Dinnyevilág homokországban

2012. 08. 30. 14:29

Partium legfinomabb dinnyéje Érkörtvélyesen terem. Elég kimondani a piacon, hogy körtvélyesi dinnye, máris túlad a portékán a gazda. Ezen a magyar–román határhoz közeli vidéken a talaj különleges összetételének és az éghajlatnak köszönhetően kitűnő minőségű a gyümölcs. Mészáros Elek belekóstolt a körtvélyesi dinnye termesztőinek a világába is.

Előbb a műút, majd a kavics fogy el alólunk, faluszélen diceg-döcög a porszínezte járgány. Zih István Sándor érkörtvélyesi gazda hirtelen fékez, a kocsitetőre rakódott pihekönnyű szemcsék felhőként gomolyognak tova, napfény csillogtatta karikák pöttyös árnyékként a szélvédőn. A kocsma a szélesre terpeszkedő utca közepén incselkedik az arra járókkal, vagy betérsz, vagy megkerülöd, észrevétlen elosonni nem lehet előle. Nagy a kísértés, de a pokoli hőség miatt kevés az arra járó, mindössze három örökös kuncsaft előtt van pohár. Kevés a vendég, nagy a légykonkurencia. A sarokban egyedül ülő férfi sör helyett pálinkát löttyent az ádámcsutkára. Rásandít a pohár tartalmára, és miközben hörpint, ügyel, hogy a fele legalább megmaradjon. Mert fontos a ceremónia betartása a pálinkaivásnál, a kisasszonyos ízlelgetés szégyenteljes. Előbb egy férfias korty, majd az akkurátus szájtörlés előzi meg az újabb cigarettát. Persze csak ha akad a zsebben, ha nem, akkor a hamutárcák csikkjeiből kell gyűrni újat. Közben a sörösök felállnak, mintha képzeletbeli kalapjukat megemelnék, köszönve távoznak. Emberünk megvetően néz utánuk, mintha magában beszélne, kiböki: nem magyar ember az, aki pálinka helyett sört iszik.

Munkaidőben nincs italozás Vendéglátóm ölnyi ásványvízzel teli palackot vásárol, majd miután egyenként az autó csomagterébe rakja őket, tudatja, hogy a dinnyecsőszöknek viszi, mert a kútvíz nem állna el, hamar megposhadna ebben a melegben. Többször dolgoztatott napszámosokkal, idénymunkásokkal, de mint mondja, nála elsődleges szempont, hogy munkaidőben nincs italozás. Manapság 30 lej a napszám, ami mellé reggel kávé, napközben üdítő és ásványvíz dukál, valamint egy ebéd. Munka végeztével aztán lehet poharazgatni is. Az is előfordul, hogy egyik-másik ember nem tudja, mi az elég, s úgy gondolja, itt az alkalom, tölteni kell a bendőt, ameddig csak bírja. Egyszer egy deci kisüstit löttyintett a munkás poharába, aztán az kérte a repetát, szám szerint hétszer, szó szerint: amíg a lába bírta.
Ahogy elhagyjuk az utolsó házat is, a látvány hozza a beszédtémát. Jobb és bal oldalon napraforgótábla tányérjai fordulnak az izzó korongú égitest felé. A kukoricaföldek rozsdás-perzselt világvége-hangulatot sejtetnek.
Elviselhetetlen katlan a táj, a hőség beszorul a dűlőutakra, izzadó testünkön csordogál a porlé. Jöttünkre kábult madár röppen a napkorongnak, a rejtekül szolgáló bozót alól szúnyograj riad, kiszáradt testük vérre vágyik.
A tavaszi esőzések idején keletkezett mély kerékvágásokat simává hintette a por. Ez már egy új világ, itt nem döcög az autó, nem nyikorog a kivénhedt teleszkóp alattunk, siklunk az aranyszínű tájban. Ránk köszön az érmelléki homokvilág. A talajt ide-oda viszi a szél, ha ma földbe rejtesz valamit, lehet, már holnap tíz méterekkel odébb, vagy sohasem találod meg. Egyedüli mentsvárat a homok édes gyermeke, az akác jelent, amely nemcsak megköti a talajt, de elsőrendű méhlegelő is. Nem csoda hát, ha száz kilométerekről felmálházva érkeznek ide a bogarász emberek.
A búzatarlókon átfú a szél, ez már a nyár vénülésének előjele, de az is lehet, csak a képzelet, a hűs utáni vágyakozás játszadozik az érzékekkel, és továbbra is délibábidéző mozdulatlan hőben libeg a táj.

