Privatizálni az államelnökséget!

2011. 08. 25. 11:12Jeffrey Franks, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) romániai küldöttségének vezetője megmondta a tutit. Az óriási veszteségeket felhalmozó állami tulajdonú vállalatok élére a magánszférából kell menedzsert állítani, és akkor azok nyereségessé tehetők. Bãsescu és Boc gondolkodás nélkül, azonnal felkarolták a megváltó ötletet. Már készül a kiírás annak a nemzetközi tanácsadó cégnek a kiválasztására, amely szert tesz a csodamenedzserekre (természetesen jó sok pénzért, hisz nincs idő a darwini természetes kiválasztódásra). Államunk vezetőinek agyában nem fogalmazódtak meg azok az egyszerű kérdések, amelyekre Romániában a hazai viszonyok ismeretében, szinte lehetetlen egyértelmű választ adni:
Milyen hatékonysági mutatókat határoznak meg a többségi állami tulajdonban levő vállalatok számára, amelyek alapján meg lehessen ítélni a menedzserek teljesítményét, miközben az energiaárak hatóságilag szabályozottak?
Az átszervezésekkel együtt járó elbocsátásokért ki vállalja a politikai felelősséget (a menedzserek vagy a kormány)?
Mi történik ezen vállalatok eddig felhalmozódott adósságállományával?
Miként védheti meg magát a privát menedzser a rá nehezedő politikai nyomástól?
Magától értetődik, ha ezek a kérdések az illető fejekben nem fogalmazódtak meg, akkor a válaszokkal sem kell bíbelődni. A lényeg a menedzsment privatizációja, a többi majd egy-két év múlva kiderül. Most viszont senki sem vádolható azzal, hogy tehetetlenül asszisztál a válsághoz. Különben is, Traian Bãsescu nevéhez fűződik az EU legfrappánsabb válasza a kialakult helyzetre: őurasága megtiltaná a válság szó használatát (ez egyelőre csak javaslat). Ha nem beszélhetünk a válságról, akkor az nincs is.
Ha nincs válság, nincs miért felelősöket keresni az államelnökünk országlása alatt megháromszorozódott államadóság és megtízszereződött konszolidált költségvetési hiány okán. Minek megpróbálni bíróság elé állítani és elítéltetni volt miniszterelnököket, mint Magyarországon vagy Ukrajnában, nálunk még felvetheti valaki az államelnök felelősségét is.
Jeffrey Franks útmutatása szerint alkalmazzunk privát menedzsert a legnagyobb adós, a román állam élére is. Ha lehet, külföldit, mert abban esetleg megbíznak a románok. Különben is, az ország történetében volt már erre példa. I. Károly román király (teljes nevén Karl Eitel Friedrich Zephyrinus Ludwig von Hohenzollern-Sigmaringen) uralkodása alatt (1866–1914) nagyot fejlődött Románia. A gondot csak az okozza, hogy az említett kérdésekre még senki sem talált megnyugtató válaszokat.
Lenne egyszerűbb, gyorsabb megoldás, az előre hozott parlamenti választás. Tisztázná az erőviszonyokat és a lakosság szemében hitelessé tehetné az új kormányt. Ehhez csak az szükséges, hogy államelnökünk megesküdjön valamire, ami szent neki, ha van ilyen, hogy a legtöbb szavazatot elérő párt jelöltjét bízza meg kormányalakítással. Félő, hogy akadnak románok, akik ismerik Arany János A hamis tanú című versét, és az eskünél erősebb garanciákat szeretnének. Így aztán minden marad, ahogy van; a válság, amelyről nem beszélhetünk, de van, többéves romániai tartózkodásra kapott engedélyt.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!