Az emberség öntőformái

Amikor elhatároztam, hogy felkeresem a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesületét és az ott működő védett műhelyt, elképzelésem sem volt arról, mit is fogok ott látni, a téma kapcsán első perctől saját előítéleteimmel kellett harcba szálljak. Pontosabban azzal a tudatlansággal, amely miatt az első pillanatokban én is úgy tekintek a fogyatékkal élőkre, és talán az egész romániai társadalom is ugyanígy tekint rájuk, hogy normarendszer szemléletemmel nem is igazán tudok mit kezdeni a standard mérő- és mutatószámok alapján meghatározott ún. „egészséges embertől”, a „normálistól” eltérő embertársaimmal. Többszöri találkozásaink után dilemmáim, félelmeim nyomtalanul eltűntek: a gyertyaöntő legényektől vagy a szükség szerint archiválással, fonással foglalkozó leányzóktól ugyanis megtanultam, hogy a szeretetet, az egymásról való gondoskodást, a családi közösség összetartó erejét és mindenekelőtt a – testi, szellemi adottságoktól független – boldogságot és életörömöt a tenni akarásban kell keresni, és nem az orvosi laboratóriumok diagramjai között.

Lehető legközelebb a célhoz A Hargita megyei mozgássérülteket és fogyatékosokat összefogó, érdekeiket képviselő egyesület 1990-ben alakult. Elnöke, Fikó Csa­ba készségesen fogad, bár már az első pillanatban, a kézfogásnál zavarba jövök. Õ is mozgássérült, a jobb karja teljesen hiányzik, így a parolára bal kezét nyújtva részemről is az ahhoz illő bal kezet várja. Hellyel kínál, zsúfolt napi programja ellenére szíven mesél mindennapjaikról. Megjegyzem, a zsúfoltat nem árt szó szerint érteni: a kétezer tagot számláló szervezet irányítása ugyanis a legtöbbször emberfeletti teljesítményt követel meg: egyik nap gépkocsijával felnőttpelenkáért megy Németországba, máskor valamely kivitelezés alatt álló projektjük érdekében a bukaresti adminisztráció, az országos érdekérvényesítés útvesztőit járja. Ha pedig épp nincs valamilyen továbbképzésen, tárgyaláson, konferencián, az egyesületi irodamunkát, városban való lótás-futást és a fogyócikkek beszerzését szinte pihenésnek tekinti. Azt mondja: mivel értelmét látja, a munka nem terhes számára. Huszonegy évvel ezelőtt az egyesület fő tevékenységének a fogyatékosok integrálását határozták meg. Ehhez az alapelvhez tartva magukat, azóta is olyan programokat próbálnak szervezni, amelyek a lehető legközelebb visznek a célhoz. „Csíkszeredában egy védett és egy foglalkoztató műhelyt is sikerült létrehozni, ami elég jól működik. Ezenkívül nyitottunk még egy foglalkoztató műhelyt Gyergyószentmiklóson is, ahol 14 immár felnőttsorba jutott értelmi fogyatékossal foglalkozunk, akik a Napsugár az esőben Alapítványtól jöttek át. Székelyudvarhelyen egy információs irodánk van, ezt egy műhellyel is szeretnénk megtoldani” – sorolja Fikó. A napi rendszeres elfoglaltságnak nagy szerepe van a fogyatékosok életében. A mindenki számára képességeihez szabott munka ugyanis az egyik legfontosabb gyógypedagógiai módszer. Egyszerre segíti a csoportba való beilleszkedést és a személyiségfejlődést, legyen szó akár kézügyességről, akár a koncentrációs képességek fejlesztéséről.

Gyógyító munkaterápia A csík­szeredai védett műhelyben a tagok szakmai képzésével és személyre szabott fejlesztésével Incze Zsuzsanna foglalkozik. A kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem gyógypedagógia szakán idén államvizsgázó ifjú hölgy szintén mozgássérült. A védett műhelyt és az itt tevékenykedőket is ő mutatja be. Elsőként a gyertyaöntő részleget, ahol Ricsike (Schmidt Richárd), Balog Szilveszter, illetve a madéfalvi – onnan háromkerekű talicska-biciklijével Csíkszeredába télen-nyáron naponta közel húsz kilométert letekerő – Csillag „Endrús” olvasztja a viaszt, keverik a színeket, készítik a formát, öntik a gazdag formavilágú – az egyesület bemutatóüzletében is megvásárolható – gyertyákat. Készül kezük munkája nyomán adventi gyertya, vízen úszó csillag, karácsonyfa formájú és számos másféle. Kotnyeleskedésemet kedvesen fogadják, ám ha butaságot mondok, azonnal kijavítanak. Mások okulására elmondom: a formába öntött gyertya nem szárad, hanem hűl…

Beljebb, a hölgy-részlegen már a fonóké, horgolóké, a vászonszatyrokat készítőké a terep. A legbeszédesebbnek a mozgássérült, kissé beszédzavaros Gegő Laura mutatkozik, aki rögtönzött bemutató után nekem is azonnal megtanítaná a horgolás alapfogásait. A termekben zajló munkafolyamatra – hogy mindenkinek minden a keze ügyében legyen – Silló Anna, családon belüli nevén a Mama felügyel. Szerepét, fontosságát Zsuzsi két szóban írja le: a mindenség lelke. A Mamának nemcsak nagy lelke, de nagy terhe is van, hisz a fogyatékos védenceivel zajló munka és gondoskodás számára otthon, anyaként is nap mint nap folytatódik a felnőtt korú fiával.

