Albisi sárformázók

A fazekassággal próbált szerencsét az Érmelléken egy fiatal házaspár, a Magyarországon, egy érdi mestertől kitanult igényes kézművességet igyekezve összhangba hozni a korszerű eljárásokkal. A Sárkány család mindennapjaiba és sikereibe D. Mészáros Elek írása kínál betekintést.

Monoton hangon pörög a motor, nincs emelkedő, hosszú kilométereken át nem mozdul a láb a gázpedálon. Egy-egy kanyar még szembejön hangulatváltásként, az is csak azért, mert egykor eleink a szabadon kószáló ökör nyomvonalához szabták az utat. Akkoriban még idő volt bőven, mélyeket ásított a táj, nádasok csipkézte pocsolyavíz, halak, csíkok, vízimadarak uralták az Érmelléket. A jó minőségű műúton manapság nagy a forgalom, érződik a magyar határ közelsége, nyerges vontatók dübörögve előznek, fitogtatják erejüket. Úti célunk az Érbogyoszló községhez tartozó Albis. Amint lekanyarodunk a főútról, gyérül a forgalom, jut idő bámészkodásra. Tarlókon át fütyül már a szél, az aszály barnította kukoricaföldek között üdítően hat egy-egy méregzöld vetés. Szakemberek szerint az járt jól, aki némileg megkésett a vetéssel, az még reménykedhet, hogy termés szökken a száron.
A községközpont és csatlós faluja akár egy település is lehetne, hisz alig kőhajításnyi szántó ékelődött a faluszéli házak közé. Szorgos gazdaemberek laknak errefelé, frissen sepert házeleje, virágos kiskertek a kerítések mentén. Albis félreeső települése a vidéknek. Az elzártságnak tulajdoníthatóan sok babona terjengett egykoron errefelé, ezekben szentül hittek az ott lakók. Egy lányt esténként, mikor hazafelé ment a fonóból, sziszegve követett egy liba. Egyik este az udvarló legény kikapta a guzsalyt a lány kezéből, és a liba fejére csapott vele. Másnapra a szomszédasszony csupa kék foltos lett. (A lány nem fogadta az asszony fiának közeledését.) Mindenféle rontás is dívott a faluban, leggyakrabban a tehén tejét lopták el. Ha gyanították, ki a tettes, akkor az illető egy személyes tárgyát kellett elcsenni, majd egy vizespohárba tenni, abba pedig hét darab parazsat dobni. Ha a parázs feljött a víz tetejére, bizonyítást nyert a rontás, a tehén teje is visszajött néhány nap múltán. Sírós csecsemő rontását is szenes vízzel oldották. Ennek viszont valós fiziológiai magyarázata is van. Az aktív szén víz elnyeli a görcsöket okozó gázokat, és megnyugszik a gyermek. A település monográfiája kevésbé sötét legendát is őriz. Zólyomi Dávid éppen erre járt, amikor egy pólyás csecsemőt elragadott egy sas. Zólyomi nyílvesszője azonnal röppent a ragadozó felé, de azt csak megsebesítette, majd a székelyhídi nádasok mellett zuhant le. Ahol megtalálták, arra a helyre emelték fel a kisváros ma is álló református templomát.
Nem a hiedelmek miatt jöttünk a faluba, még csak az ott született hírességek okán sem. Pedig e manapság ezer lelket számláló, magyarok lakta településen nagy emberek is sarjadtak. Elég, ha az Irinyi testvéreket említjük, Jánost, a zajtalan gyufa feltalálóját, vagy Józsefet, aki országgyűlési képviselő, a 48-as forradalom tizenkét pontjának egyik kiötlője volt.

