Székely bojkott

Hogyha mindegyre a székelyek autonómiaigényeivel hozakodunk elő, akkor higgyük el a Székelyföld lakosainak, hogy egyenként és egyénenként, önállóan képesek gondolkodni-dönteni, vagy arra hallgatni, aki kéznyújtásnyira van tőlük, aki ugyanazt az életet éli, mint ők. Székedi Ferenc jegyzete.

Az autonómia, amelyet annyit emlegetünk, ugyebár azt jelenti, hogy a saját dolgainkban önmagunk döntünk. És különösképpen az elmúlt másfél évtizedben rengeteget hallottunk arról, hogy a székelyek képesek az autonóm döntésekre, csupán a román hatalom nem teszi ezeket lehetővé.
És mi történt most a népszavazáson?
Vajon a Hargita és Kovászna megyei székelyek meg nem jelenésükkel Orbán Viktornak néhány órával a referendum előtt Tusnádfürdőn elhangzott szavaira válaszoltak, miszerint nem érdemes részt venni ebben a döntésben?
Vagy ráfeleltek az Erdélyi Magyar Néppárt elnökének és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének arra a felhívására, miszerint maradjanak inkább otthon és ne vegyenek részt a posztkommunista, szoc–lib restaurációban?
Vagy egyetértettek Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt elnökével, aki úgyszintén arra buzdított, hogy ne vegyenek részt a választáson?
Netalán így mondtak ellent az RMDSZ-nek, amelynek vezetősége amellett kardoskodott, hogy részt kell venni ugyan a referendumon, de mindenkinek a lelkiismeretére bízzák, hogy hová üti a pecsétet?
Netalán azoknak a román politikusoknak van igazuk, akik úgy vélekedtek, hogy az RMDSZ a felszínen a részvételre buzdított, a mélyben viszont a katolikus és református papok segítségével elküldték az éppen ellenkező előjelű üzenetüket a mélyen vallásos közösségnek?
Vagy azok a politológusok és hírmagyarázók találták fején a szöget, akik úgy vélekedtek, hogy a székelyeket egyáltalán nem érdekli, mi történik Bukarestben, a román pártok hadd fektessék két vállra egymást a Székelyföld részvétele nélkül?
Vagy a romániai választásoknak valóban csak akkor van tétjük a székelyek számára, ha ott magyarok is indulnak, különben mit sem érdekli az egész ország demokráciája a székelyeket, amint azt néhányan próbálták megfogalmazni?
És még hosszasan lehetne folytatni a népszavazás után elhangzó szavakat, mondatokat, érveket és ellenérveket, amelyekkel mások, Budapesten, Bukarestben, Kolozsváron meg akarták magyarázni, hogy külső behatásokra, tanácsokra, üzenetekre, sugallatokra, felhívásokra és állásfoglalásokra mit miért tettek vagy nem tettek a székelyek.
Mindezek a magyarázatok viszont megalázóak. Arra utalnak, hogy a székelyek valamiféle olyan nyájként viselkednek, amelyet politikusi szavakkal ide vagy oda lehet terelni, és képtelenek az önálló döntésre és cselekvésre.
Márpedig Hargita és Kovászna megye székelyei, bármiféle üzenet figyelembevétele nélkül, önmaguk, ha úgy tetszik, saját autonómiájuk alapján döntötték el, hogy nem vesznek részt ezen a népszavazáson, és így a számukra rokonszenvesebb Traian Bãsescu felfüggesztett elnököt támogatják. Mint ahogyan melléálltak nem csupán az előző menesztésekor, hanem a legutóbbi elnökválasztáskor is, amikor az RMDSZ politikai megfontolások alapján a szociáldemokrata Mircea Geoanãt támogatta.
Miért rokonszenvesebb Bãsescu a székelyeknek?
Talán mert többször járt a Székelyföldön, nem egyszer Csíkszeredában, Kovásznán, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, és nem is akárhogyan, hanem feleségével végigsétálva az utcákon és szóba állva az emberekkel?
Talán mert mégis ő az a román politikus, akinek szájából nem ömlenek a szóvirágok, viszont még a hibáiban is van valamiféle olyan tartása és magatartása, amely a Dâmboviþa partján szokatlan?
Talán mert a székelyek úgy látják, hogy ha többen, nagy fölénnyel üldöznek egy vadat, akkor valamiféle örökölt erkölcsiség és igazságérzet alapján annak a pártjára állnak?
Talán mert ha nem is lógnak mindig a tévén, de mégis eljutott a fülükbe, hogy Ponta és társasága egy hónap alatt több magyarellenes intézkedést hozott, mint kormányzó elődeik jó néhány esztendő alatt?
Talán mert a gyorsjáratban leváltott elnök politikai vonzáskörében tevékenykedő Elena Udrea demokrata-liberális miniszter jelentős költségvetési összegekkel próbálta az utóbbi években kimozdítani a holtpontról a turisztikai célzatú fejlesztéseket Tusnádfürdőn, Borszéken, Kovásznán vagy éppen egy olyan kisebb településen, mint Csíkszentkirály?
Hogyha mindegyre a székelyek autonómiaigényeivel hozakodunk elő, akkor higgyük el a Székelyföld lakosainak, hogy egyenként és egyénenként, önállóan képesek gondolkodni-dönteni, vagy arra hallgatni, aki kéznyújtásnyira van tőlük, aki ugyanazt az életet éli, mint ők, aki a kisebb-nagyobb közösségekben szavának meghallgatását és tekintélyének elismerését nem pénzzel szerezte meg.
A politika tudományában persze ennek is van neve. A székely népszavazási bojkott igazságának megtalálásáért valahol itt kell keresgélni.