Népszavazás a semmibe
2015. 07. 08. 14:43Hatvan százalék az esély arra londoni elemzők szerint, hogy Görögország elhagyja az eurózónát, s jogászok már lázasan keresik a jogi lehetőségét annak, hogyan léphetne ki Görögország az euró-övezetből anélkül, hogy egyben elhagyná az EU-t is. Lakatos Péter jegyzete.
Görögország Európa-bajnok lett. Fociban, 2004-ben. Akkor is, akárcsak vasárnap késő este a népszavazás eredményének ismertté válása után, az utcákon, tereken tömegek ünnepelték mámorosan a győzelmet. Fociban az EB-n kétségtelenül győztek, viszont most legfeljebb pirruszi győzelemről beszélhetünk (A pirruszi csatában annyi görög esett el, hogy gyász és jajgatás kísérte a győztes csapat útját). Ha nem sikerül megállapodni a hitelezőkkel, Pürrosz király szavait aktualizálva azt mondhatja majd Ciprasz kormányfő, hogy még egy ilyen győzelem és nem marad több euróm! A görög bankoknak és a lakosságnak már elfogyott az eurója, amint az előre látható volt már a népszavazás kiírása előtt, hiszen nem fizették vissza a Nemzetközi Valutaalapnak az esedékes 1 milliárd 540 millió eurós tartozást, ami részleges államcsődöt jelent.
A népszavazást Ciprasz a „demokrácia ünnepének” nevezte, pedig fejlett demokráciájú országokban, mi több Görögországban is, az Alkotmány tiltja fiskális, adózási kérdésekről népszavazást tartani. Ciprasz nem kínált valós alternatívát, nem tájékoztatta a lakosságot a nem szavazatok várható következményeiről, nem vázolta rövid és középtávú elképzeléseit. Ciprasz a teljes politikai tőkéjét a „nem”-re tette fel, hatásosan kampányolt, megpengetve a görög nemzeti büszkeség húrjait, és úgy tűnik nyert, mert jól érezte meg, hogy a görögök mire vágynak.
Harmincnégy évvel Görögország EU-s csatlakozása és tizenhat évvel az euró bevezetése után a közvélekedésben két markáns, egymásnak ellentmondó vélemény alakult ki. Az egyik szerint a lusta görögök jól elvannak a maguk kis délutáni sziesztáival, alacsony adóikkal, amelyeket igyekeznek kijátszani, elkerülni és különben is, maguknak kellett volna többet tenni a válság elkerüléséért. A másik véglet szerint a kialakult helyzetért a nemzetközi bankcsoportok, a hitelezők, az EU már-már luxusban élő döntéshozói, főként a németek felelősek.
A valóság a végletek között van. Görögország 2009 óta nagymértékű költségvetési kiigazítást tett. Ha a kamatfizetéseket és a gazdaság ciklikus hatását nem vesszük figyelembe, 2009-ben még 10 százalékos volt a hiánya a görög büdzsének, tavaly már 4,9 százalékos többlettel zárt. A kis jövedelműek adóterhei megnégyszereződtek 2008 és 2012 között, a tehetősebbeké eközben csak kilenc százalékkal emelkedtek. A háztartások felének fő bevételi forrása a nyugdíj. A brutális kiigazítás azt eredményezte, hogy 30 százalékkal esett vissza a belső fogyasztás és 65 százalékkal a beruházások.
Ugyanakkor hibásak a görögöknek hitelezők is, akik egy olyan országnak nyújtottak hiteleket, ahol évtizedes hagyománya van a korrupciónak, a gazdasági mutatók meghamísításának, az adóelkerülésnek és a túlköltekezésnek. Ez utóbbira jó példa a 2004-es athéni olimpia, amikor a tervezett költségek duplájára nőttek, elérve a 9 milliárd eurót, amibe bele is roppant Görögország. Valóban, mi értelme volt milliárdokat kidobni két hétig működő olyan örökkévalóságnak szánt sportlétesítményekre, mint egy baseballstadion vagy egy szlalomkajak-pálya, amelyekhez aztán tíz év alatt hozzá sem nyúltak.
A helyzetet bonyolítja, hogy már a Nemzetközi Valutaalap vezetősége is elismerte, a válságba jutott országokban nem a megszorítások politikája a közgazdaságilag helyes megoldás, mert ez együtt jár a termelékenységbe, a humán tőkébe történő befektetések elmaradásával, a gazdasági kereslet zuhanásával. Eredménye pedig az életszínvonal esése, a munkanélküliség növekedése, az adósságállomány kezelhetetlenné válása.
Azt viszont senki sem ismeri be nyíltan, hogy a görögök soha sem tudják visszafizetni adósságukat, míg ennek részbeni elengedése veszélyes precedenst teremtene Olaszország, Spanyolország és a többi eladósodott, megszorításokra kényszerített ország számára, ahol hamarosan választások lesznek és erősödnek a Sziriza típusú pártok. Az esetleges 250 milliárd eurónyi veszteség nem rendítené meg az eurózónát, a kockázat a továbbgyűrűző hatásokban van, amelyek megállíthatatlan lavinát indítanának el, fenyegetve az európai integrációt.
A fentiek fényében jól látható, a népszavazás megerősítette Ciprasz otthoni pozícióját, de pirruszi győzelme veszélyes középtávon. Az eurózóna vezetői konkrét javaslatokat vártak tőle, de a keddi csúcstalálkozón csak egy haszontalan prezentációt kaptak, ezért végső határidőként vasárnapra hívták össze az Európai Tanácsot.
Két folytatás lehetséges. Amennyiben Ciprasz csütörtöig olyan részletes és átfogó reformtervet készít, amelyet az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap kiértékel, majd az eurózóna pénzügyminiszterei elé terjeszt, s az elengedhetetlenül tartalmaz olyan elemeket, amelyekre már nemet mondtak a görögök, létrejöhet egyfajta megegyezés, beleértve akár a tartozások kamatainak elengedését is, csakhogy ez a miniszterelnök politikai halálát jelentené.
Amennyiben Ciprasz csak átmeneti támogatást kér Görögország júliusi fizetési kötelezettségeinek teljesítése érdekében, valamint egy nagyszabású, fenntartható megállapodás előkészítésére, ez azt bizonyítja, hogy nem volt konkrét terve a nem-ek győzelme esetére, és mindkét fél felkészül a Grexitre. Erre 60 százalék az esély londoni elemzők szerint. Brüsszelben komplett jogászcsapat keresi a jogi lehetőségét annak, hogyan léphetne ki Görögország az euró-övezetből anélkül, hogy egyben elhagyná az EU-t is.
Mindeközben a görög gazdasági és költségvetési helyzet folyamatosan romlana, Görögország néhány héten belül saját valuta nyomtatásának elkezdésére kényszerülhet, ami a J. P. Morgan elemzői szerint a kibocsátás utáni első évben legalább felére leértékelődne. Így a terhek, akárcsak az első esetben, a semmibe szavazó görög nép vállára nehezednek majd.
(A szerző a romániai Számvevőszék tanácsosa.)
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
