Az ifjúság (keser)érdes madara

Táncház, Activity, filmklub, buli, tudományos diákkonferencia – válogatás a teljesség igénye nélkül az ifjúságnak szóló temesvári kínálatból. Tasnádi-Sáhy Péter riportja a három legnagyobb bánsági ifjúsági szervezet mindennapjaiba igyekszik bepillantani.

A temesvári magyar közéletben felcsillanni látszik valamiféle konkrét formát még nem öltött igény, hogy az immáron húsz éve toldozott-foldozott identitástudatot meg kéne tölteni a 21. század egyszeri szórványmagyarjai számára is vonzó tartalmakkal, hívószavakkal. Azzal a nem titkolt céllal, hogy az új évezred második századára is maradjon valami, akár egy a jelenleginél pozitívabb jövőképpel bíró közösség, a pillanatnyilag folyton morzsálódó bánsági magyarságból.
Ezen ötletek, ötletcsírák az Erdélyi Riport olvasói számára sem lehetnek teljesen idegenek, mivel több riportunkban, interjúnkban találkozhattak már a Bánát multikulturális hagyományaira vonatkozó utalásokkal. Ezek a tradíciók a többségi társadalom számára is megfelelően igazolhatják a Temes megyei magyarság létjogosultságát, ráadásul ez az eszme megfelelő PR-ral társítva szó szerint jövedelmező lehet az egész térség számára. Emellett több interjúalanyunk említette: érdemes lenne – már csak a jócskán többséget képviselő vegyes házasságok okán is – leválasztani a nemzeti identitást a nyelvi identitásról, ezáltal elmozdulva az úgynevezett értékelvű kétnyelvűség irányába, hogy a bánsági magyarok nagyobbik része ne induljon rögtön hátrányból nemzeti hovatartozásán merengve. Emellett az is sejthető többek számára, hogy a hiányzó intézményrendszert feltehetően egy jól kooperáló civil szervezeti hálóval lehet leghatékonyabban pótolni. Tehát vannak egészen biztatónak tűnő irányok, melyek megvalósításához, ha megfelelő előkészítés után is jónak bizonyulnak, nem kell más, csak forrás, idő és ember. Az első pontot könnyen ki lehet pipálni, mert vagy van, vagy nincs, de viszonylag ritka, hogy az igazán jó ötlet – bár sokszor hosszas küszködés után – ne találna szponzorra. A másik két tényező már bajosabb, mert ha a helyben, jó esetben a magyar tanintézetekben felcseperedett magyar ifjakat nem sikerül megtartani, az egyetemre érkezett partiumi, illetve székelyföldi „ifjúság-import” egy részét pedig megszerezni a közösség számára, akkor az idő egyre gyorsabban fog fogyni, a népszámlálási kérdőíveken a magyar nemzetiség mellé ikszelőkkel egyetemben.
A fentiek alapján szűk keresztmetszetnek nevezhető utánpótlás, ifjúság gondozásának Temes megyében – bár ha hatókörüket tekintjük, akkor helyesebb lenne azt mondani: Temesváron – nagyjából három szervezet a letéteményese: a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ), a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD), illetve a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége (TEKMEK). Úgy gondoltam, érdemes lenne tennem egy sétát a városban, hogy a komoly felelősséget cipelő szervezetek székhelyére bekukkantva, vezetőikkel elbeszélgetve képet kaphassak működésükről.

A legrégebbiek Első célpontom az erzsébetvárosi szalvatoriánus kolostor hittanterme, ahol szokásos csütörtök esti összejövetelükön éppen a következő félévi program előkészítése közben lelek rá a TEKMEK vezetőségére. Bár a három említett szervezet közül ez a közösség számlálja a legkevesebb tagot, ők tekinthetnek vissza a leghosszabb múltra. Mint Kuti Csillától, a vezetőség egyik tagjától megtudom, a TEKMEK-et 1983-ban egyetemisták hozták létre, az akkori Lahovári téri katolikus plébános támogatásával, aki rendelkezésükre bocsátotta ezt a hittantermet. A tagok nagyobb része kezdetektől fogva a katolikus egyház berkeiből kerül ki, de a közösség alapelveinél fogva nyitott minden keresztény, illetve felekezet nélküli, de Istent kereső magyar diák számára. A létszám folyamatosan ingadozott az évek alatt, jelenleg 40 főt számlálnak; a tagság hozzávetőleg fele folyamatosan és aktívan részt vesz a közösségi életben, másik fele pedig zömmel régi tag, ők alkalmanként már családostul járnak el. A programok gerincét a csütörtök estékre szervezett előadások és az utánuk következő beszélgetések adják.
„Négy éve kezdtünk bele ebbe a csütörtök esti előadás-sorozatba meghívott előadókkal, s azóta a legnépszerűbb programunkká vált. Az előadók akár egyházi, akár világi körből kikerülhetnek. Sokszor egy minket érdeklő témához keresünk hozzáértő embert. Az előző félévben beszélgettünk a számok szerepéről a Bibliában, a felekezetek együttéléséről, az inkvizícióról, a nyelv jelszerűségéről, szóval elég szerteágazó témákról. Emellett péntekenként szoktunk imaestet tartani, szombatonként pedig összegyűlünk bulizni. Félévente kirándulást szervezünk, adventkor minden vasárnap összejövünk valakinél gyertyát gyújtani. Virágvasárnapra passiójátékkal készülünk, a piaristáknál, illetve itt a Lahovári téri templomban adjuk elő. A költségvetés nagyobb része az ezektől a templomoktól kapott évi két-két perselypénzből, illetve némi egyházi támogatásból tevődik össze, s a programok jórészt fel is emésztik” – mondja Szabó Zoltán, a közösség egyik aktív tagja.
A TEKMEK-ben az utánpótlás nem jelent gondot, mivel jellemzően a Temesvárra kerülő tagok már otthon is vallásos közösség tagjai voltak, így pontosan tudták, kiket keressenek, ha egyetemi éveik alatt a megszokott társasági élményre vágynak. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy akik tanulmányaik után is a városban maradnak, csak akkor szakadnak el a közösségtől, amikor már családot alapítottak, a tapasztalatok alapján jellemzően magyar, és jellemzően keresztény házastárs oldalán.

