Ami a második legjobb Szatmáron

2015. 08. 30. 13:54

Alig zárultak az Partiumi Magyar Napok, a szervezők már a jövő évire, a 15. fesztiválra készülnek. Idén 150 rendezvény zajlott 15 helyszínen, négy színpadon, nyolc napon át. Színház, koncert, bábszínház, népzene és néptánc, retró és kortárs muzsika, komoly- és könnyűzene, képzőművészet és kézművesség, gasztronómia szerepelt a kínálatban. Simon Judit a fesztivál utolsó két napján próbálta kideríteni, mi a legjobb dolog Szatmáron, ha a PMN a második.

 

Kézművesek portékái a Kossuth-kertben. Érték és bóvli egy spáciumban

 

Mondom a taxisnak, hogy a Kossuth-kertbe szeretnék menni, elmosolyodik, azt mondja, nincs messze, jó buli van ott. A bejáratnál önkéntesek fogadnak, mondják, menjek keressem meg a szervezők sátrát, aztán nézzek körül, és érezzem jól magam. Fiatalok, szépek az önkéntesek, később Stier Pétertől (fotó) megtudom, összesen 130-an vannak. A fiatalember a Partiumi Magyar Napok egyik főszervezője (civilben a Harag György Társulat gazdasági igazgatója), a fő-főszervező – ahogy egy kolléganőm fogalmaz – Szőcs Péter, az Identitás Alapítvány elnöke.

A PMN-t 14 éve rendezi meg Szatmáron, az Identitás Alapítvány és az RMDSZ. Számos segítőjük van a már említett önkéntesen kívül, akiknek a soraiban nemcsak helyi, de más megyékből, mi több, más országokból is érkeztek fiatalok, s nem mellékes: számos vállalat és vállalkozó támogatja a Napokat.

Stier nem mondja az összegeket, de nem kevés pénzbe kerülnek a koncertek, hiszen egyes fellépőknek magas a honoráriumuk. „Az idén több programunk volt, mint korábban. Délelőtt bábszínházba, este színházba, hangversenyre, kiállításra és természetesen szabadtéri koncertekre vártuk a közönséget. Hét végén a Kossuth-kertben követték egymást a programok. Minden előadáson, koncerten zsúfolásig megteltek a termek, néhányra pótszékeket vittünk be, hogy mindenki elférjen. Igaz, a bábszínházi előadások ingyenesek voltak, a színházi előadásokra pedig 1 lej volt a belépő.” Az idei volt az első év, amikor a kicsiket és bevonzották a színházba. „Amikor kislányomat vittem bábelőadásra, örömmel láttam, milyen lelkesen hozzák az szülők és nagyszülők a gyerekeket. Bevallom, a PMN egyik célja, hogy megszerettesse a teátrumot és közönséget neveljen”.

 

Mindenki a Kossuth-kertben

A gyermeksarokban gólyalábra is állhattak a kisebbek

 

Az önkéntesek és szervezők pólóján felirat: Partiumi Magyar Napok... a második legjobb dolog Szatmáron. Amint alkalmam van, megkérdezem Stiert, aki mindent tud, amit tudni kell és érdemes, hogy nosza, mi az első legjobb. A válasz: „az első az, amit ön tekint, érez a legjobbnak”. Csak két napig voltam Szatmáron, de nehéz lenne eldöntenem, mi az első legjobb. Lehet éppen a PMN, mert sok kellemes pillanatot szerzett.

Szóval, ott vagyok a Kossuth-kertben, megtalálom a szervezők sátrát, ahol kedves emberek fogadnak, kapok kávét és hideg ásványvizet. Közelünkben a politikai sátor, ahová képviselő, szenátor, helyi elöljárók fröccsel várták az érdeklődőket egy kis tereferére. Mintegy a közepébe cseppenek be, de amikor meghallom, hogy egy úriember azzal kezdi, hogy őt senki sem ismeri, de ő ismer mindenkit, majd belekezd végtelen történetébe, akkor kimenekülök. Megyek, megnézem, mit kínál a kert dél körül.

 

Terefere és fröccs a politikusok sátrában

 

A bográcsokban rotyognak a gulyások, egyesületek, baráti társaságok a maguk receptjük szerint készítik. Versenyeznek, kié a legfinomabb, nehéz lehet győztest választani. Mesélik, vasárnap halászlét főztek, az is mennyei volt.

Kiderül, mi is kapunk gulyást, a mi ebédünket – mármint a sajtóét – kollégák főzik, a City rádiós Balázsi István. A rádió az egyik szervező partner, színpada is van a Kossuth-kertben, amin egymást követik az előadások. A Harag György-társulat is kijött, népszerűsítik a színházat, a most kezdődő szezon előadásait. Sokakat vonzanak a kihelyezett fotók, jelmezek és a színháziak mosolya.

A Bor-szigeten is gyülekeznek a szomjasok, ki pálinkát, ki bort kóstolgat ebéd előtt.

