Ki hisz még a hitelminősítőknek?

2011. 08. 25. 10:58A Nemzetközi Valutaalap küldöttsége augusztus elején ritka elégedetten távozott Bukarestből. A román állami költségvetés körül minden ennyire csodálatos?

Én nem látom annyira csodálatosnak, de hát minden relatív. Ez persze nem von le semmit a gazdaság teljesítményéből. Az látható, hogy a kormány betartotta az IMF-nek tett ígéreteit, és a reálgazdaság is működik. Van ipari termelés, működik az export, sőt az építkezési engedélyek megnövekedett számából, az építő-szerelő ipar teljesítményéből úgy látszik, még az építőipar is elkezdett magához térni. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság valóban kilábalófélben van a válságból. Természetesen nem minden mutató tökéletes: az infláció magas, a munkanélküliségi ráta még szintén magasnak mondható, de nem tért magához a fogyasztás sem. Az utóbbi kapcsán erőteljesebb növekedésre számítani majd csak jövőre érdemes, ám addig még a hitelportfóliók tovább romlanak a bankoknál. Összesítve, ezt a helyzetet véleményem szerint két dologhoz kell hasonlítani: a kormány saját ígéreteihez és az általános gazdasági környezethez. Én azt tudom mondani, hogy mivel a kormány megtartotta ígéretét és az általános gazdasági környezetben – más országokhoz viszonyítva – Románia jól teljesít, ezért mindenféleképpen indokolt volt az IMF dicsérete és a befektetői kategóriába való sorolás.

Jövőre viszont választások lesznek, ám teljesen más a mai helyzet, mint 2008-ban volt. Ha a populizmus és a választások előtti népszerűség-keresés oldaláról nézzük, akkor ön szerint mire jelenthet garanciát az IMF jelenléte?

A folyamatos szemöldökráncolásra mindenképpen garanciát szolgálhat. Amúgy valóban a választások jelentik a legfőbb veszélyt arra, hogy újra feltornázzák a közköltségeket. És sajnos már az IMF is mondott olyanokat, hogy elfogadható bizonyos szintű béremelés. Ezzel csak az a probléma, hogy ez újra a nagy nehezen kiharcolt makrogazdasági stabilitás és az adósságállomány rovására történhet. Az államadósság pedig – noha jól tudjuk, hogy ez az adósságállomány jóval kisebb, feleakkora, mint mondjuk Magyarországé – jelentős mértékben növekszik. Nem kellene megvárni, míg eléri a GDP 60 százalékát, mert az után sokkal nehezebben lesz finanszírozható. Azzal viszont, hogy újra befektetési kategóriába került Románia, vélhetően olcsóbban lesz finanszírozható az államadósság. Ez mindenképen jó hír. Az is jó hír, hogy növekednek az adóbevételek, akárcsak az, hogy a közszféra bérköltségei összességében csökkennek, de rossz hír az, hogy még mindig nagyon magas az állam eladósodottságának a mértéke. Azaz kicsi, de ahhoz képest nagy, hogy azt még mindig működési költségek finanszírozására használják. Tehát ezt úgy kell érteni, hogy ha ebből a fejlesztési költségekre mennének, olyanokra, amik a későbbiekben infrastruktúrát fejlesztenek, oktatás-színvonalat javítanak, akkor teljesen rendben lenne, de jelenleg még mindig működési költségek fedezésére megy el az államadósság. Ez pedig nagyon nincs rendben, mert azt mutatja, hogy még mindig hatalmas a közszféra, és egészségtelen a költségvetés szerkezete. Az IMF-nek itt kell lennie ahhoz, hogy megakadályozza azt, amit a 2007–2008-as, illetve a 2009-es választási években sikerült látnunk. Azaz amikor már baj volt, ettől függetlenül is tovább költötték a költségvetés pénzét, pontosan a választási ígéretek miatt, és egy idióta választási hangulat kialakítása miatt. Ebben a pillanatban ennek a megismétlése a legnagyobb veszély az országra nézve.