Székely többség A következő főhadiszállásig, légvonalban számítva, jó, ha száz métert kell sétálnom, mivel a Temesvári Magyar Diákszervezet irodája a tér túloldaláról nyíló Dózsa György utcában van. A TMD-sekkel kicsit nehezebb a dolgom, mivel a tagok nagyobb része székelyföldi és sokan megkezdték már a téli vakációt, de Salamon Kata alelnököt még sikerül feltartanom hazautazás előtt egy rövid beszélgetés erejéig.
„A TMD 1990 januárjában jött létre a temesvári diákok önszerveződési kísérleteként. A szervezet céljaiként a magyar diákok érdekképviseletét, szakmai képzésük minőségének javítását, kulturális életük irányítását vállalta fel. Ez kisebb-nagyobb akadályokba ütközött egészen 1991 tavaszáig, amikor a TMD elnyerte mai tágabb, mozgalomszerű jellegét. Ebben a formában keretet nyújthat bármilyen szakmai jellegű, kulturális vagy sporttevékenységnek, illetve bármely más apolitikus kezdeményezésnek. Már az első vezetőségnek sikerült szilárd alapokat teremtenie, ennek köszönhetően ez az iroda is, amiben beszélgetünk, a szervezet tulajdona” – mesél a kezdetekről a belsőépítész szakos hallgató.
A diákszervezet, mint azt honlapja is mutatja, sokrétű munkát végez. Gólyatábort, gólyabált, táncházakat, bulikat, egyetemlátogatást, műszaki tudományos diákkonferenciát, TMD-fesztivált szerveznek. Emellett társszervezői az erdélyi egyetemisták körében népszerű Hóhányó Olimpiának, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek, illetve a Kárpát-medencei nyári egyetemnek. Tehát a kép első ránézésre üdítő, de Salamon Kata látja a nehézségeket is: a szervezésben aktív 5-8 TMD-tag egyre nehezebben tud közönséget vonzani az egyébként színvonalas rendezvényekre, mert bár a Facebook-oldalon akadnak követőik, akik mindig értesülnek a programokról, nagy részüket mégsem lehet cselekvésre bírni.

