Remekművek a rács mögül

2016. 01. 12. 21:16

Messze lepipálja a legnagyobb hazai kiadókat és tudományos műhelyeket a kötetenként harminc nappal rövidebb büntetést lehetővé tevő romániai büntetésvégrehajtás. Az ítéletek mérséklésének szolgálatába állított alkotói kedvet egy könnyelműen alkalmazott jogszabály fokozza. A kormány most el kívánja zárni a könyvcsapot. Szűcs László írása.

 

Kevés dologban vagyok olyan biztos, mint hogy olvasóink zöme aligha olvasta végig a 2013 júliusában elfogadott 254. számú büntetés-végrehajtási törvényt, ami ezekben a napokban a figyelem középpontjába került Romániában. Bizony, nem könnyű feladat átrágni magunkat a közel kétszáz paragrafusból álló, a téma minden részletére kiterjedő szöveghalmazon, hogy megtaláljuk a mindössze két és fél sort, ami miatt most áll a bál. Ez a két és fél sor verte ki a biztosítékot a Korrupcióellenes Ügyészségtől (DNA) a kormányig, mindenki ezt a hülyén alkalmazott 96. cikkely 1/f bekezdést vizsgálja, ami lehetővé tette, hogy az elítéltek által publikált könyvek, tudományos munkák, találmányok, újítások egyenként harminc nappal mérsékeljék a letöltendő büntetést. Az elv szép, csak éppen a rendelkezés szabályozatlansága tette lehetővé, hogy elsősorban politikusok és más elítélt celebek a lehetőséggel visszaéljenek, s csekély tudományos értékkel rendelkező dolgozatok özönével kurtítsák az időt, amit a rácsok mögött kell tölteniük.

Ráadásul nem volt elegendő a visszaéléshez az ihletett rabok írói vénája, kutatói elhivatottsága, hisz sok-sok szakértő, egyetemi tanár, kiadói szerkesztő ajánlása, továbbá a műveket s az enyhítéseket automatikusan jóváhagyó hivatalnokok jóindulata is kellett ahhoz, hogy extrém esetben akár háromszáz nappal is csökkenjen a tudós rab letöltendő büntetésének az ideje. (Talán egyszerűbb és hasznosabb lett volna velük kifizettetni velük ezt az időt.) A szakértők ajánlásai formálisak voltak, copy-paste módszerrel készültek, a kiadott művek néhány példányban hagyták el a nyomdát, s nem is kerültek kereskedelmi forgalomba. (A jelenség tömeges mértékét jelzi, hogy decemberben csak a rahovai intézetben közel ötven új mű született.)

Büszkén jelentjük: több világrekord is megdőlt a hazai börtönökben. Volt olyan csillogó elméjű és gyors kezű elítélt, aki 12 óra alatt dobott össze egy 180 oldalas opust. (Ha arra gondolok, hogy például Spiró György egy évtizedet is képes volt elpepecselni némelyik regényén, hát, nem neki találták ki a román büntetés-végrehajtást.) A szorgos alkotók közül messze kiemelkedik Dan Voiculescu egykori politikus és médiamogul, aki

tíz eddig publikált börtönműve közül képes volt hetet párhuzamosan írni,

méghozzá úgy, hogy közben nap mint nap ledolgozta a nyolcórás műszakot. Nem véletlenül volt ilyen serény, ugyanennek a 95. cikkelynek egy másik bekezdése arról rendelkezik, hogy a munkával töltött napok is enyhíthetnek a büntetésen. (Ha álmatlanságban szenved, Voiculescunak az éjszakai műszakot ajánljuk, hiszen két éjszakai műszak három ledolgozott munkanapnak számít.) Más kérdés, hogy a nyolc órás műszak mellett végzett tudományos alkotómunkát nem is teszi lehetővé a törvény, tehát a kettős mérséklés elvileg kizárt.

Ha az alkotó kedvet mérsékeli is most a DNA vizsgálódása, marad kiskapu a törvényben, hiszen az e. bekezdés a szakképzésen vagy továbbképzésen részt vevő elítéltek büntetését elvégzett kurzusonként húsz nappal csökkenti. Iskolázatlanok esetében minden elvégzett tanév a közoktatásban harminc nap jóváírást kínál. Ez azért nem a legvonzóbb, ha valaki egy tizenkét éves büntetést az első elemitől végigtanul, egy évet tud megspórolni, tehát már szabadlábon érettségizhet a raboskodó diák.

A törvény betűje szerint a hazai börtönök már-már szanatóriumi körülményeket kínálnak. Idekint sokan irigykedve gondolhatunk az éjszakánként szavatolt 7 órás alvásidőre. De rendszeres a koszt, lehet pszichológushoz fordulni, könyvtárba járni, jó magaviselet esetén igénybe vehető a házas- vagy élettárs intim látogatása, garantált a munkahely, rendszeres az orvosi vizit, s naponta legalább egy órát a szabad levegőn sétálhat az elítélt. Kedves olvasó, sétál-e Ön rendszeresen napi egy órát a levegőn?

Nem titok, e kedvező kép elmélet, a média rendszeresen beszámol arról, hogy a valóságban mostohábbak a körülmények, sok jog és garancia csak papíron érvényesül a börtönkapukon belül. Nyilván az érintettek sem élik meg ilyen idillien a bent töltött időt, ezért akinek módjában áll, igyekszik a zárkában töltött napok számát minimalizálni, vágyva a szabadnak gondolt külvilágba. Az abszurd hazai viszonyokat jellemzi, hogy a most írói erényeket gyakorlók némelyike két és fél esztendeje maga is részt vállalt a törvény megszavazásában, s több mint két esztendő kellett ahhoz, hogy ezt a jogszabályi rést elkezdjék betömködni. Hogy milyen hatékonysággal, azt jövőre megtudhatjuk: a 2014 nyarán tíz évre ítélt Voiculescu írói munkásságának köszönhetően abban bízik, hogy már 2017 nyarán szabadul. Talán addig egy Nobel-díj is összejöhet neki.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!