Reformáció az éterben

Tizedik születésnapját ünnepelte a kolozsvári Agnus Rádió. Az éjjeltől reggelig és a kora délutáni órákban szóló református rádió kis csapattal dolgozik, az évfordulót egész napos rendezvénysorozat mellett egy átalakulással is emlékezetessé tette. KISS GÁBOR főszerkesztőt Kustán Magyari Attila kérdezte.

Milyen indíttatásból indult útjára a rádió tíz évvel ezelőtt?

Hogyha igazán a történet elejétől indítunk, akkor nem csak tíz évet kell visszaugranunk, hanem egészen a rendszerváltásig, amikor a Kolozsvári Rádióban megengedték, hogy egyházi műsort is készíthessenek. Később felépült a Bethlen Kata Diakóniai Központ, amit eleve úgy terveztek meg, hogy rádióstúdió is legyen benne. Eleinte csak stúdióként működött az Agnus úgy, hogy a marosvásárhelyi és a kolozsvári rádióknak készítette az egyházi műsorokat – az utóbbinak egyébként a mai napig mi állítjuk össze. Miután frekvenciát ajánlottak fel az egyház számára, hosszas, politikai okokból adódó elhúzódás után végül 2002. december 24-én, mintegy karácsonyi ajándékként szólaltunk meg először. A kezdetekkor ökumenikus műsorrácsot terveztek, hiszen a frekvenciát a református egyház pályázta meg, de a történelmi egyházak számára, a görögkatolikusok és római katolikusok azonban korán kiszálltak, az unitárius egyház úgyszintén. Jelenleg az evangélikusokkal közösen működik a projekt.

Mivel az Agnus Rádió osztozik a frekvencián, éjjel háromtól reggel nyolc óráig, és a déli harangszótól délután háromig szólhat. Mennyire kedvezőek e napszakok?

Hétköznapokon éjjel háromtól reggel hat óráig ismétléseket játszunk. Ha a statisztikákat vesszük figyelembe, akkor pedig a reggeli órák, elsősorban a hét és nyolc óra közti időszak nem rossz, mert az emberek ekkor mennek munkába. Amikor az egyház megnyerte a frekvenciát, nemcsak azt kellett figyelembe vennie, hogy még két egyházzal osztozkodnia kell, hanem azt is, hogy a Kolozsvári Rádió műsoraival ne ütközzenek a sajátjai: nem is akartunk versenyezni velük.

Első hallásra az ember nem is gyanítaná, hogy az Agnus Rádió egy egyház hangja. Hogyan oszlanak meg az egyházi-világi műsorok, milyen elképzelések mentén alakultak ki az arányok?

A tíz év alatt nem változott a kétféle kínálatunk aránya, az egyházi műsoraink napi másfél órát jelentenek. Az éjjeli műsorban és délben 35, reggel pedig 25 perces összeállításaink vannak, igazából egy kötelező arányhoz is tartanunk kell magunkat. Egyrészt az Országos Audiovizuális Tanácsnál (CNA) leadott műsorrácsot számon is kérhetik rajtunk, másrészt a rádiót támogató holland De Verre Naasten (A távoli szomszéd) Alapítvány is műsorok arányához kötötte a megállapodást. Ezek persze alsó határok, de személy szerint nem is tartom feltétlenül szükségesnek azt, hogy több egyházi műsorunk legyen: a hallgatóink is hozzászoktak a felálláshoz, a reggeli egyházi műsor a maga mozgalmasságával, a déli pedig a nagyobb terjedelmével lefedi az igényeket. Egy fontos elvet is idézhetek a kérdés kapcsán, egy püspök mondta egyszer a református rádiózásról: úgy kell beszélni Jézus Krisztusról, hogy ki sem mondjuk a nevét. Meg kell találni azt a módot, hogy az egyházi kérdésekről nem konkrétan beszélünk, az egyházi missziónak is valószínűleg ez lesz az újabb irányvonala.

Főzőcskétől az irodalomig számos témát igyekszik lefödni a rádió. Milyen kínálatotok van jelenleg?

