Gábor Lali világai

Színész, filozófus, kézműves, író és költő a kolozsvári Gábor Lajos. A sokoldalú férfi román állampolgársága mellett magyar szívűnek és cigány lelkűnek vallja magát, aki minden újra nyitott. Készült róla film, ihletett meg költőt, most épp egy reality show főszereplőjeként mutatja meg a világnak, hogy miként él. Az örökmozgó Lali Kustán Magyari Attilának vallott életéről.

Amikor először felhívom Lalit, éppen Nagyváradon tartózkodik, de azt ígéri, másnap vonatra ül, és találkozhatunk az egyik kávézóban, Kolozsváron. Később felhív, az időpontot hátrébb tolja, végül másnapra teszi át. A következő napon a lokál előtt várunk rá egy másik fiatalemberrel, aki büszkén vallja meg nekem, hogy ő egy költő, már két hosszú hónapja. Lalitól egy kis anyagi segítséget vár, hiszen éppen a lírai kibontakozásán ügyködik, amelyet egy táncoslány iránti szerelme ihlet. Lali megérkezik végre, barátságosan letolja a kissé álmatag fiút, aztán beszélgetni kezdünk.

Aki költőt ihletett meg Lali egy gáborcigány családba született, Nagyváradon. Ott is járt iskolába, elmondása szerint jó tanuló volt, és egy „szuper” mester a kohónál, a bádogos szakmában. Az írással is korán, a múlt rendszerben megbarátkozott, a Familia folyóiratban jelentek meg művei. Az Astoria szálló környékén gyakran meg lehetett találni, az emberek látták, hogy Lalit más fából faragták, nem úgy beszél, mint a többiek, és mindig tanul másoktól, „lop egy kicsit a fülével”.
A beszélgetés alatt sorra gyújtja meg a cigarettákat, közben látom rajta, hogy hamarosan indulni fog, ezért a múltról keveset mesél, hogy több időt szánhassunk a jelenre.
Elmondja, amikor megházasodott, és két gyereke született, rendkívül örvendett, a család egyébként is fontos szerepet tölt be az életében. A nők szerepéről is beszél, elmondja, hogy az anyák, feleségek, lányok nem koldulnak, nem lopnak, és úgy állnak a férfiak mellett a családban, mint tartóoszlopok.
Nagyváradon már nem sokáig éltek, az ország több pontján keresték a helyüket, amíg végül az ezredfordulón el nem döntötték, hogy Kolozsvárt jelölik ki főhadiszállásnak. Itt ismerkedett meg egy őszi napon Bréda Ferenccel, aki éppen jókor jelentkezett, mert Lalinak akkoriban „annyi pénze sem volt, hogy kinézzen az ablakon”. Konyakot bontottak, Bréda pedig arra kérte, hogy tanítsa meg őt és a barátait a cigány nyelvre. Lalit a teljes asztaltársaság körbeülte, ő pedig szigorú tanítóként vezette őket a roma nyelvtanulás göröngyös útján, s ha látta, hogy valaki nem adja meg a módját a tanulásnak, akkor búcsút vett tőle. Büszkén mondja, hogy többen elismerték, a cigány nyelv ér annyit, ha nem többet, mint az angol, német vagy francia, pedig nem tanítják iskolában, nincs piaca, nincs saját országa. Hatvan kurzust vezetett le ingyen és szeretettel, ez pedig megihlette Brédát, aki Lali lakomái címmel megörökítette a jó hangulatú magániskola pillanatait.

