Taxi rövid távon

Alighogy beülök, szemembe ötlik az autóvezető fényképes igazolványa. Sorszáma is van: 58. Én: A sorszáma alapján úgy gondolom, régóta dolgozik ennél a cégnél. Õ: Hogyne, persze. Nemrég múlt tizenöt éve. Én: És előtte? Szintén taxit vezetett? Õ: Nem, dehogy. Akkor mentem nyugdíjba. Horváth Andor életképei.

1.

A Horea úton szállok be, a Bölcsészkar előtt. Az Astoriánál a szemafor pirosat jelez, megállunk. A jobboldali sávban, velünk szinte egy magasságban, előkelőbb külsejű gépkocsi. Látom, hogy a márkája Rover.

Én: Ez valami drága jármű, igaz? Talán még százezer eurót is érhet, nem?

Õ: Dehogy, annál jóval olcsóbb.

Én: Vannak-e Kolozsváron nagyon drága autók? Van-e valakinek Rolls-Royce-a, Bentley-je?

Õ: Tudtommal nincs. Nálunk a legdrágább kocsik ezek: két Ferrari és két Lamborghini.

Én: Azoknak viszont tényleg százezer fölött van az ára.

Õ: Százezer? Megvan az kettő is. Fiatalemberek ülnek a volánnál.

Én: Fiatal vállalkozók, vagy gazdag szülők gyermekei.

Õ: Inkább a második.

Én: Nem hiszem, hogy láttam volna őket. Majd figyelni fogom. A Ferrari az sportos, ugyebár?

Õ: Persze, a Ferrari mindig sportos. Érdekes viszont, hogy a kettő közül az egyik fekete, holott a Ferrari rendszerint piros. Bizonyára ez volt a megrendelő kívánsága.

2.

Alighogy beülök, szemembe ötlik az autóvezető fényképes igazolványa. Sorszáma is van: 58.

Én: A sorszáma alapján úgy gondolom, régóta dolgozik ennél a cégnél.

Õ: Hogyne, persze. Nemrég múlt tizenöt éve.

Én: És előtte? Szintén taxit vezetett?

Õ: Nem, dehogy. Akkor mentem nyugdíjba.

Én: És utána mindjárt beállt a céghez?

Õ: Volt egy barátom, közösen találtuk ki. Mondom neki: legyünk taxisofőrök. Erre azt mondja: „Ugyan menj már, csak tönkretesszük az autónkat.” De én csak nem hagytam, s végül meggyőztem.

Én: A családja mit szólt hozzá?

Õ: A feleségem is azzal állt elő, hogy kár az autóért.

Én: Megbánta, hogy így döntött?

Õ: Szó sincs róla. Kell a pénz is, nem mondom, de a legfontosabb az elfoglaltság. Az, hogy nem ülök tétlenül.

Én: Ha nem haragszik, árulja el, hány éves.

Õ: A hatvanhatodik évemet taposom.

Én: Isten éltesse sokáig.

3.

Három napja erősen havazott. Az utak eléggé tiszták, a járdák viszont csúszósak. Este fél nyolc, a Bölcsészkar épületéből távozom. A sarkon, szokásos helyükön, most egyetlen taxi sem áll. Az állomás felől jövet elhalad néhány, de mind foglalt. Végül sikerül egyet leintenem.

Én: Úgy látom, utasban nincs hiány. Maguknak jót tett a havazás. Amikor délután taxit hívtam, hallottam, hogy a központ egyszerre hat-nyolc címet sorol fel.

Õ: Így igaz. Szinte megállás nélkül akad kliens.

Én: Ma mikor kezdte?

Õ: Reggel hétkor.

Én: És hány óráig folytatja?

Õ: Már hazamennék, de megvárom, amíg lejár a feleségem munkaideje. Tízkor végez. Ha előtte hazamegyek, nem lenne már erőm érte menni.

Én: A díjszabás évek óta nem változott. Ez nekünk utasoknak jó, maguknak viszont kevésbé.

Õ: Hat éve nem változott. Ha felveti valaki, hogy emelni kellene, mindig az a válasz: az embereknek nincs pénzük, kevesebb lesz az utas.

Én: Vagyis többet dolgoznak és kevesebbet keresnek.

Õ: Egy liter benzin ára akkor két lej nyolcvan volt, most közel hat lej. A dízelmotornál valamivel jobb a helyzet, de nem sokkal.

4.

Meggyszínű Chevrolet. Az ajtaja nehezen csukódik, s ezt mindjárt szóvá is teszem.

Õ: Nehezen csukódik, mert már öreg.

Én: Gondolom, öt-hat éves.

Õ: Már nyolc is elmúlt. Megtett kétszázötvenezer kilométert.

Én: S még meddig bírja?

Õ: Ameddig a tulajdonos akarja. Elérheti a háromszázezret, vagy akár a négyszázat is.

Én: Most olvastam valahol, hogy gazdagabb országokban két-három év után lecserélik a használt kocsit.

Õ: Könnyű nekik. Hitelre vették, könnyen törlesztik a hiteleket, két év után visszaviszik a gyárba, kapnak helyette egy újat, de az árából levonják a régi értékét, s ők ugyanúgy törlesztik tovább a hiteleket.

Én: Hát ez sajnos nálunk így nem megy.

Õ: Persze, hogy nem megy, miután mindent, ami értékes volt, ami jól termelt, azt előbb tönkretették, utána pedig megvesszük drága pénzért az importárut. A román mezőgazdaság ötven-hatvan millió embert tudna eltartani, és nézze meg, hol tart. Az ipar dettó. Hol van az ARO, a Carbochim, a kolozsvári bőrgyár? Feldarabolták, eladták, megszűnt. Ha valakit felelősségre vonnak, rögtön ordibál, hogy politikai per áldozata.