Ha a Jobbik házhoz jön

A nemzeti rock, a konszolidáló, taktikázó és a nemzeti ellenállásra buzdító szélsőjobbos irányzatok, a lobbisták, a mandátumért versengő politikusok kavalkádja: sokféle regiszter, hangvétel keveredik. Még nem tudni, melyik hangfekvés lesz az erősebb, ki kit nyom el, ki kerekedik a többiek fölé, melyik hangsúly győz. Csak az biztos, hogy a (szélső)jobb megfogta Erdélyt, és nem ereszti. Parászka Boróka írása.

Két év telt el azóta, hogy Szegedi Csanád, jobbikos EP-képviselőként, a magyarországi politikusok közül úttörőként irodát nyitott Marosvásárhelyen, egy évvel később pedig Szatmárnémetiben. A gesztust az erdélyi jobboldali támogatók lelkesedéssel fogadták, a Jobbik 2010-ben „határozott” és „új”, a hagyományokkal szakító nemzetpolitikát ígért. Ennek részeként prezentálták az irodanyitást is: mint az új, közvetlen, folyamatos kapcsolattartás helyét, eszközét. Szimbolikus és valós helyfoglalást. Az irodanyitáskor bejelentették: ahogy az Erdélyi Magyar Néppártnak a Fidesz, úgy a Magyar Polgári Pártnak a Jobbik a stratégiai partnere: közös fellépésre és sikerekre készülnek. Szegedi Csanád lett a Jobbik „erdélyi arca”, Vona Gábor évenkénti EMI-táboros szereplését leszámítva ő lett a „témagazda”.
Sokakat aggodalommal töltött el a szélsőjobb terjeszkedése, az irodanyitás ellen marosvásárhelyiek egy csoportja aláírást gyűjtve tiltakozott. Akkor úgy tűnt, gyors és zökkenőmentes lesz a párt építkezése, a Jobbik ugyanazon a radikális úton halad tovább Erdélyben, mint amit Magyarországon bejárt. A politikai helyfoglalást nem sikerült tartalommal feltölteni: Romániában (néhány helyi konfliktust leszámítva) nem működött sem a cigányellenes, sem az antiszemita retorika. A Jobbik semmilyen kezdeményezéssel nem tudott előállni az elmúlt két évben, amely felkeltette volna az erdélyi magyarok érdeklődését.
Nem telt el egy év, és az ígért „új” és „határozott” nemzetpolitikai fordulat (pontosabban annak hiánya) mögötti feszültségek, erőtlenségek és meggondolatlanságok felsejlettek, és a párt új taktikával állt elő. Az első intő jel az volt, hogy lemondott a marosvásárhelyi iroda vezetője: Vitus Örs, aki többek közt arra hivatkozott, nem látják reálisan az erdélyi magyar közösséget a magyarországi politikusok, nem teszik jól, hogy élesen szembefordulnak az RMDSZ-szel. Vitus távozott, az irodanyitás feleslegessé vált, a vásárhelyi szerepvállalás elhalványult: ma már nem szerepel az itteni tevékenység a Jobbik adatbázisában. Szegedi Csanád azonban kitartott: idén még jobbikosként Szatmárnémetiben mondott március 15-i beszédet. Ugyanitt működik az egyetlen aktív „nemzeti sejt” Erdélyben, a Tardi Nemzeti Egylet.
Bár Szegedi ragaszkodott ahhoz, hogy EP-képviselőként ő vigye tovább a Jobbik Erdély-politikáját, a párton belüli konfliktusok júliusban elsodorták őt is, s most már egyértelmű, hogy a romániai szerepvállalását is újragondolja a szervezet. Július 27-én a politikus lemondott a Jobbikban betöltött minden pozíciójáról, mert kiderült: több rendben is hazudott zsidó származását illetően. Az erdélyi Jobbik-pilléreket rá építették, így távozásával borul minden. De átrendezésre van szükség azért is, mert a párt stratégiai partnere, az MPP megbukott az önkormányzati választásokon.