Ausztriában és Egyiptomban Erdélyben, 2003 decemberében indít a történet, Lali (Gábor Lajos) és Lóri (Boros Lóránd) főszereplésével, Lakatos Róbert rendezésében. A Bahrtalo! Jó szerencsét! című film a kettejük ausztriai és egyiptomi kalandjait mutatja be, nem kevés humorral, alkudozással, hangos szóváltással. A film első részében a két főszereplő Ausztriába indul, egy használtcikk-áruházat felkeresendő. Útközben lerobban az autójuk, így vonattal jutnak el úti céljukhoz, ahonnan Lali végül egy szobabiciklivel és egy rózsaszín plüssállattal tér haza. A film második része már Egyiptomba vezet. Lóri idegenvezető az afrikai országban, a piramisok mellől hívja fel Lalit, hogy hozzon neki egy németjuhászt, mert nagy profitra számíthatnak. Lali – aki nem kutyabarát – vásárol egy ebet, és máris útnak indul. Üzletfele, a Seriff nevű férfi kifizeti őket, egy éjszakai mulatozás közben azonban elszórja a pénzét.
Lali elmeséli, hogy a film első részét egy olyan pályázatra készítették, amely a határok eltűnésének következményeire helyezte a hangsúlyt, a Bahrtalo! második fele később készült el. A történet egy része spontán, de van benne fikció is, így például arról, hogy az autó le fog robbanni, Lalin kívül mindenki tudott. Egyiptomot egyébként kedvelte, szereti azt a népet, mondja, de „az itteni csóró cigányok steril asszisztensek és apácák mellettük”. Díjat is kapott az alakításáért az olaszországi Saturno filmfesztiválon, a legjobb férfi szereplő kategóriában.

Valóságshow Lali De Niróval Ha már így hozzászokott a kamerákhoz, akkor ezt a lovat is megüli még. A Mátyás, mátyás című animációs rövidfilmhez adta a hangját, rövid dokumentumfilmeket készített hazai és magyarországi cigányokról. Most egy valóságshow készítésén dolgozik a szatmári Vasile Blaga színésszel, akit a politikussal nem összetévesztendő Vasile Sinatrának keresztelt el, cserébe megkapta a Lali De Niro nevet. Egy román és egy gáborcigány hétköznapjairól forgatnak, a már elkészült részekben meglátogatták Lali családját, vagy megmutatták, hogyan kovácsol vasból kést a CFR-s futballisták számára. Egy aradi nemzetközi főzőversenyen is részt vett, ahol a legmerészebb receptért megkapta az aranydíjat. Nem árulja el a receptet, csak annyit mond el, sok zöldséget és kétféle húst használt fel, cigány és Lali módra.
Bevallja, sokan furcsállják, hogy egy olyan ügyes kezű mesterember, mint ő, színész lett, de úgy érzi, ez egy olyan feladat, amit szívesen vállal és jól művel. A Bahrtalo! filmhez viszonyítva a valóságshow még jobb lesz, mondja, mert több helyszínre járnak, több témakört érintenek.

Esélyt mindenkinek A beszélgetés vége felé kíváncsi vagyok arra, hogy a további szerepek – író-költő, filozófus – miként jelennek meg az életében. Irodalmi munkásságáról szerényen nyilatkozik, valóban ír verseket, prózát egyaránt, de nem tartja magát vérbeli írónak, csak szívesen veti papírra a kiötlött történeteit. Egyik prózájában a marosvásárhelyi történéseket eleveníti fel, a dzsungelben élő cigányok a Kom-Ombo elefánt kiszabadítására sietnek – tudni kell, hogy az elefánt a büszke magyarokat jelzi.
Filozofálni úgy kell – mondja –, hogy senkit ne sértsünk meg, de a legfontosabb dolgokról muszáj beszélni. A szabadságot és egészséget tartsuk fontosnak, Istenhez imádkozzunk, ezt kiemeli, de hozzáteszi, hogy ő maga mindenféle vallásból merít, az evangélistáktól a buddhistákig, mert mindenben talált olyan logikus és jó útmutatást, amit felhasználhat. „Ne akarjunk megváltoztatni senkit – mondja –, inkább adjunk lehetőséget az embereknek, mert azok a cigányok, akik ma rossz sorban élnek, jobb életre vágynak, csakhogy nincs járható útjuk.” Szerinte el kell fogadni a cigányt mint európai nyelvet, tisztelni kell azokat, akik megérdemlik, de legfőképpen egyenlő esélyeket kell adni nekik.