Inkább lehetne Dinnyefalva Érkörtvélyes Bihar megye legészakibb települése, mindössze öt kilométerre fekszik a magyar–román határtól. Közigazgatásilag tartozott már a magyarországi Szabolcshoz, de volt, hogy Szatmárnémetiből, volt, hogy Zilahról mondták meg a helyieknek a tutit. A lakosság java része magyar nemzetiségű, így a forradalmi változások után mindig sikerült magyar polgármestert állítani a község élére.
A település a nevét valószínűleg a határában egykoron hatalmas mennyiségben fellelhető vadkörtéről kapta. Ha manapság kellene nevet választania, sokkal inkább a Dinnyefalva megnevezés illene rá, hisz a térség legízletesebb dinnyéje itt terem.
Lassan-lassan, nemzedékeken át alakult ki a dinnyetermesztés hagyománya. Ahogyan Magyarországon a Heves megyei Csány, úgy a Partiumban Érkörtvélyes a legismertebb dinnyetermesztő település. Régészeti ásatások során bizonyítást nyert, hogy ezt az értékes gyümölcsöt már a honfoglalás korában is ismerték őseink.

Világszerte ötszáz dinnyefajta ismeretes

A tökfélék családjába tartozó „házi kedvencnek” világszerte ötszáz fajtáját ismerik. Eleinte főúri kertek és kolostorok kedvelt növénye volt, de később piaci megjelenése okán szabadföldi termesztésre került. Nemcsak íze, de vitamingazdagsága miatt is jelentős értékű csemege. Kilencven-kilencvenöt százalékos víztartalma miatt kiváló veseműködés-fokozó, gazdag A-, B1-, B2-, B5-, B6- és C-vitaminban, emellett jelentős mennyiségű káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort, cinket, vast és szelént tartalmaz. De nem hallgatható el likopintartalma sem, ez a daganatos megbetegedések megelőzését segíti. A népi gyógyászatban a szárított dinnyemag főzetével a vesebajt és a cukorbajt kúrálták.
A görögdinnyét a legjobb hűtve fogyasztani. Azt is érdemes tudni, hogy a dinnyehéj meghámozva befőttnek kiváló, az apró, be nem érett gyümölcsből pedig ízletes savanyúság készíthető. Ha olyan dinnyét fogunk ki, amelyik nem túl édes, akkor sincs semmi veszve, paradicsommal, uborkával, olívaolaj hozzáadásával, fűszerekkel és joghurttal ízesítve saláta készíthető belőle. Ínséges időkben főételként is szolgált.

Fele fekete, fele sárga Egy kis dombtetőre érünk, kiszabadulva a kukoricások hőszorításából a közeli erdő libbent némi hűvöset. Előttünk hosszan nyúló dinnyeföld zöldell. Az éber kutyus veszett ugatásba kezd, bizonyítandó a gazda előtt, hogy ő aztán jól végzi a dolgát. Gazdája a nádkunyhó hűséből hunyorít az érkezőre, felbecsüli a közte és a köztünk lévő távolságot, és csak az utolsó tíz méteren lép ki a napra. A kenyere javát már megette Csák Ferenc, a csőszkunyhó teljes jogú birtokosa, maga is tudja, hogy a nagy meleg nem tesz jót sem a magas vérnyomásnak, sem pedig a mellkasában vacakoló ketyerének. Akkurátusan kezet ráz velünk, majd „helyzetjelentést” ad az éjszaka történtekről. Bár itt-ott csaholtak a kutyák, tolvajt nem észlelt, csak a vadak próbálkoztak ismét a betöréssel. Manapság kénytelenek bekeríteni a dinnyést, mert éjszakánként a vadnyulak harminc-negyven dinnyét is megrágnak. Zih Istvánnak a pamacsfarkúakkal időről időre akad perlekednivalója, az állatok a legjobb dinnyebevizsgálók, mindig a legszebb és a legérettebb gyümölcsöt kóstolgatják.
Vendéglátómnak van ugyan saját földje, mégis több termelővel összefogva bérelt parcellán kertészkedik. Ennek több oka is van, elsősorban az, hogy nem mindegy, milyen kultúra után vetik a dinnyét, de önmaga után sem vethető csak négy év elteltével. Nem mellékes az őrzésre fordított költségek lefaragása sem, nem külön-külön, hanem együtt fizetik a csőszöket. A közös parcella négy sarkán egy-egy csőszkunyhó áll, azon belül mindenki a saját területét műveli.
Érkörtvélyes sajátossága, hogy a földek fele zsíros fekete, a másik része homok. Sok civódást okozott ez a földvisszaigénylések során, hisz mindenki feketeföldből szerette volna visszakapni az ősi jusst. A jóféle termőföld értéke tízezer lej hektáronként, míg homokiból ennyi pénzért már öt-hat hektárt is adnak. Ez az arány a termésben is megmutatkozik, ötszörte több gabonát teremnek a jó parcellák. Hírnevét mégis a homoknak köszönheti Érkörtvélyes. Zih szerint ez a különleges összetételű talaj, az éghajlattal való szerencsés párosulásának köszönhetően adja az ízében minőségi gyümölcsöt. Elég kimondani a piacon, hogy körtvélyesi dinnye, és máris túlad a portékán a gazda. A helyiek közül van, aki feketeföldön termeszti a dinnyét, de az a homok adta előnyökkel nem versenyezhet. Az íz meghatározó voltán túl a homok hamarább átmelegszik, így akár két héttel is előbb szüretelhetők az első gyümölcsök, ami meghatározó a bevétel szempontjából, hisz szezonkezdetkor még magasak az árak.
A faluban az egyházi ünnepek mellett a legjelentősebb közösségi együttlét az évenkénti dinnyefesztivál. Ilyenkor a kedvenc gyümölcs áll az események középpontjában. Dinnyeevő versenyeket tartanak, volt már, hogy egy perc alatt három kilót is megevett belőle a győztes. A gazdák íz és méret szerint vetekednek portékáikkal, Zih István az egyik ilyen versenyen egy 24,8 kilogrammos görögdinnyével vitte el a pálmát.

