Női princípium

2015. 12. 20. 13:40

Tény, hogy fogy a magyar, a nyugdíjkatasztrófa meg közeleg, a szögesdrót a külső utánpótlást távol tartja, szóval nincs mese, szaporodni köll. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

 

Tudják, volt a héten ez a botrány. Magyarország államilag jóváhagyott sztárénekese elment egy tévébe, aztán nagyon határozottan megmondta, hogy mi és mi nem a nők dolga. Dolguk gyermeket szülni, meg valakihez tartozni, nem dolguk annyi pénzt keresni, mint a férfiak. Így teljesül be a női princípium. Pont. Mondjuk tény, hogy fogy a magyar, a nyugdíjkatasztrófa meg közeleg, a szögesdrót a külső utánpótlást távol tartja, szóval nincs mese, szaporodni köll. Ha gyűlölni tudunk egyszerű szlogenek hatására, bagzani miért ne tudnánk? Nem hivatalos miniszterelnöki főtanácsadói szemmel nézve (állítólag ő szokta kitalálni, mi legyen a téma), az ibizai luxusklub légkondicionáló berendezéstől nagyokat szipogva egyszerű ez, mint az egyszeregy. A nő odatartozza, aztán meg szüli a honfiakat és honleányokat (utóbbiakat kizárólag azért, hogy még több honfiakat szülhessenek). Vágy se kell hozzá, hiszen az állam a kötelességtudó legalább háromszori produktív odatartozást több tíz millió forintnyi támogatással dotálni fogja. Szóval még azt sem lehet mondani, hogy a nőket nem akarnák engedni pénzt keresni. Nyugdíjprobléma és szavazó utánpótlás ezzel letudva.
A nép nem hülye, kis segítséggel meg fogja érteni, mi a dolga, annyi kell csak, hogy néhány neves politikus, és egy államilag jóváhagyott sztárénekes megszólaljon az ügyben (mind férfi), és hasonlóan okosakat mondjon. Hiszen nekik meg ez a dolguk. Tisztán látja ezt az ember, csak el kell ugrani Ibizára, hogy a spanyol honleányok egy kicsit rázzák az arca előtt az odatartoznivalójukat.
Nem is tudom, miért püfölöm emiatt a billentyűzetet, hiszen a téma szinte lejárt lemez, ahogy a Facebook-hírfolyamot végigpörgetem,

van, aki még viccelődik, páran háborognak, a híroldalakon pedig már nyoma sincsen az ügynek,

hiába zengett ettől minden a hét elején, bontott szerződést mindenki mindenkivel.
A női princípium éppen csak megmutatkozott, és már fordult is vissza, hogy újra eltűnjön az idők homályában. Lehet, ivott még Annával egy feketét, valamelyik pesti bárban, mielőtt hazakísérte a félrecsúszott nyakkendőkbe, aztán elment Lédával az őszbe, vijjogva sírva kergetőzve, és magával vitte Lilla nárciszait. Innen már nehéz követni, valaki Júliára találva még köszönt neki, de ő suhant tovább, fénynél is sebesebben, túl az általunk ismert kicsiny körön, talán rögtön a kereszt alá, hogy a fia végtelen sok fiút bízzon rá, aztán még korábbra, testvére temetetlen teste mellé. Onnantól kezdve, hogy visszaolvadt Ádámba helyreállítva annak ősneműségét, nem tudunk róla semmit. Hogy a káprázat köpönyege alatt fekete jinként kavarog-e épp, a fehérrel egybeolvadva, vagy újra alakot öltött Sophia, az égi leány formájában, esetleg mindkettő egyszerre, örök misztérium marad, amit úgy tűnik, néha egy-egy büdös száj felböfög, de a hatás elmarad. A lényeg, hogy legyen valaki, aki odatartozza.
 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!