Székelyek, szegények, gazdagok és a sajtó

Az újságíró hajlamossá válik, hogy olvasóként figyelje meg az olvasót, holott az ember, akit megfigyel, többnyire nem is olyan sok idejében olvasó. Az emberek idejük nagy részét azzal töltik, hogy aggódnak, különböző problémáik megoldását keresgélik. Kinde Annamária jegyzete.

Egyszer volt, hol nem volt, addig változtak a körülmények mifelénk, míg egyszer csak lehetőségem lett arra, hogy elutazzam Nagyváradról, ahol a költőség után elsősorban főként szerkesztőségekben és szerkesztőként töltöttem az időt az utóbbi években. Nincsen is annál érdekesebb tevékenység, például az újságírónak olykor, mint például az olvasók között tölteni az időt. Megfigyelni, hogy az olvasók mit olvasnak, miért azt olvassák, mi miért érdekli őket.
Persze, az újságíró hajlamossá válik, hogy olvasóként figyelje meg az olvasót, holott az ember, akit megfigyel, többnyire nem is olyan sok idejében olvasó. Az emberek idejük nagy részét azzal töltik, hogy aggódnak, különböző problémáik megoldását keresgélik. Székelyudvarhelyi kirándulásom például többek között arra is lehetőséget teremtett, hogy a természetes közeget megfigyelhessem. Igaz, meglehetősen szűkös, de ebből kifolyólag aztán azt legalább alaposan.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy már húsz éve, mióta a sajtóba sodort a kalandvágyam, foglalkoztat ez, hogy az embereket a sajtóban mi érdekli.
Érdekes periódusnak értékelhetjük mindenképpen ezt a pár évtizedet, amelynek során a szabadság felé sodródott ugyebár az emberiségünk.
Mna. A mostani eseménynek, illetve annak, hogy mostan éppen azt választottam, hogy erről írjak, oka egy kedves helyi (udvarhelyi) reagálás egy nem is oly távoli (marosvásárhelyi) hírre. A marosvásárhelyi hír arról szólt, hogy megpróbálják kisebb egységbe, rangba és beosztásba megszavaztatni a megyében kiadott két darab kulturális folyóiratot. Az udvarhelyi reakció pedig erről annyiban merült ki: szerencse, hogy mindez nem Hargita megyében történik. Az érdeklődésemet ugyebár elvezethette volna a hír a kulturális folyóiratok sorsát jellemző jelenségek elemzése irányába is, de hát attól is tartottam, ez esetben én is elveszítem olvasóim érdeklődését, akár a bárhol megjelentetett kulturális folyóiratok.
Úgyhogy térjünk vissza a többség által érdekelt szabadság irányába, melynek megfigyeléseként tapasztalhatjuk: a szabadság első következménye például az, hogy a napilapok iránti érdeklődése a kedves szabad embernek csökken. Ez nem csak Udvarhelyen van így, de az egész Székelyföldön is mindenképpen másként van, mint a nem-autonómiára kacsingató romániai magyar is lakta részeken.
Egyrészt azért van ez ott arrafelé másképpen, gondoltam én az Udvarhelyben tapasztaltak alapján, hogy a napilapok hírei iránti érdeklődést mindenképpen megelőzi a pénzszerzési lehetőség. Akinek sok pénze van, azt logikusan az azzal kapcsolatos információk érdeklik. Ezek a hírek meg, ugye, nem kerülnek a tulajdonosok által fenntartott újságokba. Hogyisne!
Akinek sok pénze van, ezenkívül még az is érdekli, hogyan és mire költheti a pénzét, na és persze mire mennyiért. Ebből magyarázható, hogy a gazdagokhoz sorolható emberek példának okáért hirdetőkiadványokat olvasnak. S valamennyire még megmaradt bennük a családi összetartás – amelynek egyébként igen fontos szerepe lehet szerintem azokon a vidékeken az információszolgáltatásban, mivel sajtót nem olvasnak, tévét és számítógépeket nem néznek. Úgyhogy például megrendelik a helyi lapot is, ha esetleg valamelyik családtagról közöl fényképeket. De a gazdagabbakra általában ez sem annyira jellemző. A szegényebbekre pedig még úgy sem, hiszen nekik pénzük sincs sajtóra. Hogy tévét sem néznek, maximum rádiót hallgatnak, illetve hagynak szólni néha, azt sem nagyon értem, miért teszik. Hogy információik viszont mindig vannak arról, ami a határokon kívül érdekli őket, azokról a rokonokról, családtagokról például, akik külföldön dolgoznak pénzért, az már nem meglepő.
Be kell vallanom: nem volt túl sok az a jelenlegi tapasztalat, amit megszereztem ebben a különleges székely városban. Hatással teliek azért lehettek mégis, mivel voltak meglehetős mennyiségű előzetes információim, amivel összehasonlítgassam a jelenkort. A jelenkort, amely leginkább egy katasztrofális, időjárás-krízises, aszályos korként marad majd a történelemben.