Több lábon, biztonságban A dinnyeföldről visszaérve már kellemesebb, hűs környezetben, a családi házban beszéljük meg a látottakat Zih Istvánnal és feleségével, Erikával. A Zih család dinnyetermesztő dinasztia, ők maguk tizenöt éve vágtak bele a gazdálkodásba, mikor a férj megunta, hogy kereskedelmi dolgozóként alig valamiért foglalkoztatták. Eleinte kevesebbet, ma már másfél hektáron termesztenek görögdinnyét, emellett ház körüli kertjükben sárgadinnyét. Lelkemre köti, írjam meg, hogy ők még mindig hagyományos módszerekkel, vegyszermentesen dolgoznak, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy ízletes a portékájuk. Ültetéskor természetes trágyát használnak, a gyümölcsöt nem fújtatják táppal, vegyszerrel sem erőltetik a korai érést, mégis már július elején szüretelnek. A régiek szerint Szent Lőrinc napjáig fogyasztható a dinnye, azon túl már „lőrincesedik”, ízét veszti. Manapság már olyan fajták is megjelentek, amelyek fogyaszthatósága szeptember 10. utánra is kitolható, emellett jól eláll búzába vagy rozsba rejtve is. Szedésre nem mindig a legnagyobb méretű termés a legalkalmasabb, akkor érett, amikor sokáig áll rajta reggelente a harmat, csíkjai kifehéredtek, és koppintásra olyan hangot ad, mint a csizmaszár, vagy mint a félig teli boroshordó. Az elmúlt évben 35 tonnát takarítottak be egy hektárról, volt, hogy ennek a dupláját is meghaladta a termésátlag. A dinnye javát viszonteladók vásárolják fel, akárcsak a fóliasátorban termelt paradicsomot. Emellett támrendszeres uborkájuk is van, egy magyarországi cég viszi el tőlük a termést.
A családfő a több lábon álló gazdálkodást tartja előnyösnek, így biztosabb a család megélhetése. Időközben földet is vásároltak, jelenleg tíz hektár a saját tulajdonuk, ennek egynegyedén kertészkednek, a többin gabonát termesztenek.
Gyakran konkurenciát jelentenek a külföldről behozott, kétes eredetű és minőségű dinnyék. Ezek többsége heteken keresztül tárolt, fonnyadt, poshadt ízű termés, amit a szupermarketek előszeretettel forgalmaznak, majd az eladhatatlan terméket leárazzák, amire a viszonteladó kiskereskedők csapnak le. Lenyomott áraikkal gyakran kísértésbe ejtik a vásárlókat. Szerencsére újabban kialakulóban van az a fogyasztói kultúra, amely a minőségi árut részesíti előnyben. Ez garantálja a körtvélyesi dinnyetermesztés hosszú távú fennmaradását – bizakodik Zih István.

Epilógus A Szatmárnémeti–Nagyvárad útvonal mentén fekszik Érkörvélyes. A falu határához közeledve egymást érik a dinnyeárusok; van, aki szekérből kínálja a portékáját, de az igényesebbje nádfedeles kirakodóhelyet épített magának. Zih Istvánnal és tizenhárom éves fiával, Attilával megtekintjük a standot is. Csábító küllemű portéka készteti megállásra az autósokat. Itt még lékelik a dinnyét, a vásárló harapásnyi próbaízlelést tehet. Ez a szokás Magyarországon ismeretlen.
A sok beszéd után kóstolóra kerül sor, Attila nagyokat fal a gyümölcsből. Az úttest túloldaláról félpucér cigányfiú hunyorítva sandít felénk. Nem úgy néz ki, mint aki autóstopra vár. A gazda észreveszi, serceg a kés, amint kanyarít egyet. Nem int, nem füttyent, hanem átviszi a túloldalon lévőnek. Így ez már nem alamizsna, nem szánalom. Megvendégelés.




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!