Vona Gábor jó ideje érezhette, nem jó lóra tett Szász Jenő pártjával, s már tavaly azt nyilatkozta: nem helyes, hogy beavatkozzon a Jobbik az erdélyi politikai folyamatokba, ezért minden olyan pártot támogatnak, amelyik az etnikai politika mellett kötelezi el magát. A cél – hangoztatta Vona –, hogy az erdélyi magyarok ne szavazzanak át román pártokra. Míg Vona visszavonulót fújt az erdélyi pártpolitikai konfliktusokat illetően, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem érzett rá idejében arra, hogyan taktikázik a magyar szélsőjobb. Toró T. Tibor márciusban Vona Gábor figyelmébe ajánlotta az EMNP programját, a „közös nemzetpolitikai célok” fontosságát. Vona nem élt a felkínált szövetség lehetőségével, válaszában megismételte: nem akarnak beavatkozni az erdélyi belügyekbe.
Ám a valóság az, hogy a Jobbik nem váltotta valóra az új stratégia kidolgozását: két év telt el a magyarországi választások óta, de az „új, határozott és a hagyományokkal szakító” program sehol sincs. A jelek szerint Szegedi Csanád távozása, továbbá a párt belső konfliktusai miatt Erdélyben az eddigiekhez képest csendesebb időszak, a kármentés és a politikai kapcsolatok újrarendezése következik.
A váltást sürgeti az is, hogy a mára jelentős intézményhálózattal bíró, az európai, a magyar parlamenti politikába is beépülő Jobbikot Erdélyben „szélsőjobbról” előzik. A Székelyföldön az idén is megjelent a Betyársereg, a Magyar Nemzeti Gárda. Két hónappal a gyergyószentmiklósi EMI-tábor előtt a Magyar Sziget mintájára megszervezett Székely Sziget kínált „radikális nemzeti” programot az érdeklődőknek. Meghívott volt Toroczkai László (a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom részéről): Zagyva Gyulával (a Jobbik képviselőjével, a Magyar Sziget szervezőjével) tartott előadást a „Nemzeti ellenállásról.” Táskai Margó a Magyar Nemzeti Gárda képviseletére kapott meghívást ugyanerre a rendezvényre, míg Tyirityán Zsoltot, a Betyársereg szóvivőjét Katrosán a „Gerilla háború” című előadásával harangozták be.
A tusnádfürdői nyári egyetem, ahol Orbán Viktor és a magyar kormány képviselői voltak jelen, két szélsőjobboldali rendezvénysorozat közé ékelődik: a Székely Sziget és az EMI-tábor közé, a „nemzeti” verseny fokozódik. Az elsőn erdélyi magyar politikusok nem jutottak meghatározó szerephez, Tusnádon az EMNP képviseltette magát hangsúlyosan, bár felbukkant néhány RMDSZ-es név is (például Markó Attila államtitkár, sőt, Borbély László politikai alelnök is).
A harmadik, kulturális programokkal népszerűsített jobbikos rendezvénysorozat, amely „Erdély legnagyobb nemzeti” fesztiváljaként hirdeti magát, sajátos középutat jár be. Az immár nyolcadik EMI-tábor egyik fontos támogatója (hagyományosan) a Hargita Megyei Tanács. A program része, hogy felszólal Borboly Csaba RMDSZ-es megyei önkormányzati elnök, Korodi Attila RMDSZ-es képviselő. De részt vesz az erdélyi civil és tudományos élet sok fontos képviselője is: a Sapientia, a MOGYE, a PKE oktatói. Figyelmet kap Verespatak, a MOGYE ügye: sok olyan kérdés, amely pártállástól függetlenül érint sok erdélyi magyart. A színes program és a népes előadói kar azonban idén is csak jól átgondolt, gondosan kiépített keret. A fő szónok ebben az évben is: Vona Gábor, a főszereplő pedig a Jobbik. Vona előadásának beszédes címe: A Jobbik politikája két választás között – ellenzékből kormányba? A párt erdélyi konszolidációja, a viszonyok újragondolása az eddigi kudarcok, az elmaradt nemzetpolitikai program, a Szegedi Csanád körüli botrányok ellenére, úgy tűnik, megfontoltan és biztosan halad. Magyarországon több szempontból válságba került a szélsőjobb, Erdélyben azonban csendes kiegyezésekkel keres és talál támogatást.
A Vona Gábor mögé felsorakozó erdélyi magyar politikusok, a civil és a tudományos élet képviselői vagy nem vetnek számot azzal, hogy jelenlétükkel kiket, milyen politikát legitimálnak, vagy számot vetnek, és annak tudatában vesznek részt a Jobbik-munkában. Az új erdélyi építkezésnek magyarországi politikai vonzata is van: az idei tábor résztvevői között több fideszes politikus is felbukkan: az eddigi évekhez hasonlóan újabb kísérlet történik a közeledésre.
