jean-Luc Bordeaux-ból, aki, a webkamera tanúsága szerint, egy ifjú hölgy társaságában korzózott…

 

A három helyszín Brüsszel térképén

 

Felteszem tudta, mi a kampány témája, mert azonnal a tárgyra tért: minden nyugodt, sehol egy terrorista, hiszen mint a hírekben is láthattam, elfogták őket, azért volt az akció, a város pedig igazán gyönyörű, érdemes ellátogatni. Később azt is bevallja, hogy csak most ilyen bölcs, a támadások előtt vette meg a repülőjegyet, és bizony hezitált egy kicsit, de örül, hogy nem ült fel a pániknak. Aztán elbúcsúzott, mondván ez az utolsó napjuk, és mindjárt sötétedik, sok még a látnivaló.
Ezen felbuzdulva négy további órán keresztül próbáltam telefonvégre kapni valakit, a másik két helyszínről, de kábé száz próbálkozással sem jártam sikerrel. Hol nem csöngött rendesen ki, és hiába hallóztunk a kedves ismeretlenekkel a vonal túloldalán (én ugye, láttam őket), hol pedig nézhettem a csengő telefon mellett, ahogy a brüsszeliek másokkal beszélgetnek. Egy ideig idegesített, aztán ezt is elkezdtem nagyon élvezni, sőt, kifejezetten meghatódtam. Fiatalok, idősek, férfiak és nők, mindenféle népcsoportok képviselői egymás példáján felbuzdulva több esetben sorban álltak, hogy idegenek kérdéseire válaszolva, felteszem, szép dolgokat mondjanak a városról, ahol élnek, vagy csak éppen jól érzik magukat.
Azt nem tudom, hogy az akciótól a turizmusban pozitív változás áll-e majd be, de az biztos, hogy az Unió fővárosa megmutatta a világnak, hogy igazából kedves, mosolygós, másokra kíváncsi emberi arca van. Ez annyira mindenképpen elég, hogy egy időre új erővel töltse fel a még mindig reménykedőket.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!