Például Skócia

Fontos differenciáltan kezelni a három nemangol régió törekvéseit: történelmi okok következtében az ír autonómia és önállósági törekvések a mai napig nem hasonlíthatók a skót és a walesi devolúciós folyamatokra. Szilágyi Aladár jegyzete.

A romániai magyarság területi, kulturális és egyéb jellegű autonómiájának harcosai más kedvező példák (a finnországi svédek, az olaszországi németek stb.) mellett előszeretettel emlegetik Nagy-Britannia kelta gyökerű népei: a skótok, a waleseiek, az észak-írek autonómiatörekvéseit. Nem érdektelen néhány bekezdés erejéig a skótok háza táján körültekinteni, hiszen a viszonylagos önállósulás, a regionalizmussal jegyben járó decentralizácó – a devolúció – folyamata ott volt a legeredményesebb.
2006. márciusában fejvesztve menekültek a képviselők az edinbourgh-i parlament gyűlésterméből. Ugyanis a másfél esztendeje Erzsébet királynő által ünnepélyesen felavatott, Skócia önállósulását jelképező, bizarr építészeti megoldásokkal dicsekvő palota tetejét tartó oszlopok megcsúsztak, félő volt, hogy a mennyezet az autonómiát gyakorló honatyákra rogyhat. Tragédia nem történt, de az Egyesült Királyság megbonthatatlan egységét valló körök jubiláltak, köznevetség tárgya lett a skót malőr.
Újabb fél év elteltével – a történtektől függetlenül – lemondott pártelnöki és kormányfői tisztségéről Tony Blair, az az egyébként Edinbourgh-ban született politikus, aki a brit Munkáspárt hatalomra jutásakor, 1997-ben megígérte, hogy – amennyiben kívánják – az Egyesült Királyságot alkotó országrészek közül Skócia és Wales, illetve Észak-Írország fokozottabb önállóságot, politikai autonómiát kap. Az autonómia e sajátos fajtáját, a hatalom decentralizálását nevezi az angol nyelv devolúciónak.
1979-ben a skótok még elutasították, ám az 1997. szeptember 11-i népszavazáson – 60 százalékos részvétel mellett – többségük (74,3 százalék) már az autonómia mellett adta le a voksát. Wales lakossága kevésbé tűnt érdekeltnek: 50 százalékuk vett részt a referendumon, és csupán 50,3 százalékban mondtak igent az önálló walesi nemzetgyűlés, a Senedd létrejöttére. Egyébként a téma korántsem új: a skót és a walesi devolúció az ír autonómia kapcsán vetődött fel először a 19. század nyolcvanas éveiben. A realitásokhoz az is hozzá tartozik, hogy az Egyesült Királyságban a legtöbben – bár jobbára csak angolul beszélnek – nem a „brit” nemzethez, hanem részben vagy egészben az angol, skót, walesi, illetve az ír nemzethez tartozónak vallják magukat, viszont a skót és walesi nacionalizmusok feltámadása új helyzetet teremtett. Fontos differenciáltan kezelni a három nemangol régió törekvéseit: történelmi okok következtében az ír autonómia és önállósági törekvések a mai napig nem hasonlíthatók a skót és a walesi devolúciós folyamatokra. A slótok „mentségére szóljon”, hogy ők mozgalmukat „csendes forradalomnak” is nevezik, hangsúlyozva az ír agressziótól való különbségét.
Fontos lépés volt a devolúció evolúciója szempontjából, hogy 2003 júniusában Skócia, Wales, Észak-Írország és a brit kormány megkötötte a Machinery of Government Changes nevű megállapodást. Ennek alapján azok a szervek, amelyek a három régió igazgatását végezték, a Miniszterelnök-helyettes Hivatalából átkerültek az Alkotmányos Ügyek Hivatalába. Ezt megelőzően, már a referendum eredményeinek figyelembe vételével, főleg a skótok ügyének szenteltek megkülönböztetett figyelmet a brit törvényhozásban. A westminsteri parlament ratifikálta azt a tényt, hogy a skótok többsége az autonómia mellett adta le a voksát, és rögzítette, mely jogkörök maradnak a brit, és melyek kerülnek a skót parlament hatáskörébe.
Az alkotmányos kérdések, a hadügy, a külügy és a pénzügyek központi kézben maradtak, a többiről (egészségügy, oktatás, kultúra, közlekedés stb.) Skócián belül az edinburgh-i parlament dönthet. A politikai autonómiával a skótok törvényhozási és szabályozási hatalmat kaptak az összes helyi szinten fontos kérdésben. Az autonómia a végrehajtó hatalmi ágra is kiterjed.
Az átalakulás előtti időszakban, az 1990-es években, még erős angolellenesség volt tapasztalható, viszont a decentralizáció megindulásával évről-évre csökkent az angolellenes hangulat. Persze, a dolgok a mai napig nem mennek zökkenőmentesen. Főleg konzervatív körök szerint Skócia sok többletjogot kapott, túl sokba kerül a brit kormánynak. Viszont Tom Devin, az Aberdeen Egyetem professzora szerint: „A skótok évszázadokig kettős identitással éltek. Nemzeti kisebbségi komplexustól szenvedtek. Ezt most végre felváltja egy növekvő önbizalom.”