Mi a véleménye arról, hogy az állami cégek élére ősztől magánszektorból érkező menedzserek kinevezését tervezik?

Nehezen tudom érintetlenül megélni a dolgot, mert a magam részéről közpénzügyeket végeztem, és a magánszektorban dolgozom, tehát mindkét oldalt meglehetősen jól ismerem. Véleményem szerint itt két dologról van szó: az egyik, hogy az állami szféra gazdálkodása nyilvánvalóan másmilyen szabályok szerint zajlik, mint a magánszféráé. Tehát nem lehet hitelesen összehasonlítani. És azok a privatizációs kísérletek is, amik például Nagy-Britanniában zajlanak – ahol akár a vasúti közlekedést is privatizálták –, az eddigi tapasztalatok szerint nem sülnek el jól. Persze, vannak jó példák, de nagyon sok rossz példa is akad. Tehát ezért a költségvetési szervek menedzsmentje másfajta gondolkodást igényel. Ugyanakkor azt is jó lenne tudni, hogy most egy állami tulajdonú gyárról, vagy egy kórháznak a menedzsmentjéről van-e szó, vagy akár egy minisztériumi szervezetről, mert mindegyiket másképpen kell menedzselni. Ha specializált intézményekről van szó, akkor oda állami költségvetés szemléletű és tapasztalatú embereket kell kinevezni. Persze jókat: nem politikai, hanem érdemi, szakmai alapon. De hogy ha állami gazdálkodó szervezetek élére nézünk embereket, akkor mindenképpen gazdasági szakembereket javasolnék kinevezni, mert ezek ugyanolyan gazdálkodó szervek, mint bármelyik más. Más kérdés viszont, hogy az államnak egyáltalán kell-e gazdálkodói szerv. Szerintem nem kell. Tehát amitől lehet, attól meg kell szabadulni – nem a közművekre gondolok, nem a gázra, ami még állami kezelésben van – sokkal inkább azokra az állami tulajdonú gyárakra, üzemekre, amiknek semmi keresnivalójuk nincs egy állam portfóliójában. A költségvetési szemlélet tényleg egy kicsit más, mint pusztán a gazdasági szemlélet. De bárhova nevezünk is ki embert, azért a legeslegfontosabb az, hogy rátermett, motivált legyen, és kellő szakismerettel rendelkezzen az illető területen, azaz ne egy kontraszelektált döntést hozzanak.

A pénzügyeknél maradva, Németország szóba hozta egy európai hitelminősítő létrehozását a három amerikai kötődésű „nagy”, azaz a Standard&Poor’s, a Moody’s és a Fitch Ratings ellensúlyozására. Kivitelezhető ez?

