Vetró-munkák a Minerva-házban

Portrészobrai, szénrajzai, grafikái, festményei rendhagyó művészi utat tükröznek, a harmóniára való törekvést, az emberközpontúságot, a keleti filozófia hozadékát juttatják eszünkbe. A húsz éve elhunyt VETRÓ ARTÚR szobrász munkáiból nyílt emlékkiállítás Kolozsvárott. A tárlatnyitón Varga Melinda járt.

A Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva terme nemrégiben ritkaságszámba menő tárlatnak adott otthont. A húsz éve elhunyt Vetró Artúr munkásságát és a tárlat anyagát Tibori Szabó Zoltán méltatta, aki az életpálya fontosabb állomásai mellett fontosnak tartotta kiemelni: „A kiállított anyag egyértelműen bizonyítja, hogy az alkotó nem múló divatok és izmusok hálójában vergődött, hanem mindig a saját útját járta. Úgy alkotott egyetemes értékeket, hogy megvallott és számtalan alkalommal közre is adott művészeti meglátásaiból semmit nem engedett.” Tibori kifejtette: a művész az ötvenes években divatos realizmus irányzatához sem csatlakozott, olyan megoldásokkal kísérletezett, amelyek az akkori szakma ellenszenvét váltották ki, ezért megbélyegezték, sokszor formalistának nevezték, és azt állították: „nem felel meg a mának”. Vetró ebben az időszakban jutott el művészi kiteljesedésének csúcsára, az elutasítással nem törődve ekkor alkotott a legtöbbet. Szoborportréi, pasztelljei, grafikái nagy szakmai tudásról, jó arány- és kompozícióérzékről, nagyfokú emberi humánumról tanúskodnak. A művész mindig a lényegi dolgokra, az emberközpontú tartalom kifejezésre juttatására, az összegzésre és a harmóniára törekedett.
Annak a generációnak volt tagja, amely a második világháború után Kolozsvárott meghatározó jelentőséggel bírt a Magyar Művészeti Intézet létrehozásában, és amely később a Ion Andreescu képzőművészeti főiskolán sok fiatal alkotó útját egyengette. Fontosabb köztéri szobrai közé tartozik a kolozsvári Bolyai János, George Coºbuc, a nagyváradi Ady Endre (fotónkon a mű bronz változata), a temesvári Eftimie Murgu, a craiovai Tudor Vladimirescu, a Bukarestben található Varga Katalin és a Dózsa György. De kiemelkedő jelentőségűek az Eforián található Vidámság és a sepsiszentgyörgyi Integető nő bronzszobrai is.
A tárlaton részt vett Vetró Artúr fia, Vetró András, valamint a művész özvegye, Vetró Mária is, akinek köszönhetően a szobrász csatjait, karkötőit is megtekinthette a közönség. Megtudhattuk, hogy mikor ezek az ízléses kis munkák készültek, a művész Vetró Józsefre, az édesapjára gondolhatott, akitől szobrásztehetségét örökölte.
Vetró András több műhelytitokba is beavatta az érdeklődőket, így fény derült a Zsögödi Nagy Imre- és a nagyváradi Ady-mellszobor munkafolyamatára is. Vetró és Zsögödi Nagy jó barátok voltak, gyakran egymást kritizálva, korrigálva dolgoztak. A mellszobor elkészítésekor is ott volt Zsögödi Nagy Imre, aki elmondta olykor ellenvetéseit is a munka kapcsán. Ugyanígy tett Vetró is, amikor róla készült a festmény. Az Ady-szobrot a költő versei ihlették, egyebek mellett Az utolsó mosoly, amelyet Perényi János színművész szavalt a szobrásznak, miközben az dolgozott.
Édesapjára emlékezve Vetró András értékelte az alkotó munkásságát is: „Apám az egyiptomiaktól, görögöktől, etruszkoktól tanultakat hasznosította művészetében, a tökéletes formák megmintázását, ahol a sík avagy a lapos felület nem létezik, ily módon a szobrokból áradó kisugárzás elbűvöli a szemlélőt. Erre az igazságra igyekezett rávezetni, amire most, 64 éves fejjel kezdek ráeszmélni én is.”
A tárlaton az özvegy elmondta: tervezi Vetró Artúr naplóinak, feljegyzéseinek, művészi tanulmányainak megszerkesztését, kiadatását; ezekből valószínűleg izgalmas dolgok derülnének ki a személyiségéről, életfelfogásáról.