Véletlen hozta fazekasság Idős ember, hátán kapával, a református templom felé vezető kaptatón igyekszik, tőle érdeklődünk, merre laknak Sárkányék. Megáll, kalapját leemeli, azzal mutatja az egy utcányival arrábbi betérőt, majd észrevétlen meghajolva továbbindul. Õsi zsellérek ivadéka lehet, mozdulataiban hordozza öntudatlanul a megalázottak sorsát.
Ritka látványosság fogad az albisi Sárkány-portán, az udvari kerítés mentén kerámia virágtartók sorjáznak, akárcsak a bejárati teraszon, bennük színes virágok pompáznak. Az alagsori műhely polcain formás vázák, haspók edények katonás rendbe sorakoztatva. Sárkány Csabának nem kell messzire menni a munkahelyére, nem zötykölődik villamoson, türelmetlen autósok nem tülkölnek rá minduntalan. Kitárja lakásának ablakait, mélyet szippant a virágillatú nyárba, amihez lombok alól kapja a trillát. Nyújtózkodni is marad ideje, nem késik el, hisz a lakása alatti pincerészben alakította ki munkahelyét. Róla el lehet mondani, hogy maga gyúrja a kenyerét, bár liszt helyett agyagból van a tészta.
Véletlen hozta fazekasság az övé, újsághirdetés alapján került egy érdi mesterhez, majd pedig Vas megyében immár szakmai ismeretekkel vértezetten kereste az anyag rejtette formát. Felesége is végigkísérte, ma már ő is aktív fazekasmester. Csaba állat-egészségügyi asszisztensnek tanult, de nem sokáig űzte szakmáját, magával ragadta a kíváncsiság, a több pénzhez való jutás igézete. Tervei voltak, saját házat akart családjának, soha nem gondolt arra, hogy végleg otthagyja szülőföldjét. 2003-ban neki is fogtak a fészekrakásnak, lassan-lassan épült a modern kiállású lakóház. Eközben tovább dolgoztak Magyarországon, amit kerestek, mind hazahozták, befektették az építkezésbe. 2006-ban aztán végleg hazatértek, még abban az évben megszületett a trónörökös, Milán. Azóta újabb jövevénnyel gazdagodtak, Regina 2010-ben lett a család szemefénye. Úgy gondolták, már eléggé ismerik a szakma minden csínját-bínját ahhoz, hogy megálljanak a saját lábukon. Céget alapítottak és nekikezdtek a korongozásnak. Csaba a formát adja az edénynek, felesége, Melinda a díszítőelemeket metszi az agyagba, és jobbára az edényfestés is rá hárul. A szép kaspók, vázák, káposztásfazekak alapanyagának nem felel meg a környékbeli agyag. Az előkészített alapanyagot Magyarországról hozzák, hisz a természet adta földnek egy olyan speciális tisztításon kell átesnie, amit Sárkányék nem tudnának házi körülmények között elvégezni, vagy ha igen, csak körülményes módon. Így is a már megvásárolt agyagból egyedi gépezettel a lehetséges levegőmaradványokat még ki kell szippantaniuk, ha minőségi portékát akarnak piacra dobni.

A titok az anyag tisztasága Sárkányék fehér hollónak számítanak az Érmelléken a maguk űzte mesterséggel. Az, hogy ezen a vidéken nem honosodott meg az edényformázás hagyománya, nem a megfelelő alapanyag hiányának tudható be, hisz itt is van olyan jó állagú az agyag, mint az ország bármely részén. A túl agyagos föld száradáskor az edény repedéséhez vezet, ha viszont nem eléggé agyagos, akkor nem áll össze a massza.
A portékák minősége elsősorban az alapanyag tisztaságától, valamint a hőkezelés szakszerűségétől függ. Sárkány odáig merészkedik állításával, hogy a korondi portékák legtöbbjét nem tartja jó minőségűnek, legalábbis elmaradnak az általa készítettektől. Ennek oka szerinte nem a szakmai tudásban, hanem az alkalmazott technológiában keresendő. A korondi portékát inkább a hírneve, mintsem a minősége teszi keresetté – sommáz Sárkány. A tradicionális módon előkészített alapanyag igen szennyezett, annak ellenére, hogy a felső földréteget eltávolítják az agyagról, még számtalan kavicsdarabkát és egyéb idegen testeket tartalmaz. Többszöri darálással igyekeznek homogénné tenni, de ez csak részben lehet sikeres. Ezért reped meg előbb-utóbb a főzőedények nagy része. Újabb és jobb módszer az agyag vízben való híg feloldása, ezt előbb átszűrik, majd egy körülbelül tízszer tíz méteres ülepítő gödörbe töltik. Meg kell várni, míg az agyag leülepszik, a rajta lévő víz pedig természetes módon elpárolog. A baj csak az, hogy ez meglehetősen időigényes folyamat, tavasztól őszig eltarthat az iszaposodás. Létezik egy speciális agyagtisztító gépsor a művelet hatékony és nyilván gyorsabb végrehajtására. A felhígított és átszűrt agyagból préssel szorítják ki a vizet oly módon, hogy a feldolgozásra váró átmosott agyag tisztán felfogható. Egy ilyen masinéria naponta másfél tonna agyag tisztítására képes.
A Sárkány házaspár évente mintegy ötven tonnát dolgoz fel, megérné egy alapanyag-előkészítő gépet vásárolniuk, de ehhez nemcsak nyolcezer euró kellene, hanem a raktározáshoz megfelelő hely is, és a mosáshoz szükséges víz elvezetését is meg kellene oldani, no meg magát az agyagot is be kellene szerezni. Így egyelőre marad a magyarországi import.

