Népszámlálási számmágia

„Egy ügyes kormánypárti politikus azzal érvelhet, hogy lám, lám, nem is állunk olyan rosszul, hisz a mostani népszámlálási adatok figyelembevételével az egy főre jutó bruttó hazai össztermék hirtelen több mint 600 euróval megnőtt.” Lakatos Péter írása az Erdélyi Riport 2012/6. számának Nézőpont rovatából.

Megszámláltattunk, és híjával találtattunk. Ez az egyedüli megállapítás, amiben egyöntetű a közvélemény. Bár a hivatalos, teljes eredményt csak egy év múlva teszi közzé a Statisztikai Hivatal, a nyilvánosságra hozott részeredmények alapján beindult a vita, szociológusok, politikusok, elemzők részvételével, a média reflektorfényében. Figyelve a politikusi megközelítéseket, eszembe jutott fiatalkorom egyik kedvenc tévéműsora: „Az érem harmadik oldala”. A tisztánlátás érdekében ma is szükség lenne Komlós János konferanszié ironikus szemléletére, az érem mindkét oldalának, sőt élének megvizsgálására is, hisz ilyen komplex kérdésben nem lehet kizárólag „fej vagy írást” játszani. Mert igaz, hogy Romániában fogy a magyar, de fogy a román is, így az etnikai arány változatlannak tekinthető, ha a 33 százalékos roma népességgyarapodástól eltekintünk. Viszont ez utóbbi tendencia nem elhanyagolható, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy a roma lakosság aránya az országban Maros megyében a legnagyobb (8,8%), de jelentős Szilágy (6,9%), valamint Bihar (6,1%) megyében is.

Míg a román politikusok esetében a bűnbakkeresés nem jellemző, hisz az elmúlt húsz évben minden parlamenti pártjuk volt kormányon, addig a nemrég alakult romániai magyar pártok RMDSZ-re mutogatása már korábban elkezdődött. Meg sem várják a szociológiai felmérések eredményeit, pedig jó lenne tisztán látni, mennyivel járult hozzá a magyarság számbeli fogyásához a Magyarországra is jellemző csökkenő népszaporulat, az EU-s tagsággal, a vízummentességgel, a kettős állampolgársággal járó elvándorlás, a vegyes házasságok által generált asszimiláció. Ezek mérhető tényezők. Amit viszont szinte lehetetlen utólag kimutatni, az a pszichés hatás, amelyet azok idéztek elő, akik az évek folyamán csak a sikertelenséget, a szülőföldön való maradás kilátástalanságát hangoztatták, hogy politikai ellenfeleiken üthessenek és elérjék saját céljukat.

Elgondolkodtató, hogy Romániában az elmúlt tíz évben átlagosan évente 260.000-rel lettünk kevesebben, de a csökkenés nem egyenletes. Míg 1992–2002 között 1,23 millióval fogytunk, 2002–2012 között ez megduplázódott, pedig az utóbbi tízből legalább nyolc évben gazdasági fellendülés volt. Ha a trend nem változik, 2022-re 5,2 millióval leszünk kevesebben.

Egy ügyes kormánypárti politikus azzal érvelhet, hogy lám, lám, nem is állunk olyan rosszul, hisz a mostani népszámlálási adatok figyelembevételével az egy főre jutó bruttó hazai össztermék hirtelen több mint 600 euróval megnőtt, 4268-ról 4870-re, hála államelnökünk és kormányunk bölcs válságkezelő intézkedéseinek. Ellenzéki vitapartnere megvizsgálva az érem másik oldalát letromfolhatja azzal, hogy hasonló számítás alapján az egy főre jutó közadósság is megnőtt 4750-ről 5130 euróra, mi több, ez gyorsabban nő, mint a GDP. Az érem harmadik oldalát elemző mindkettőjüknek elmondhatja: sem a tervezett reális bruttó hazai össztermék, sem az adósságállomány nem változik a népszámlálási adatok közreadása után. Ez a lényeg. Ami változhat, az a foglalkoztatási arány (aktív lakosság / összlakosság), illetve a munkanélküliségi mutató (munkanélküliek / aktív lakosság) és az ebből levonandó következtetések.

Számmágia helyett ellenőrizni és elemezni kellene a Statisztikai Hivatal szakmai gyakorlatát, hisz ők a tízévenkénti népszámlálások közötti időszakban is végeztek számításokat a polgármesteri hivatalok által bejelentett születési és elhalálozási adatok alapján. Hogy lehet az, hogy nem érzékelték és nem jelezték a népességfogyás ilyen mértékét? Elfelejtettek volna összeadni, kivonni?

Az új adatok ismeretében a politikusok elkezdhetnek kombinálni. Önműködően megvalósul a kisebb létszámú Parlament, még ha nem csökken is 300-ra a honatyák száma. Az államelnök sem bízhat abban, hogy egy felfüggesztését követő referendum nem lesz érvényes. Ilyen létszám mellett, ekkora elégedetlenség közepette nem kétséges sem az érvényességi küszöb elérése, sem a fele plusz egy leváltó szavazat összegyűjtése. 2012 a helyhatósági és parlamenti választások éve. A népszámlálási részadatok ismeretében át kell dolgozni nemcsak a választási stratégiát, hisz más a lakosságcsökkenés aránya régiónként és más város-falu viszonylatában, hanem magát a választási programot is.