 

Békében megfér egymás mellett az Igazi Csíki meg a Jäger sátra

 

Kellenek a régi dalok is

A Kossuth kertben minden és mindenki jól megfér egymással és egymás mellett. Például az Igazi Csíki Sör sátra a Jägermeister mellett van, egyesek szerint azért, mert a kettőt együtt kell inni. Egymás mellett vannak a gyönyörűséges varrottasok és giccses csecsebecsék, a valódi cserépedények és a semmilyen mellények.

 

A Harag György Társulat tagjai a nagyszínpadon

 

Aki a Partiumi Magyar Napokon nincs kint a termékével a Kossuth-kertben, az nem is számít – hallom a tömegben. Ahogy telik az idő, úgy gyűlnek az emberek. Szépen felöltözve, jókedvűen sétálgatnak, majd gyülekeznek a programok helyszínein, illetve megkóstolják a bőségesen kínált finomságokat. A gulyáson kívül ugyanis van minden, illatoznak a frissen készült húsok, köretek, kacagva hívogat a házi savanyúság, ellenállhatatlanok a fenséges sváb strudlik. A sétálók magyarul, románul beszélnek, de német és angol szó is megüti a fülemet. A szervezők szerint sok távolra szakadt szatmári úgy időzíti a szabadságát, hogy otthon lehessenek a Partiumi Magyar Napokon.

A központi színpadon a Harag György Társulat művészei vidám jelenetekkel szórakoztatnak, Méhes Kati népdalokat is énekel, ő mindig elbűvölő.

Zalatnay Sarolta, Cini következik (fotó), megtelik a színpad előtti tér. Régi dalait énekli, a hangja remek, de jobb nem látni. Nagyot harapott az idő az énekesnőbe, aki mintha nem akarná tudomásul venni, hogy már nem áll jól a mini, póló helyett érdemesebb lett volna felvenni egy szép blúzt. Elmenekülök, megyek az asztalhoz, ahol kellemes társaságban eszem a kollégák remek gulyását és hallgatom Cinit. Így elviselhető. Amikor Stier Péterrel beszélgetek, nem bírom megállni és megkérdezem, miért nem figyelmeztetik a fellépőket, hogy nem megfelelő az öltözékük. Azt mondja, ezt nem tehetik meg, ebbe nincs beleszólásuk. Bárhogy is van, sokan szeretik Cinit, az 50 felettiek örülnek, sőt elvárják, hogy a régi sztárok megszólaljanak a rendezvénysorozaton.

Persze, mindenki a maga ízlése és igényessége szerint lép színpadra, Csepregi Éva (Neoton) és Koncz Zsuzsa elegánsan, ízléses fellépő ruhában állt közönség elé. Igaz, sokkal többen voltak rájuk kíváncsiak. A Kossuth kertben énekelt még Wolf Kati, ő zenészeket is hozott magával.

Sajnos, az utolsó napra tervezett színházi előadás betegség miatt elmaradt.

 

A legkényesebb célközönség

Amikor Stier Péterrel beszélgetek, megjegyzem, sok fiatalt láttam a Kossuth-kertben. Azt mondja, figyelnek arra, hogy minden korosztályhoz szóljon a Partiumi Magyar Napok. Idén a kicsiknek volt bábszínház és gyereksziget, a nagyobbaknak Ifi sziget. „Az egyik legfontosabb kérdés, milyen programokat szervezzünk a 18-25 közötti korosztálynak, hiszen ők a legkritikusabbak. Jövőre, amikor már tíz napig tart majd a PMN, és a régi városközpontban is lesznek rendezvények, az első három napon csak ifjúsági programok lesznek.” A koncertek megmozgatják a fiatalokat, de többet is szeretnének számukra nyújtani a szervezők. Amúgy a fiatalok részt vesznek a szervezésben, önkénteskednek, nem lehet rájuk panasz. Azt is elmondja a magát rockernek valló Stier Péter, hogy több civil szervezet is kiveszi a részét a rendezésben.

 

Méltó záróakkordja volt a Partiumi Magyar Napoknak Koncz Zsuzsa koncertje Fotó: Rácz Éva

 

Amúgy a programok nem maguktól alakulnak. Közvélemény-kutatást végeznek, hogy kiket, miket szeretnének látni, hallani. Akik a legtöbb szavazatot kapják, azokat hívják meg, olyan programokat szerveznek. Csakhogy arra is oda kell figyelni, hogy egy előadó, együttes ne jöjjön túl sűrűn, különben megunják.

Nem könnyű véglegesíteni egy ilyen eseménysorozatot, főleg, hogy kevesen vannak, akik folyamatosan ezzel tudnak foglalkozni – vonom le magamban a következtetést. Stier azzal folytatja, hogy minden évben számba veszik, mi sikerült és mi nem működött megfelelően, hogy a következő évben javíthassanak, amin kell. Szerinte idén a kommunikáció nem működött olajozottan, úgyhogy jövőre erre is jobban odafigyelnek.

A szerző felvételei



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!