Siralmas a romániai oktatás

Egy nemzetközi felmérés, a PISA szerint Románia oktatási színvonala valamivel jobb ugyan, mint az albánoké, de sereghajtók vagyunk az Unióban, még Bulgária is megelőzött minket. A témáról PAPP Z. ATTILA oktatáskutatóval, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársával Kustán Magyari Attila beszélgetett.

A PISA-mérések az ezredforduló óta közel hetven országot vizsgálnak, 470 ezer 15 éves diák bevonásával. Hogyan működik egy ilyen kutatás?

Alapvetően kompetenciákat mér, tehát nem a lexikális tudásra figyel, hanem azokra a készségekre, amelyeket életszerű helyzetek során alkalmazniuk kell. Vizsgálják a szövegértést, a matematikai és a természettudományos képességeket, ugyanakkor minden évben egy plusz felkészültséget, mint például a digitális területen való tájékozódás képessége. Egyéb nemzetközi vizsgálatokat is készítenek, létezik olyan, amelyik kizárólag a matematikai képességeket vizsgálja, vagy éppen a lexikális tudást. Készítettünk egy összevetést, amely ez utóbbit és a PISA-t hasonlítja össze, és azt lehetett látni, hogy azok az országok, amelyek gyengén teljesítettek a kompetenciavizsgálatokban, jobbak voltak az ismeretanyag terén.

Románia évek óta rossz eredményeket mutat fel, mondhatni stabilan tartja a pozícióját.

Ez így van, ráadásul a 2003-as vizsgálatban nem is vett részt, szakmai körökben elhangzó elképzelések szerint azért, mert az első felmérésen – diplomatikusan szólva – nem mindig tartották be a szabályokat. Egyébként az imént említett összefüggés, miszerint a gyengébb kompetenciát felmutató országokban a lexikális tudás nagyobb, Romániára nem érvényes: az ország ezen a téren is gyengén szerepel. Az évek során egy picit javultak a román eredmények, de mivel nagyon sok más ország is megerősödött ezen a téren, az ország megtartotta ezt a nem igazán megtisztelő helyezését.

Hogyan oszlanak meg az eredmények; földrajzi szempontból vizsgálható egy tendencia?

Létezik egy kelet–nyugat és egy észak–dél jellegű tagozódás, a nyugatiak és talán az északiak jobban teljesítenek. Németország jobb, mint Franciaország vagy a portugálok, spanyolok, görögök. Azt szoktam mondani, nem az a gond, hogy milyenek a PISA-eredmények, hanem hogy nem szoktak velük foglalkozni: a 2000-ben készített felmérések például sokkolták Németországot, ami berobbantotta azt az oktatáspolitikai gondolkodást, amivel végül felküzdötték magukat a listán. Egyébként Finnország mindig az éllovas szokott lenni, Európában az első helyen áll, világszinten is csak Hongkong előzte meg picit legutóbb. Magyarország hozza a középszintet, a 2009-es, legutóbbi felmérésen a szövegértési index nőtt, és azt tudni kell, hogy emögött komoly munka zajlik. Mint mondtam, az eredményekkel foglalkozni kell, Magyarországon pedig 2001 óta minden évben országos kompetenciaméréseket szerveznek.

Léteznek adatok, amelyek azt mutatják ki, hogy egy adott ország GDP-jének hány százalékát költötték oktatásra, de azt kell mondanom, hogy itt nem érzékelhető feltétlen összefüggés. Hogy egy példát mondjak, az Amerikai Egyesült Államokban visszatérő gondot okoznak a rossz PISA-eredmények – amelyek, félreértés ne történjen, jobbak a román méréseknél –, de közel sem érik el azt a szintet, amit az oktatásba fektetett pénzmennyiséggel elérhetnének.

Arra is van lehetőség, hogy a PISA eredményeiből kihámozzuk a kisebbségben élő magyarság teljesítményét. Mit tapasztaltak?

