Érték, bóvli egy helyen

2011. 09. 13. 10:41Augusztus utolsó hétvégéjén zajlott a kétnapos rendezvény. A nyitónapon délig alaposan felgyűltek a parkoló autók, lehetett hargitai, marosi, de bukaresti rendszámtáblákat is látni a kolozsiakon kívül. A faluban az élet ennek ellenére a megszokott hétköznapi tempóját mutatta, vélhetően a belépti díj miatt, amelyet a bejáratnál kellett megfizetni; inkább a távolabbról érkezettek mutattak érdeklődést a programok iránt. A belépőt zsibongás fogadta: az árusok portékáikat aggatták ki, a cserkészek, a zenészek hangoskodtak, többen az asztalokhoz ültek le, a szemtelenül szúrós nap elől menekülve.

Jobbnak hagyni magunk után. A tizenegy órai megnyitón a Nemzetközi Épített Örökség Helyreállító Szakképző Központ vezetője, David Baxter a program változatosságát emelte ki, a település polgármestere, Emil Cãrhaþ pedig kijelentette, hogy a bonchidaiak szeretik a kastélyt, hiszen őseik múltját látják benne. Ezután Alin Tiºe Kolozs megyei tanácselnök üzenetét tolmácsolta Cãlin Gãbudean tanácsos, és gratulált a kastélyfelújításban részt vevőknek. Dunai Péter, a kolozsvári magyar konzulátus képviselője a helyreállítási munkálatokról megjegyezte: „Jól mutatja, hogy hagyományaink hogyan köthetők össze a modern kultúrában.” A rendezvény társszervezője, a Romániai Magyar Cserkészszövetség nevében a szervezet elnöke, Kasza Tamás beszélt. Elmondta, hogy nyolc évvel ezelőtt fenntartásokkal társultak be ugyan a szervezésbe, de mára egyértelművé vált számukra, hogy a csatlakozás helyes lépés volt. Kasza a cserkészet atyjának, Robert Baden-Powellnak a szavait idézte: „Hagyjuk a világot egy kicsivel jobbnak, mint amilyennek találtuk” – úgy érzi, nekik sikerült ez a Bonchidai Kastély Napokkal.
Hegedűs Csilla miniszteri tanácsos Kelemen Hunor levelét olvasta fel, az RMDSZ vezetője ugyanis ahogy a Kolozsvári Magyar Napokról, úgy erről a rendezvényről is távol maradt. Kelemen az üzenetében a nagy múltú műemlék helyreállítási tevékenységének népszerűsítését emelte ki. „Az RMDSZ számára prioritás az erdélyi magyar épített örökség védelme s annak hasznosítása az erdélyi magyar emberek számára. Számos magyar templom, kastély, kúria helyreállítását támogatjuk, hisz ezek az épületek tanúi múltunknak, mestertudásunknak, történelmünknek” – fogalmazott. Hegedűs a saját beszédében, melyet a Transylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatójaként mondott, azt hangsúlyozta, hogy mennyire fontosak az európai uniós támogatások a restaurálási munkálatok kapcsán, majd kifejtette, hogy a régió teljes lakosságának kultúráját többek között úgy mutatják be, hogy nem csak magyar és román, de zsidó és roma együtteseket is meghívnak évről évre.

Falu a faluban. Unatkozni nem lehetett a hétvégén a kastélynapokon. Mintha egy új, kisebb falu nyílt volna meg Bonchidán, a maga szépségeivel és perifériára szorultjaival, hiszen a legmagasabb színvonalú zenekaroktól, a kiállításoktól a Dacia csomagtartójából előhúzott régiséget árulókig igen széles skálát találhattunk.
A kaputól jobbra a nap elől megbúvó árusok ültek portékájuk mögött (lehetett édességet kiméretni, Jézus-szobrot vásárolni, könyveket lapozni, fülbevalókat, nyakláncokat vásárolni), balra két fafaragó mutatta be mestersége csínját-bínját a kíváncsi gyerekeknek és felnőtteknek. Mellettük a cserkészek egész napos tevékenysége zajlott: a két világhírű karakter, Asterix és Obelix, valamint Cézár hívták ki a gyereksereget egy-egy ész- vagy erőpróbára (képünkön jobbra), a jelmezbe bújt cserkészek egész nap a vendégek közt jártak. A szülők számos kézműves tevékenységre benevezhették gyermekeiket, a gyergyószentmiklósi Portéka Egyesület sátránál a nemezeléstől a batikoláson át a gyöngyfűzésig sok hagyományos foglalatosságot ki lehetett próbálni, a Mákófalváról érkezett Kovács Pali Ferenc a bútorfestést mutatta be.
Az épületek árnyékában lehetett rálelni a kétes eredetű festményekre, a gyanús ezüstkanalakra, ócska könyvekre, színes műanyag ketyerékre, ott húzódott meg az az árus is, aki a nyári hőséggel dacolva báránybunda mellényt kínált, a telefonjába kiabáló cigányasszony, aki tarka szoknyáit teregette ki, s a festményeit, bútorjait áruló magánzó. Vázák, kancsók, tükrök, szobrok, ruhadarabok, kar- és faliórák álltak egymás mellett, a vevők rendelkezésére. Mintha ócskapiacra tévedt volna az ember, aki a kolozsvári Passeggio táncegyüttes után színre lépő Belloni, az egyébként szinte minden trükkjét sikeresen előadó bűvész elől menekült el. (Belloni persze ügyes volt, bűvészpálcát és asztalt is táncoltatott – lásd lenti képünkön –, késekkel döfte át egy önkéntes fejét, és galambot is sikerült eltüntetnie)
Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek, vetítések – akit nem annyira a bóvli érdekelt, az is megtalálta a számítását. Csók Zsolt fotói, Ioachim Nica és Liviu Vlad grafikái, az Örökség Napok gyermekrajz-kiállítás szívet gyönyörködtetőek voltak, a filmek is sikert arattak: David Sington In the Shadow of the Moon, Philippe Garrel Les Amants Reguliers, Marian Criºan Morgen című alkotását vetítették. Fellépett a Bogáncs, a Mazel Tov, a Zurboló, a Fűszál, a Grimus, a Role, a Taxi, a Zanzibár… ahogy az a megnyitón elhangzott, a környéken élő kultúrák képviseltethették magukat a jubileumi rendezvényen.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!