Dönteni arany?

2011. 09. 13. 10:28Ha nem is aranyláz, de arany-hőemelkedés kétségtelenül tapasztalható az utóbbi napokban Romániában, az indulatok mindenképpen magasba csaptak a tervezett verespataki aranykitermelés körül. A döntéshozók, magyarán a politikusok körében háromféle hozzáállás tapasztalható: az első körbe tartoznak azok, akik határozottan ellenzik azt, hogy a ciántechnológiával megkezdődjön a föld mélyében rejtőző nemesfém kitermelése. Szép szóra pedig nem jön fel az arany, bárkit is küldenénk le. A második csoportba tartoznak, akik ugyan nem érvelnek mellette, hangsúlyozzák a környezetvédelmi szempontokat, ugyanakkor a magatartásukon érezni, hogy a legszívesebben már túl szeretnének lenni a nehéz döntéseken. A harmadik körhöz azokat sorolhatjuk, akik határozottan kitermeléspártiak, s elsősorban az immár évtizedesnek mondható gyáva halogatást tartják a legkárosabbnak ebben a történetben. Utóbbi csoport hangsúlyos alakja maga az államfő, Traian Bãsescu, aki ezen a héten jelzésértékű látogatást is tett Verespatakon, ahol jelenlétében indulatosan estek egymásnak – egyelőre verbálisan – a kitermelés ellenzői a bányapártiakkal. Az sem titok, személyesen is megtapasztalhattam közel egy éve, hogy helyben a kecsegtető munkalehetőségek miatt azok vannak többségben, akik már holnap megindítanák a munkát. (Amit még ehhez hozzátennék: a legkevésbé helyes a másik véleményét kriminalizálni, büntetni, mind a támogatóknak, mind az ellenzőknek vannak megfontolásra érdemes szempontjai.)
Két tényezőt említenék meg: az egyik az ország gazdasági-financiális helyzete, a másik az arany világpiaci ára. Az első tartósan rossznak mondható, a másik pedig tartósan magasnak, s e két szempont számomra egyértelművé teszi, hogy Verespataknál a nem is oly távoli jövőben bizonyosan meg fog kezdődni a munka. Ezt a változatot erősíti, hogy a legközelebbi választást nagy valószínűséggel megnyerő ellenzéki pártszövetségben is több befolyásos vezető ugyancsak támogatója a projektnek. Igazából két, feltehetően nem leküzdhetetlen akadályt kell még az illetékeseknek átlépniük vagy kikerülniük. Az egyik, hogy további garanciát (legalábbis ígéretnél többet) kapjanak a beruházótól arra, hogy a feldolgozást követően a vizek ciántartalma valóban az európai előírások alatti szinten maradjon. A másik talán kevésbé egyszerű és átlátható: biztosítékot kapni arra, hogy a kitermelt arany profitjából annyi haszna, bevétele lesz az országnak, hogy könnyebb szívvel vállalja a kormányzat a környezetvédelmi kockázatot.
Ha ezt a két gondot ki lehet pipálni, s mindkét témát elég hatékonyan is tudják majd kommunikálni, akkor eredményes lesz az, ami most történik: a társadalom felkészítése a bányaprojektet támogató döntésre. Az ellenzők mozgástere mindenképpen szűkülni látszik, de szerepük akkor sem szűnik meg, ha a kitermelés zöld jelzést kap, hiszen attól a perctől ezek a szakmai és civil mozgalmak lehetnek a leghitelesebb ellenőrzői annak, hogy a kitermelés semmivel sem okoz több kárt és szennyezést, mint amennyi a beruházást engedélyező okmányokon szerepel majd.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!