Kínának már van saját hitelminősítője, mely épp a napokban minősítette le az Egyesült Államok adósbesorolását. És lehet, hogy ezt most még megmosolyogjuk, de néhány év múlva nem fogjuk ezt tenni, mert ugyanúgy, ahogy az első kínai autó gyenge minőségű volt, az első kínai hitelminősítő is gyenge minőségű lesz, de ez gyorsan meg fog változni. A kínaiak ugyanis minden téren nagyon rövid idő alatt tanulják meg a szakmát. De ugyanígy gondolom azt, hogy az európai hitelminősítő létrehozása is teljes mértékben jogos lenne, mivel a régi nagy hitelminősítőknek a szakértelme és a függetlensége az elmúlt jó néhány évben teljesen lejáratódott és megkérdőjeleződött. Tehát az, aki egy országot egyszerre négy grádiccsal leminősít, nem biztos, hogy teljesen érti a szakmáját. És úgy látjuk, hogy ezek a hitelminősítők amellett, hogy annak idején tapsolva kiváló minősítésre helyezték a teljesen használhatatlan CBO-kat (befektetésekkel fedezett kötvénykötelezettségek – szerk. megj.), amin aztán a befektetők milliárdokat buktak, most ugyanúgy, ugyanazzal a szakmai háttérrel minősítgetik az országok költségvetését. Amikor pedig ők megjegyzéseket tesznek, az lehet egy önbeteljesítő jóslat is. Vegyük az ír példát. Az íreknél van egy nemzeti közmegegyezés, van egy egységes kormányzat, van egy probléma, amit mindenképpen meg akarnak oldani, van is rá pénzük, de abban a pillanatban, hogy leminősíti őket egy hitelminősítő, a finanszírozási költségeik magasabbak lesznek, és sokkal drágábban tudják kifizetni. Ezt értem én azon, hogy önbeteljesítő jóslatot generálnak ezek a hitelminősítők. És az előző évek tapasztalatai alapján nem úgy látom, hogy stabilizálták volna a gazdaságot, mint inkább gyengítették és pánikot keltettek. De legyünk őszinték: Görögországban mi változott az elmúlt két évben? Gyanítom, hogy semmi. Pont ugyanaz van, mint tavaly volt, vagy tavalyelőtt, ugyanaz a költségvetés szerkezete, ugyanaz az adóbeszedés szerkezete, ugyanaz az államadósság szerkezete. Mi indokolja azt, hogy most, mikor már látható problémák vannak, most minősítik le? Hogy ha valaki komoly hitelminősítő és szakmailag a helyén áll, akkor ezt már meg kellett volna tegye tavaly vagy éppen két évvel ezelőtt, nem akkor, amikor már a vak is látja, hogy probléma van. Tehát úgy gondolom, Európában van olyan szakértelem, mely létre tudna hozni egy ilyen ellensúlyt, és függetlenül, objektívabban meg tudná ítélni a befektetési mutatókat az országok és a vállalatok tekintetében is.

Ha az adósság-visszafizetés reális kockázatáról van szó, nagy különbség van az Egyesült Államok AA és például Görögország C kategóriás hitelminősítése között?

A Makó és Jeruzsálem mondáshoz hasonlóan iszonyatos különbség van. Amíg az amerikaiak fillérekért, addig Görögország csak vagyonokért képes ugyanazt az adósságot finanszírozni. Nyilván van benne reális különbség, de ekkora azért nincsen, illetve idén is pont ugyanannyi van, mint tavaly volt vagy tavalyelőtt.

Az Egyesült Államok egyes elemzők szerint a befektetők szemében paradox módon a leminősítése ellenére is a világ legbiztosabb állampapírját kínálja. Meddig maradhat meg ez a korlátlan bizalom?

Addig, amíg a világ a dollárt használja, és a világ finanszírozza az Egyesült Államok adósságát.

Lehet olyan pont, ami után a hitelminősítőket felelősségre lehet vonni hibás döntéseikért?

Ilyen pont nyilván nem nagyon lesz. Ha lett volna ilyen, akkor az már a CBO-botránynál működött volna. Én úgy gondolom, hogy a nagy hitelminősítőknek olyan jó jogászaik vannak, és olyan mennyiségű feltételt szabnak egy-egy kibocsátott véleményhez, annyi apró betűs záradék van, hogy egy rosszul elsült minősítésből semmilyen jogi következményt nem lehet kikerekíteni. Hiszen ők végső soron csak véleményt mondtak…

Tehát bármikor lehet egy újabb Lehman Brothers összeomlás?

Én ezt így nem mondanám, de az látszott, hogy az eddigi mechanizmusok ezt eddig még nem akasztották meg.


Hosszú távon frankgyengülés várható

Az árfolyam erősödése miatt alig győzik fizetni svájci frank alapú hiteleiket a román háztartások. A három évvel ezelőtti 2 lejről a frank mára közel 4 lejre ugrott, megduplázva a törlesztő részleteket. Noha a bankárok nyugtatnak, a hátralékok növekedése a családok vészesen közelgő fizetésképtelenségéről tanúskodik. Igazi frank-dilemma: fizetni egyre nehezebb, ám konvertálni nem kifizetődő.