Persze, mindenkinek megvan a maga súlyos, cipelni való terhe, története. Józsa Csaba, az egyesület informatikusa, pályázatírója, a folyamatban levő ügyek napi követője több társától eltérően nem születésekor, hanem serdülőkorában kényszerült tolószékbe. Szüleivel nyaralásra készülődtek, s úgy gondolta, indulás előtt még mártózik egyet a közeli folyóban; a partról nekifutva kissé megcsúszott, a fejesugrás rosszul sikerült, s a következmény: azonnali bénulás nyaktól lefelé. A történteket a ma harmincas éveiben járó szakember feldolgozta ugyan, ám a kibontakozás lehetőségeit azóta is megállás nélkül keresi. Akarása és a terápiás kezelések eredménye, hogy kezét és ujjait mozgatva már sorstársainak is sikeresen tanítja a programozást, a számítógép kezelését. Ezenkívül a helyi önkormányzat által finanszírozott köztéri beruházásokat átvevő és véleményező bizottságnak is tagja: meglátásait, az akadálymentes közlekedésre vonatkozó tanácsait a szakcégek immár előre, számos épület tervezésekor kikérik.

A termelés, illetve az azzal párhuzamosan zajló munkaterápia so­rán elhasznált nyersanyagok előteremtéséről, az egész te­vékenység anyagi fenntarthatóságáról Fikóék gondoskodnak. Idén sikerült szerződést kötniük a gyergyószentmiklósi önkormányzattal, így a nyár folyamán a város parkjaiban a fűnyírást, parkgondozást is döntően az ottani fogyatékosokra bízták. A saját bevételt is termelő fűnyírót a szervezet egy hollandiai támogatója vásárolta. A parkrendezés Csíkszeredában is jó kezdeményezésnek bizonyult: a Kalász negyedben a Szent Ágoston-templom előtti park idén ilyen közös munka nyomán újult meg. Ez az egyetlen olyan egyesület az országban, amely minden súlyos fogyatékkal élő tagjának évi tizenkét utazásra szóló – vonaton, autóbuszon, hajón egyaránt felhasználható – jegyet ad, emellett fenntart egy speciális, fogyatékosok által igénybe vehető személyszállító szolgálatot is. Utóbbinak a keretében négy gépkocsival – ha kell, Románia teljes területén – ajtótól ajtóig szállítják a sérült embereket. Szolgáltatásukra óriási igény mutatkozik, ezért szállítókapacitásukat úgy próbálják elosztani, hogy mind jobban lefedjék a megye három térségét: a gyergyóit, az udvarhelyit és a csíkit.

Hasznos lenne az összefogás Van egy nagy pályázatuk is fogyatékosok adottságainak felmérésére, képzésére és egy újabb védett műhely létrehozására. Nemrég az övékéhez hasonló magyarországi intézményeket látogattak meg. „Magunktól eltelve jöttünk haza, mert ott 65-80 százalékos a támogatottsága egy-egy műhelynek, a fenntartáshoz szükséges bevétel nagy részét az állam fizeti, így kitermelni csak a fennmaradó hányadot kell. Mi húsz éve nem kaptunk ilyen támogatást. Kaptunk apróbb összegeket a megyei és városi tanácstól sportrendezvények, horgászversenyek és hasonlók szervezésére, de a műhelyek fenntartására nem. Mivel Magyarországon e téren is megszorítások várhatók, fel is ajánlottuk a segítségünket nekik a túlélés megtanulásában. Nekünk ebben húszéves gyakorlatunk van” – magyarázza kedélyesen Fikó Csaba. Viszont elismeri: a romániai fogyatékosok foglalkoztatási helyzete a magyarországiakéhoz viszonyítva szinte behozhatatlan lemaradásban van. Nyíregyházán egy olyan céget tekintettek meg, amely önmagában 3 ezer fogyatékost foglalkoztat különféle területeken. Az országos egyesület által alapított cégnek mára több ezer kisiskolást ellátó konyhája működik, és az ország számos pontján műanyagöntő műhelyt, nyomdát, fa- és fémmegmunkáló műhelyt, varrodát, üdítőpalackozót, mosodát tartanak fent. „Van mit tanulnunk tőlük. Nagy tapasztalataik vannak, ismerik a piacot. Egyébként a tevékenységet valamikor palackgyártással kezdték, utána a palackokat megtöltötték, mosószertől kezdve hűsítőig. Megpróbálták szélesíteni a piacot. Ma itt tartanak” – magyarázza az egyesület elnöke.