Váltás előtt A talán legismertebb ifjúsági szervezet, a TEMISZ elnökével másnap reggelre sikerül időpontot egyeztetnem. A magyar házbeli, átrendezés miatt némileg feldúlt irodában, a könyvhalmok alól kihorgászott székeken kucorogva beszélgetünk Ilonczai Zsolttal.
„A hivatalos iratok szerint a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet alapító közgyűlése 1991. január 3-ra datálható. Története folyamán én vagyok a negyedik elnök, de az egymást követő vezetőségek munkájában annyi állandónak tekinthető, hogy mindig igyekeztünk a teljes ifjúsági palettát megszólítani, az egészen kicsiktől az ifjú házasokig. Ezt a kört az utóbbi időben még jobban tágítottuk, mert a bálokkal már a középkorúak felé is nyitottunk. Fontos hangsúlyozni, hogy a TEMISZ a története folyamán mindig is civil szervezetként definiálta magát, tehát a politikától igyekezett távol maradni, legfeljebb egy-egy állásfoglalással részt venni benne” – mondja a kezdetekről és az azóta is változatlan célkitűzésekről az elnök.
A taglétszám sajnos nem napjainkban éli virágkorát: kezdetben akár 250 fiatal is beiratkozott évente, de az ezredforduló óta ez a szám folyamatosan csökken, jelenleg 80 személy rendezett fizető tag, s ebből csak 15 fős az az aktív csapat, amely a szervezőmunkában részt vesz. „Hetente három alkalommal vannak kisebb tevékenységeink; egyszer Activity partit, illetve magyar szinkronos filmklubot tartunk, a másik két alkalom a Bartók líceumban tartott tánctanfolyam.” A TEMISZ köré szerveződő közösség életének egyik központja a Harmónia Tánccsoport, mely olyan szempontból unikum, hogy szinte az egyetlen színmagyar társastánc-klub a környéken. „A bemutatókon fellépő jelenleg tízfős tánccsapat hetente egyszer próbál, emellett egész évben tartunk tanfolyamokat. Ezekre még öt-hat éve is 70-80 ember jelentkezett, mind magyar egyetemisták és líceumi diákok, de az utóbbi időben az érdeklődés megcsappant, a létszám 25 főre csökkent. Most azon dolgozunk, hogy az eredeti szintre tornázzuk fel, csak nehéz megküzdeni azzal, hogy a tánc mondhatni elvesztette közösségformáló erejét, nehezen kel versenyre a virtuális közösségi terek csáberejével” – tudom meg Ilonczai Zsolttól.
Az említett virtuális világ kihívásaira adandó válaszokról vita zajlik a szervezetben. Egyesek úgy gondolják, a plakátok idejétmúltak, és a közösségi fórumokra esküsznek, mások szerint egy-egy buszmegállóban elhelyezett plakát még segíthet megszólítani az embereket. „Most azt a módszert alkalmazzuk, hogy a kisebb rendezvényeinket kizárólag a Facebookon hirdetjük, a közép korosztálynak is szóló bálokat viszont hagyományos eszközökkel is. A toborzásban nagy gond, hogy nehéz egyszerre szólni a helyi fiatalokhoz és a Partiumból meg a Székelyföldről ide került egyetemistákhoz. Azok a technikák, amelyek a tömbterületeken működnek, a helyiek irányában hatástalanok, s ha nem így lenne, akkor is nehéz közösséget kovácsolni a két jól elkülöníthető csoportból.”
A működéshez szükséges forrásokra jellemzően a Communitasnál, a Fiatalok Lendületben Programnál, illetve a Román Kulturális Intézetnél szoktak pályázni. Utóbbi kettőnél a legnagyobb baj az, hogy ezeket a forrásokat regionálisan osztják el, és kicsi a valószínűsége, hogy a Temes megyei pályázók közül a magyar nyerje el a támogatást. „Nagy szerencsénk, hogy a helyi magyar cégvezetőkre még mindig számíthatunk, jellemzően rendezvényeink mellé tíz-tizenketten odaállnak. Sokat segítene, ha lenne egy-két állandó alkalmazott, akik csak a forrásteremtéssel törődhetnének.”
Most éppen struktúraváltás zajlik a szervezet életében, Ilonczai elnök az áprilisi tisztújító közgyűlésen le kíván mondani posztjáról, több testületi taggal egyetemben. „Azt azért szeretnénk, hogy a megkezdett folyamatok a szokott rendben menjenek tovább, és ehhez kapcsolódjanak az új ötletek. Például arra gondolok, hogy az identitás erősítéséhez nagyon fontos a magyar kapcsolatok erősítése, egy itteni fiatal akkor érezheti meg, hogy jó magyar fiatalnak lenni, ha erre lát anyaországi példát.”
A többi szervezettel való kapcsolatról úgy nyilatkozott: „Informális viszonyban vagyunk, mindig egyeztetünk, hogy a nagyobb eseményeket ne szervezzük egymásra. A TMD-sekkel volt már közös rendezvényünk, a TEKMEK-esek rendszeresen eljárnak Activityre. Lehetne az is, hogy egyesítsük erőinket, és a forrásokat összevonva megszervezzünk két-három nagyobb rendezvényt, de azt gondolom, ennek a széles kínálat látná kárát.”

*

A három látogatás alapján könnyedén megállapíthatom: a nagyjából ezer temesvári magyar egyetemistára és a fenti szervezetek által nem adatolt egyetemista korú magyar fiatalra jutó programokban nincs hiány, mint ahogy lelkes, lelkiismeretes aktivistákban sem. Azt viszont érdemes lenne szakértő szemmel alaposan körbejárni, hogy a célcsoportot miért nem sikerül egyik szervezetnek sem kellő hatékonysággal megszólítania. A programkínálat nem egyezik a kereslettel? A kommunikációs eszközök nem megfelelőek? Még több forrásra vagy segítő kézre lenne szükség? Ennek kiderítéséhez szakemberekre, alapos kutatómunkára lenne szükség. Egy dolog biztos: az óra ketyeg, ideje lenne munkához látni, ha a következő népszámláláson is akarunk még bánsági magyar ikszeket.