A felmérések során értelemszerűen rákérdeznek az oktatás nyelvére, és az otthon beszéltre, így el lehet különíteni a különböző kisebbségek eredményeit. Ezzel a módszerrel négy külön csoportot határozhatunk meg: az első, amelyik az iskolában és otthon is az állam hivatalos nyelvét beszéli, a második – ez meglehetősen ritka –, amelyik otthon az állam nyelvén beszél, de az iskolában nem, a harmadik, aki otthon magyarul beszél, viszont nem az anyanyelvén tanul, végül az, aki a családban és az oktatási intézményben is a magyar nyelvet használja. A magyar kisebbséget Szlovákiában, Romániában és Szerbiában láttuk érdemesnek megvizsgálni, a többi országban már kevés magyarral számoltunk. Ukrajnára ugyan kíváncsiak lettünk volna, de ők nem vesznek részt ebben a felmérésben. Az eredményekre térve elmondható, hogy általában jobban teljesítettek az anyanyelvű oktatásban résztvevők, és a magyarok kedvezőbb eredményeket értek el a többségi társadalomnál. Ez a két nagy trend Szerbiára és Romániára érvényes, 2006-ban még Szlovákiában is így állt a helyzet, ott azonban később megfordult.

Ennek mi az oka?

Erre különféle feltételezések vannak. Az egyik az, hogy a 2006-os eredmények sokkolták az oktatáspolitikusokat; ezt onnan tudom, hogy a szlovák nyelvű PISA-jelentésben, amikor a magyarok szövegértési képességeiről írnak, külön passzusban foglalkoznak azzal, hogy ez valószínűleg azért van, mert a kisebbségi nyelven oktató iskolák átvették a magyarországi tankönyveket, így jobban felkészülhettek. Olyan híreket is hallani, hogy a szlovák iskolák sokkal tudatosabban készültek a következő, 2009-es megmérettetésre. Érdekes egyébként, hogy a tehetősebb szülők a magyarul beszélő romák elől inkább szlovák nyelvű tanügyi intézménybe küldik a gyerekeiket.

Romániában néhány éve fogadásokat köthetünk, hogy az érettségi eredmények gyalázatosak lesznek, és amint látjuk, a kompetenciamérések sem kecsegtetnek sok jóval. Mi áll a jelenség hátterében, és hogyan javíthatnánk a helyzeten?

Az egyik ok az, hogy az ország még nem állt át a kompetencia alapú oktatásra. Az új oktatási törvényben már megjelenik ugyan a váltás terve, de ez nem kinyilatkoztatásszerűen kell megtörténjen, hanem számos aprómunkát kellene elvégezni, fel kellene készíteni az iskolákat, a pedagógusokat az átállásra. Szeret az ország azzal a néhány jó diákkal dicsekedni, akik nemzetközi versenyeken kiemelkedő eredményeket érnek el, de ezek az egyedülálló jelenségek nem tükrözik a valódi állapotokat, közben pedig a világ „elhúz” mellettünk. Az is probléma, hogy az oktatáspolitika megváltoztatása hat-hét évet vesz igénybe, ennek pedig stabilnak kell lennie. A döntéshozókat viszont politikai ciklusokban kell elhelyeznünk, Románia sajátos ebben a kérdésben, fogyasztja az oktatási minisztereit, míg egy kezemen megszámolhatom az elmúlt húsz év magyarországi tárcavezetőit. Victor Ponta megígérte, hogy ha ők kerülnek hatalomra, akkor igencsak meggondolják, hogy az előkészítő osztályokat fenn kell-e tartani – mondja ezt akkor, amikor minden intézmény azon dolgozik, hogy felkészüljön a váltásra, és az állam is befektet ebbe. A pedagógusképzést is át kellene alakítani, ezzel párhuzamosan a továbbképzést is, hogy megközelítsék a kompetencia alapú oktatás elvárásait.