A beszélgetésbe ezen a ponton bekapcsolódik Tamás Erzsébet, a Hargita megyei egyesület munkatársa is, elmondva, hogy a romániaival szemben nagy különbség, hogy ott az országos szövetség szoros kapcsolatot tart a helyi egyesületekkel. „Pápán, Nyíregyházán és Kaposvárott ugyanazt az anyagot láttam a varrodákban. Megkérdeztem, hogy lehetséges ez. Azt mondták, salzburgi rendelésre készítenek osztrák népviseleti ruhákat, a munkát pedig szétosztották a műhelyek között. Egyik helyen az inget, másik helyen a szoknyát varrják, máshol pedig a Franciaországból rendelt kis leányruhákat készítik. Ez Romániában jelenleg elképzelhetetlen. Ha itthon országos szinten mi is jobban összedolgoznánk – függetlenül attól, hogy magyarok vagy románok vagyunk –, a közös erőfeszítés hatékonyabb lenne” – állítja Tamás Erzsébet.

Kiskapuk a törvényen Az elnök szerint nem csak házon belül kellene rendet tenni, a jogszabályok terén is bőven lenne mit pótolni. „A fogyatékosok foglalkoztatására rengeteg jól működő modell van. A román kormánynak nem kellene feltalálnia a spanyolviaszt. Nálunk a 448. törvény előírja, hogy minden 50 főnél többet foglalkoztató cégnél az alkalmazottak 4 százaléka, azaz két fő fogyatékos legyen. Ha ezt az illető cég nem teljesíti, büntetésként a minimálbér felét kell fizetnie. Az összeget egy védett műhelyben is levásárolhatja. Amíg pár száz lej a büntetés, s alkalmazás helyett jobban megéri terméket vásárolni, nem várhatunk semmilyen előrelépést a fogyatékosok foglalkoztatásában” – magyarázza. Igaz, létezik egy ösztönző rendszer is, ám ezt se nehéz kijátszani. Eszerint az a cég, amely sérült embert alkalmaz, 12 hónapig támogatásként az államtól a minimálbérnek megfelelő összeget kap, cserébe az illetőt a támogatás lejárta utáni két esztendőben is foglalkoztatnia kell. „Ha viszont az alkalmazott magától mond fel, a cégnek nem kell visszafizetnie a kapott támogatást. Márpedig ezt kihasználva több helyen már az alkalmazás pillanatában aláíratják az illetővel a felmondását is. Ezt embertelennek tartom” – avat be a jogszabályi hiányosságokba Fikó.

Új központot álmodtak Az egyesület csíkszeredai védett műhelyének közel 130 céges ügyfele van. Döntően olyan vállalatok, melyeknek alkalmazotti létszáma meghaladja a törvényben rögzített 50 főt, s a fogyatékosok foglalkoztatására vonatkozó előírásnak megrendelésekkel és bérmunkával tesznek eleget. Ez mindkét félnek megfelel: a cégnek adminisztrációs könnyebbséget, a fogyatékosokat foglalkozó műhelynek pedig bevételt teremt. A csíkszeredai védett műhely közel 40 embernek ad munkát, Gyergyóban 13-14 főnek. „Többnyire munkaruhát készítünk, de varrunk gyerekágyneműt, pizsamát is. Számos cégnek archiválunk, emellett számítógépeket javítunk és forgalmazunk, gyertyát öntünk, bemutatóüzletünkben pedig kiskereskedelemmel is foglalkozunk. Bevételünk zömét a varroda termeli ki” – mondja Fikó Csaba. Megrendelőik többnyire Hargita megyei cégek, de vannak már köztük kovásznaiak, marosbeliek és kolozsiak is. A megyei tanács a vendégeinek osztogatott protokoll vászonszatyrokat – évi 400-500 darabot – évek óta tőlük vásárolja.

Minden finanszírozási nehézség ellenére tele vannak tervekkel. A legmerészebbnek Fikó Csaba az új székház építését nevezi. A mostanival több probléma is van: az épület visszaszolgáltatási per alatt áll, de jelenlegi szerződésük alapján sem maradhatnának benne tovább két évnél, ráadásul a szűk folyosók, lépcsők sem a mozgássérült emberek szabad mozgását szolgálják. Az új központ számára meg is vásárolták a telket, az épület tervét most készítik. „Itt kap helyet a foglalkoztató és a védett műhely, s lenne egy közösségi terem is. Ilyen jelenleg nincsen. Szeretnénk kialakítani öt-hat átmeneti lakást is azok számára, akik képzésre érkeznek, nemrég váltak rokkanttá, nem tudnak beilleszkedni, vagy a család nem tudja akadálymentessé tenni a lakásukat” – magyarázza. Napirenden van néhány moped-autó vásárlása is, ezeket részletre adnák tovább a fogyatékosoknak. Az elnök elmondta, hogy a kis kétajtós, legtöbb 45 kilométeres sebességre képes járművek megvásárlásához szükséges pénz, hollandiai barátaik adományából, máris az egyesület számláján van. Ha meglesz, akkor a fogyatékosok számára a szabad mozgás sem lesz immár luxus.