Szólt a csendes elnök

2016. 10. 25. 21:30

Nem támad, csak határozottan kijelent. Úgy gondolja, és ezt nem rejti véka alá, hogy Románia nem tekerheti visszafelé a történelem kerekét, nem sorolhat be Moszkva, Ankara és többi illiberális állam mellé, az országot a Nyugat felé kell irányítani, meghatározó szerepet kell kivívjon magának a sorait rendező Európai Unióban. Simon Judit jegyzete.

 

Ahhoz képest, hogy az államfőt azért bírálták, mert ritkán szólal meg, és akkor sem mond túl sokat, az utóbbi napokban szinte minden közszájon és médiában forgó témához hozzászólt. Amit ezekkel kapcsolatban mondott, sokak tetszését nem nyerte el, és a háborgók már azt szeretnék, hogy ismét elhallgasson. Iohannis viszont minél inkább fenyegetik, annál inkább beszél.

Nem támad, csak határozottan kijelent. Úgy gondolja, és ezt nem rejti véka alá, hogy Románia nem tekerheti visszafelé a történelem kerekét, nem sorolhat be Moszkva, Ankara és többi illiberális állam mellé, hanem az országot Nyugat felé kell irányítani, meghatározó szerepet kell kivívnia magának a sorait rendező Európai Unióban.

Az államfő elutasította az egy nem létező törvény elleni aláírásgyűjtési, illetve tiltakozási hullámot. Az ortodox egyház, neoprotestáns felekezetek, valamint néhány kisebbségellenes radikális szervezet indította hullám, melyhez később csatlakozott a történelmi egyházak egy része, alkotmánymódosítást (a „házastársi” megfogalmazás behelyettesítést a férfi és nő meghatározással), követelnek, egy kisebbség szabadságjogainak a korlátozását. Tiltást szorgalmaznak, amely akár precedenst is teremthet. Ezt a példát követve, aláírásgyűjtések, néhány utcai tiltakozás nyomán, valamint kikényszerített népszavazással, bármilyen kisebbségi jogot korlátozni lehet, például a nyelvhasználatot. Mert bármikor akad egy legalább ekkora csoport, akit a kisebbségi közösségek nyelve zavar.

Vélhetően ezt gondolta az államfő is, aki regnálása óta első ízben jelentette ki nyilvánosan, hogy ő maga is többszörösen kisebbségi, éppen ezért nem érthet egyet semmilyen kisebbség jogainak korlátozásával. (Tudjuk, lett volna alkalma ezt korábban is kijelenteni.) Szavai felháborodást váltottak ki, ezért pontosított: nem az egyházakat kívánta megsérteni, de azt szeretné, ha az országot, melynek az élén áll, előkelő hellyel kínálnák Európa szekularizált klubjában.

Máris eredményesnek látszik a megmozdulás. A szenátus nagy többséggel elutasította az élettársi kapcsolat intézményét szorgalmazó törvénykezdeményezést. A tervezet szerint az élettársi kapcsolatot közjegyző előtt jegyezhetnék be az egymással „érzelmi indíttatásból” jogegyenlőségen alapuló vagyonközösséget vállaló, azonos nemű vagy különböző nemű párok. Az utolsó szó a képviselőházé, az eredmény, az alkotmánymódosító láz nyomán, borítékolható. Az elutasítást vélhetően az egynemű párok tétel váltotta ki elsősorban, de ezzel megakadályozzák a heteroszexuális párok, más szóval a férfi és nő hivatalos élettársi viszonyát is.

Még egy mondat a másság elutasításról és a megbélyegzésről: egy iskolában 29 gyerek és szüleik tüntettek egy ADHD szindrómás (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) kiskamasz eltávolításáért. Senki nem kelt a védelmére, még saját nevelőszülei sem.

Klaus Iohannis másik bűne, hogy nem volt hajlandó megfeddni a csendőröket, akik közbeavatkoztak az Akció 2012 csoport elfajult tüntetésén. Mi több, kételkedik abban, hogy hasznosak az ilyen típusú megmozdulások, és „választási populizmusnak” minősítette egyes politikusok reakcióját. Ugyan nem foglalt állást Moldávia és Románia tüntetők és az exállamfő követelte egyesülésével kapcsolatban, csak annyit mondott, a kérdést komolyan kell kezelni. A legmagasabb közjogi méltóság nem hagyja figyelmen kívül, hogy a szomszédos ország többsége nem akarja, hogy Bukarest legyen a fővárosa, megfelel neki Kisinyov. A szász-román államfő azt is tudja, hogy az egyesülés körüli diskurzus megnyitása elnöki, kormány- vagy törvényhozási szinten, tekintve az ország geopolitikai elhelyezkedését, az együttműködést a NATO-val, többet ártana az országnak, mint használna a saját népszerűségének.

A csendes államfő megszólal tehát, amikor úgy gondolja, rossz irányba indul az ország. Márpedig nagyon letérni látszik az európai útról. Azt csak remélni lehet, hogy a nacionalista, homofób hullám elcsendesedik a választási küzdelmek elcsitultával. Persze, ez attól is függ, ki kormányoz december 11-e után.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!