Parndorf, Calais, Nizza

2016. 07. 20. 09:59

Az Európa elleni terror nem a menekültekért zajlik, hanem Európával és a menekültekkel szemben. S aki azt hiszi, itt most pontosan meghatározhatóak a szembenállások, a frontvonalak, az végzetesen csalódni fog. Parászka Boróka írása.

 

Hamarosan egyéves évfordulója lesz annak, hogy az ausztriai Parndorf környékén egy gazdátlan teherautóra lettek figyelmesek az arra közlekedők. Nem reagáltak túl gyorsan, már 24 órája rostokolt a gépjármű az út szélén, rendkívüli melegben, mire tudottá vált: hullákkal van teli. 71 ember lelte akkor a halálát a légmentesen lezárt teherautóban. A menekültválság viharában ez megrázó hír volt, de hamar a többi veszteség mellé került az amúgy is elviselhetetlenül hosszú listán. Akkor még sokan úgy gondolták, borzalmas, rettenetes véletlen baleset történt. Az ember hamar beleszokik a borzalmakba. Azóta látni: a gyilkosság, erőszak új formái születnek, terjednek.

 

A tavaly augusztusi szerencsétlenséget idén júliusban a nizzai terrortámadás követte 84 halálos áldozattal. Kézenfekvő lenne, hogy párhuzamokat állítsunk, vagy ellentéteket nevezzünk meg. Például elmondhatnánk, hogy míg tavaly Parndorfban hivatalos okmányokkal nem rendelkező, szíriai menekültek haltak kínhalált egy teherautóban, addig Nizzában helyi polgárok, s az országba legálisan érkező turisták haltak meg borzalmas körülmények között egy teherautó által.

Hozzátehetnénk azt, hogy az egyik esetben a tettesek ugyan nyerészkedési vágyból zsúfolták be a 71 kiszolgáltatott menekültet a teherautóba, és nem gondoskodtak a minimális biztonságukról sem, de nem akarták megölni őket. Amint felismerték a tragédiát elmenekültek a helyszínről. (Ez nem menti fel őket, de jelzi, volt lelkiismeret-furdalásuk, és/vagy féltek a büntetéstől az embercsempészek.)

A másik esetben a gyilkos gyilkolni akart. Gondosan kiválasztotta a gyilkos járművet, terepszemlét tartott. Tudta, hogy olyan helyre hajt be, ahol családok, gyerekek vannak. Olyan este, amikor különösen sok kisgyereket visznek tűzijátékot nézni: ez az éves, gyerekeknek is szánt látványossága Nizzának. Nem hogy nem menekült el, épp hogy célirányosan vezetett a babakocsiknak, terhes anyáknak, és addig hajtott, amíg tehette. Lőttek is rá, amíg mozgott. A parndorfi eset elkövetőinek további sorsáról nem sokat tudunk, az biztos, hogy nem lőttek rájuk „amíg csak mozogtak”.

Mindezek a párhuzamok azonban mit sem érnek.

Aligha érthető meg az egyik tragédiából a másik.

A 71-ből a 84. Nem mondhatjuk, hogy íme, ezzel jár a háborús menekültek befogadása Európába. Merthogy a nizzai merénylő – hasonlóan az utóbbi hónapok európai terroristáihoz – nem volt háborús menekült. Vendégmunkásként érkezett, s bár különböző bűncselekmények miatt (lopás, verekedés) a hatóságok figyelemmel kísérték, a potenciális terroristák között nem tartották számon.

A parndorfi szerencsétlenség tettesei pláne nem voltak menekültek,: ők „rendes”, európai embercsempészek voltak, akik – sok ezer társukhoz hasonlóan – abból éltek, hogy háborús menekülteket loptak át a tagállamok határain. S bár van külön, az embercsempészek adatait gyűjtő nyilvántartása is az uniós hatóságoknak – őket sem sikerült időben megállítani. Nem mondhatjuk azt sem, hogy tessék: ez a vallási fanatizmus. Hívő, muszlim emberek ugyanis mindkét esetben csak az áldozatok között voltak. A nizzai merénylő kifejezetten nem volt vallásgyakorló, „gyors megtérésével” a dzsihádista gyilkolásra szakosodott szektához csatlakozott – az eddigi hírek szerint, és a tanúk szerint nem tartotta a vallási előírásokat.

Arról sincs szó, hogy a 84 a 71-el szemben lett volna valamiféle őrült revans. Az európai merényletek során egyszer sem merült fel az, hogy a dzsihádista gyilkosok bármiféle szolidaritást vállalnának az (előlük, a szélsőségesek elől) muszlim, keresztény vagy épp vallástalan menekülőkkel. Nem szólaltak fel a nevükben, nem követeltek a kiszolgáltatottaknak jobb elbánást. Az Európa elleni terror nem a menekültekért zajlik, hanem Európával és a menekültekkel szemben.

A globálissá váló háború egyik frontján ott van mindenki, akire rázárható az ajtó, aki elevenen megégethető a tűző napon, aki elgázolható, megtiporható felekezeti hovatartozásra, állampolgárságra, etnikumra, nemre, életkorra való tekintet nélkül. A másik oldalon pedig ott van az, aki megéget, elgázol, megtipor. Aki a félelemkeltésből, a rettegésből, a permanens, totális háború fenntartásából, működtetéséből él vagy épp ezért hal. Az indokok, a miértek, a hogyanok közül van amit látni, van amit még nem látni. Aki azt hiszi, itt most pontosan meghatározhatóak a szembenállások, a frontvonalak, az végzetesen csalódni fog.

A parndorfi és a nizzai teherautós tömeggyilkosság között volt egy iszonytató közjáték. Calaisnál nem történ haláleset, csak imitálta egy magyar kamionos, milyen lenne, ha elgázolná az út mentén haladó menekülteket. Így, a tavalyi és az idei tragédiák mérlegét figyelembe véve most érdemes számot vetni, mivel is játszott ő ott akkor. Honnan vett, és mihez adott mintát. Mivel is játszik a kelet-közép európai politika, amikor ellenségképet gyárt, leegyszerűsíti és saját céljaira használja fel azt az emberi válságot, amelynek most mind tanúi vagyunk. Az itteni hadüzeneteket, fenyegetéseket holnap valaki talán beváltja. Az is lehet, épp ellenünk. Talán éppolyan kíméletlenül. Vagy még annál is kíméletlenebbül



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!