Tavaly sokáig úgy volt: Kövér László, az országgyűlés elnöke is felszólal az EMI-táborban, ezt azonban néhány nappal a tervezett program előtt visszamondta. Akkor a hazai sajtó arról cikkezett: a Jobbik és az MPP, pontosabban a Jobbik és Szász Jenő között élesedő konfliktus miatt lépett vissza. Az idén egy MPP-s önkormányzati politikus volt jelen, több EMNP-s politikus: majdnem kerek és népes a politikai kerekasztal.
Hogy mekkora a társadalmi támogatottsága a kudarcokkal is számot vető magyar szélsőjobbos mozgalomnak Erdélyben, azt nehéz meghatározni. Tény, hogy hosszú hónapokon át az egyetlen gyergyószentmiklósi kulturális ajánlatként az amúgy gazdag és átfogó nemtv.ro adatbázisban az EMI-tábor szerepelt. A helyieknek nem sok választásuk akadt: a Jobbik házhoz jön ide is.
Kriza Bori szociológus, antropológus a szélsőjobbos szubkultúrák kutatójaként 2007-ben forgatott filmet Dübörög a nemzeti rock címmel. A Marosvásárhelyi Rádió kulturális műsora, a Zacc, a szélsőséges szubkultúrákról szóló sorozatához kért, hat évre visszatekintve, helyzetjelentést: hogyan alakul a mozgalmak megítélése, miután a Jobbik parlamenti és EP-mandátumhoz jutott. Kriza Bori úgy fogalmazott: hat éve még az egyetemisták, középiskolások kisebb csoportjai érdeklődtek a szélsőjobbos kulturális kínálat iránt, ma már általános ennek a támogatása. A Romantikus Erőszak zenekart Erdélybe is elkísérő kutató a dokumentumfilm forgatása alatt azt tapasztalta, hogy a vendégfellépők vendégként viselkedtek, és nem kötöttek szoros kapcsolatokat a hazaiakkal. Nem épültek ki hosszú távon fenntartható, működtethető kapcsolatok. Az Erdélybe való látogatás „kötelező penzum” maradt. Pulay Gergő antropológus Budapestről költözött Bukarestbe, hogy a zenei hálózatokat kutassa; ő úgy értékeli, hogy a szélsőséges mozgalmak, zenei irányzatok között is felbukkannak a konfliktusok. Vannak együttesek, amelyek szorosan összefonódtak a politikai pártokkal, vannak olyanok, amelyek önálló zenei – üzleti – vonalon futnak, és eltávolodtak a féllegális mozgalmakból kinövő pártoktól.
Az előbbiekben említett Romantikus Erőszak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által támogatott Székely Szigetre kapott meghívást idén. A program része volt a Titkolt ellenállás és a Kárpátia is. Az idén 25 éves Role együttest szívesen látták a Székely Szigeten, a tusnádfürdői nyári egyetemen és a „legnagyobb nemzeti táborban”, a borzonti EMI-rendezvényeken. Aki tehát csak az egyébként apolitikus vagy visszafogottan politikus, „nemzeti” Role kedvéért vetette magát a jobbos és szélsőjobbos fesztiválprogramba, az Toroczkai Lászlóval, Orbán Viktorral és Vona Gáborral is találkozhatott, ha akart, ha nem. Borzonton a Role mellett békésen megfér egymás mellett a Kárpátia és Baricz Gergő is. A nemzeti rock, a konszolidáló, taktikázó és a nemzeti ellenállásra buzdító szélsőjobbos irányzatok, a lobbisták, a mandátumért versengő politikusok kavalkádja: sokféle regiszter, hangvétel keveredik. Még nem tudni, melyik hangfekvés lesz az erősebb, ki kit nyom el, ki kerekedik a többiek fölé, melyik hangsúly győz. Csak az biztos, hogy a (szélső)jobb megfogta Erdélyt, és nem ereszti. Inkább arculatot, témát vált. S Szegedi Csanád tündöklése és bukása után egyértelmű: nem számít a vezéráldozat sem, vannak cserejátékosok.