A biztonsági valuták iránti kereslet miatt megállíthatatlannak látszik a svájci frank erősödése. A Román Nemzeti Bank lapzártánk idején érvényes árfolyama szerint egy frank 3,9 lej ér. Míg az izmosodó alpesi valuta a nagybefektetőknek a biztonságot, a frankban eladósodott családoknak fizethetetlenül magas részleteket okoz. „Ez egy olyan extrém helyzet, amire a világon senki nem tudott volna fölkészülni – véli Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója. – Két-három éve ki gondolta volna, hogy az eurózónában ilyen problémák lehetnek. Amikor a svájci frank hitelek zömét felvették, az a 2008-at megelőző időszak volt, akkor jele sem volt ilyen gondok kialakulásának” – emlékeztet Diósi. Az OTP Bank Románia magánszemély hitelportfóliójában jelentős az alpesi devizában eladósodottak aránya: a hitelek egyharmada svájci frankban lett felvéve. Az előző hónapban a pénzintézet ügyfelei közül tizenketten kérték frankhitelük más devizanemre való átváltását, azonban a jelenlegi irreálisan magas árfolyam miatt a konvertálás helyett más megoldást tanácsol ügyfeleinek a bank.
A frank erősödését az OTP Románia első embere a befektetők menekülő, biztonsági célú vásárlásaival magyarázza. „A befektetők kerülik az összes kockázatos befektetési módot. Mivel az elmúlt időszakban mindenféle ingatlanbuborékok alakultak ki, összevissza alakulnak az árak, ezért a befektetők körében az ingatlanbefektetések sem jönnek számításba, vagy csak a korábbinál sokkal kisebb mértékben. Ezért van az, hogy akik ma nem merik a reálgazdaságba fektetni a pénzüket, menekülő célállomást keresnek. Ilyen az arany, az ezüst és a svájci frank is. Ez a jelenség okozza a frank elképesztő szintű erősödését” – mondja a bankár.
Diósi szerint a frank erősödése a svájci gazdaságnak és exportőröknek is óriási gondot okoz. „Tudom, hogy ez senkit sem nyugtat meg, viszont stratégiailag annyit mindenképpen jelent, hogy ez az állapot nem fog tartósan fennmaradni. Amikor a spekulációs hatások megszűnnek, s a pénz újra megkeresi a gazdaságba visszavezető útját, az euró is stabilizálódik, akkor a frank is gyengülni fog” – jósolja a szakember. „Dupla veszteség éri azt, aki most kilép egy ilyen hitelből, mert egyrészt a hitelét egy irreálisan erős svájci frank árfolyam mellett számoltatná újra, másrészt egy irreálisan gyenge ingatlanpiac körülményei között” – tette hozzá.
„Mindenkinek ajánlom, akinek problémája van a svájci frank hitel törlesztésével, hogy menjen be a bankfiókjába, és beszélgessen el az ügyintézővel a lehetőségekről. Az OTP annak az ügyfélnek, aki problémáját megosztja velünk, féléves időszakra egyszázalékos kamatkedvezményt kínál, de az is lehetséges, hogy felfüggesszük a tőketörlesztését akár kétéves időszakra is. E megoldásokkal 20-25 százalékkal is csökkenhet a törlesztő részlet addig, amíg az árfolyam helyre nem áll. A folyamatok helyre fognak állni, a frank erősödése megáll és vissza fog fordulni. Csak azt nem tudjuk, hogy ez egy hónap, fél év, egy vagy két év alatt történik meg. Én mindenképpen a fél és másfél év közötti időszakra szavazok” – mondott óvatosan optimista jóslatot Diósi László.




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!