Versenyben a tucatáruval A megvásárolt, előkészített agyagot méretre vágják, hisz előre tudni lehet, hogy egy bizonyos méretű edényhez mennyi anyag szükséges. Vendéglátóm a kedvemért neki is lát a korongozásnak, s rácsodálkozom, hogyan alakul, szépül tenyere alatt a „sár”. Mérem az időt, két perc sem kell hozzá, megszületik a váza.
A faluban nagy feltűnést keltett a fiatalok Magyarországról hozott tudománya. A szomszédos Irma néni át is nézett csudát látni, jobbra-balra tekingetett, szemlét tartott, kereste a formát, ami után „öntik” az edényt. Csaba hiába mondta neki, hogy a kezével formálja, szelídíti az agyagot, a néni csak csóválta a fejét, biza ő azt nem hiszi. Mit volt mit tenni, leült a koronghoz bemutatót tartani. Irma néni összecsapta a tenyerét, futott is apjuk után, hogy jöjjön, nézze meg ezt a Csaba gyereket, hisz „ilyen még nem vót Albison”.
Egy órányi szabad levegőn való szikkadás után a mintametszés következik, ez a fiatalasszony, Melinda feladata. Több napi száradás után következik az átmosás, majd kezdődhet az égetés. Kemencéből kettő is van, a legújabb igazán korszerű szerzemény, saját programmal ellátott, mintegy 8500 eurót kóstált. Folyamatosan növelik a hőt 900 Celsius-fokig, főzőedények esetében ennél még többre. Majd a huszonnégy órás művelet végeztével a visszahűtés is lépcsőzetesen megy végbe. Az edények színezése ezután történik, a mázas, fényezett tárgyakat ismételt hőkezelésnek vetik még alá. Csomagolás előtt vízálló folyadékkal átkenik, hogy ne szívja magába a nedvességet. A nagyhírű fazekasműhelyek többségében még mindig fával égetik az agyagot, de az nem ad egyenletes hőmérsékletet, ami szintén a minőség kárára van.
Manapság a kézi fazekasság értéke feljövőben van, bár amint Csaba mondja, géppel is folyik sorozatgyártás. Két dolog nyugtalanítja, egyrészt a folyton emelkedő energiaárak, mert a pluszkiadások saját bevételét apasztják, hisz ha ő is drágítana, nyakán maradna az áru; másrészt a gépsorokon készülő kínai tucatáruval nehéz felvenni a versenyt, mert bár rossz minőségűek, a vizet is átszivárogtatják, olcsóságuk miatt mégis sokan megveszik őket.
Sárkányék a portékáikat az első években Magyarországon értékesítették, idén viszont a hazai piacra is betörtek. Országos terítésben, nagy bevásárlóközpontokban lehet megtalálni az albisiak áruját, de ha valaki felkeresi őket, egyedi darabokat is szívesen készítenek.