Az irodalmi műsorunk hosszú idő után most kapott először saját szerkesztőt, aki magyar irodalmi és világirodalmi portrékat is bemutat, színészek közreműködésével. A komolyzenei kínálatunk rengeteg visszajelzést kap, a főzős műsorunk úgyszintén – ezt egy éhes pillanatunkban ötlöttük ki. Ebben a műsorban olyan jelentkezőket keresünk fel, akik szívesen főznek nekünk, közben pedig bemutatkoznak, és az anyag nemcsak a rádióban hangzik el, hanem írott formában a Szabadság napilap hasábjain is megtalálható. Létezik ugyanakkor egy Kárpát-medencei Református Rádiótanács, ez 2009 óta egyeztet szlovákiai, ukrajnai, magyarországi és erdélyi részegyházak között, ennek egy heti hat alkalommal elkészített 45 perces műsor az eredménye. A reggeli műsort éppen a születésnap reggelén mutattuk be az új formájában, arra törekedtünk, hogy a rendelkezésünkre álló háromnegyed óra a korábbinál mozgalmasabb legyen: terepről behozott rövidebb anyagokat, riportokat sugárzunk ezentúl, meghívottat ugyanis eléggé nehéz becsábítani ilyen korai órákban.

Az Agnus Rádió kereskedelmi rádióként van nyilvántartva, holott ez egy nonprofit kezdeményezés. Külföldön milyen megoldás létezik egy ilyen helyzetre?

Magyarországon például ismerik a közösségi civil média fogalmát, törvény szintjén is, míg Romániában kétféle rádiót ismernek: a kereskedelmit és a közszolgálatit. A külföldi példák szerint más, kedvezőbb adózási rendszer jár a közösségi rádióknak, ezt a problémát azonban egyelőre nem oldották meg nálunk – annyi változott, hogy most már alapítványra is lehet íratni rádiót, de ez még mindig nem jár kedvezményekkel.

Milyen hallgatottsággal, hány hallgatóval bír a rádió?

Van egy ötezres összhallgatottságunk, ami napi lebontásban 4-500 embert jelent, de ez meglehetősen változó. A korosztályt egyelőre nem tudtuk felmérni, de azt tudjuk, hogy a hallgatóságunk nagy része egyházközeli, olyanról is tudunk, aki csak a kulturális vagy könnyűzenei műsorainkért teker ránk. Mivel a pünkösdista és az adventista egyházakkal osztozunk a frekvencián, valószínűleg az őket általában hallgatók is maradnak a hullámhosszon, de tudunk román ajkúakról, akik az Agnus Rádiót követik: péntekenként egy húszperces román nyelvű műsorunk is van. Az éjjeli ismétléseket elsősorban az idősebb korosztály hallgatja, akik nem tudnak aludni abban a napszakban.

Kikből áll össze a csapat?

Néhány évvel korábban sokan elhagyták a rádiót, akkor érkeztem magam is. A jelenlegi csapat átlagosan 24 éves, ezért egy mozgékony, fiatalos társasággal kell dolgozni, akiket könnyű koordinálni. Érdekes helyzetek alakulnak ki, egyik kollégánk óvónő és tanárnő, de emellett időt szakít arra, hogy adást vezessen, egy másik hölgy pedig sokáig a hallgatónk volt, végül elvállalta, hogy az egyházi műsorban közreműködjön. Emellett önkéntesek is segítenek, mintegy hatvan ember, akik közül persze sokan esetleg évente csak egy alkalommal, a közösségi rádiónak viszont éppen az a lényege, hogy a saját közössége tartsa fenn. Területi stúdióink szintén vannak, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen lelkészeink műsorokat készítenek helyi rádiók számára.

Mint közösségi rádió, mit tanulhattok a kereskedelmiektől?

Nem kérdés, hogy sok mindent el lehet sajátítani tőlük. Az egyik ilyen a pontosság – az utóbbi időben nem igazán hallgattam magyar nyelvű kereskedelmi rádiókat, románt viszont annál inkább, mert hírekben azért mindig előbb vannak, és azt figyeltem meg, hogy másodpercre pontosan addig tart a bemondó beszéde, amíg egy dalban a szöveges rész el nem kezdődik. Van persze, amit jobb nem eltanulni tőlük: a rádiók jellegéből adódóan a beszédstílust például, de a rájuk jellemző infotainment – szórakoztató tájékoztatás – sem illik hozzánk, mi inkább az információátadásra figyelünk oda.